Webkamera a bölcsiben

Vannak azok az erkölcsi-morális dilemmák, amelyekben az ember (legalábbis én) egyszerűen nem tud(ok) állást foglalni. Ilyen a címben szereplő eset is, azaz hogy kellene-e, lehetne-e, érdemes lenne-e webkamerát szerelni a bölcsikbe, hogy a szülők a munkahelyükről élőben tudják követni: mit csinál a gyerekük és mit csinálnak a gondozók.

Ma egy barátnőméknél ebédeltünk, akinek a kisfia Bonival pont egyidős és akinek a férje amerikai. A srác mesélte, hogy Amerikában bizony léteznek ilyen webkamerák. Azért terelődött a szó rájuk, mert jól meglepődtünk a két gyerek interakcióján – tulajdonképpen mind a négyünk számára eléggé új helyzet volt az, hogy végigkövettük, hogyan játszanak együtt (vagy éppen hogyan nem játszanak együtt) a gyerekek, elveszik-e egymás elől a játékot, megosztoznak-e, mivel szeretnek játszani stb., stb. Mindannyian megegyeztünk abban, hogyan baromi kíváncsiak vagyunk: hogy viselkedik a saját gyerekünk társaságban.

Aztán bizony, valljuk be... jó lenne ellenőrizni a dadus néniket. Barátnőmék kisfiának a lába egyszer eltörött a bölcsiben (6 hét gipsz), és a gondozónők egyetlen épkézláb magyarázattal nem tudtak szolgáni, mi történt. Boni is jött már haza karmolásokkal a mellkasán, télen, amikor a body-t nem veszik le (nagy valószínűséggel csak vakarózott, de akkor is). Az említett barátnőméknek hónapokon keresztül azt mondták, hogy mindent megeszik a gyerek, míg egyszer kiderült, hogy a húst csak megrágja, de nem nyeli le: a barátnőm hónapokig nem adott a kisfiúnak húst, azt gondolván, hogy kap a bölcsiben... Aztán ott vannak a kevésbé fontos dolgok, hogy pl. ugyanazzal a zsepivel törlik-e meg a gyerekek orrát (megtörlik-e egyáltalán!), ölbe veszik-e rögtön őket, ha sírnak, káromkodnak-e előttük stb., stb.

(A mi bölcsinkben pedig a gondozónők hegyes késsel vágják a mocorgó és ugrabugráló gyerekek orra előtt (40-50 cm) az almát, banánt, miközben a terem másik végében ülő kollégáikkal beszélgetnek, nagyokat gesztikulálva! Az ütő megállt a szívemben, amikor ezt megláttam , Z. dettó, amikor ő hozta el (péntekenként ebéd után megy valamelyikünk érte). Szóltunk, vállukat vonogatták, hogy „eddig soha nem történt semmi” (ettől az érvtől frászt kapok), de hogy majd „jobban fognak figyelni” – azóta nem változott semmi. Számolom a napokat a bölcsi végéig.)

A webkamera ellen szól viszont a személyi jogok védelme. Az az érzésem, hogy még a saját gyerekünknek is kell, hogy legyen privát szférája. Milyen jogon lesné meg az ember, ráadásul úgy, hogy a gyerek nem is tud róla? Talán egy kisgyereknek is van joga rossz kedvűnek, agresszívnak, antiszociálisnak, furának lenni anélkül, hogy a szülő erről értesülne, ezt számon kérné, vagy hogy ezen aggódna – most így gondolom, bár lehet, hogy ez egy nagyon fennkölt, sznob hülyeség, nem tudom. Egyébként én vagyok az az anyuka, aki hasonló megfontolásból a FB-ra sem tesz föl Bonifotókat.

Mindenesetre az nem kérdés, hogy mások gyerekeit viszont nem leshetjük meg (nálunk még fotózni sem lehet a bölcsiben, pont emiatt). Egy ilyen kisvárosban, ahol a gyerekek egy oviba, majd egy iskolába fognak járni, nem tehetjük meg, hogy kilessük a szomszéd gyerekeit és rájuk sütjük a bélyeget: ez a verekedős, ez a harapós, ez a hisztipók stb., stb. Biztosan csak konfliktust szülne egy ilyen helyzet – szívesen megnézném, hogyan intézik el ugyanezt Amerikában!

A gondozónők pedig... kétségtelen, hogy szükség van bizonyos szintű bizalomra a szülők részéről, enélkül nem megy. Bár megmondom őszintén, én nagyon nehezen bízok meg idegenekben, ezért nincs is baby-sitterünk. A bölcsitől azt reméljük, hogy mivel többen vannak egy csoportban, ez valamiféle kontrollt jelent számukra. De ki szeretne/tudna felszabadultan gyerekekkel foglalkozni egy bekamerázott teremben?

Szóval asszem én nemmel szavaznék. Aztán lehet, hogy jövő szerdán egy harapásnyommal jön haza Boni, én pedig habzó szájjal mennék tüntetni az utcára, hogy webkamerát mindenhova!, nem tudom.