Tök jogos. Az igazán nehéz majd az lesz mikor a társasjátékban úgy kell trükközni hogy a gyerek nyerjen. Én ezt nagyon utálom de állítólag muszáj az első években.
És neked van kedved tovább játszani, amikor mindig lerombolja?
(mi nem hagytuk őket nyerni, csak ha amúgy is ők nyertek volna (azt viszont nem akadályoztuk meg különféle fondorlatokkal :D) - és szeretnek társasozni. Olyan volt, hogy módosítottuk a szabályt, de játék előtt és nem közben vagy utána - sztem ha olyan társassal játszanak, ami megfelel a képességeiknek, vagyis van esélyük nyerni önerőből, akkor logikai vagy stratégiai játéknál feleslegessé is válik az ilyen taktikázás - a szerencsejátékoknál meg a forgandóság miatt úgyis hol így, hol úgy)
Ó Martine, Van aki sosem képes hatost dobni és örökre -azaz a játék végéig - bent marad a fogságban. (Én). Anyukám mindig azzal bíztatott hogy aki nem szerencsés a játékokban az szerencsés a szerelemben. :-)
de olyan nincs, hogy ez a valaki állandóan ugyanaz lenne :) (lehet dobni ét-három kockával, vagy lehet, hogy mindenki helyett a tőle jobbra ülő dob, vagy lehet azt mondani, hogy mindenki hármat dobhat és azok közül választhat, hogy melyiket lépi le - szóval, van ezer trükk, ami nem nyerni hagyás, de lehetőség arra, hogy csak nyertesnek érezze magát valahogy :)) )
egyébként voltak nagy hisztik a nem nyert partik után - aztán elmúlt és másnap játszottunk megint (a fiam négyéves korától sakkozott és ennek ellenére is nehezen fogadta el a vereséget - sőt, ma is utál nem egyedüli nyertes lenni, de ma már nem hisztizik miatta)
Nekem van :)) meg en turelmesebb vagyok, ujraépitem :)
Amugy minket sem hagytak nyerni a szuleink direkt, mondjuk a hugom sérelmezte is volna, ha engem hagynak nyerni (es forditva). De a fondorlatokkal élés ismeros! :)) mondjuk amikor a szulő a masik babujaval lép, nem azzal, amivel kiüthette volna a gyereke bábuját - ilyesmirol beszelsz, ugye?
Engem mindig hagytak nyerni kiskoromban, és most utálok kártyázni, meg stratégiai társasozni (tabu, activity, dixit ok), sírva tudnék fakadni, mikor nem én nyerek. :) És sajnos legtöbbször utolsó vagyok.
Tök jogos.
VálaszTörlésAz igazán nehéz majd az lesz mikor a társasjátékban úgy kell trükközni hogy a gyerek nyerjen. Én ezt nagyon utálom de állítólag muszáj az első években.
Ki mondja, h muszáj? A vekerdy? :)))
VálaszTörlésAnyukám. De azt hittem ezt mindenki így tartja.
TörlésJovanna, csak vicceltem! :))
TörlésNa pedig már örültem hogy ez túlhaladott koncepció mert én tényleg nem szeretem ezt.
Törlés:)))
VálaszTörlésKimondjaavekerdy? Vicces. :)))
Engem sosem hagytak nyerni. Utálok is társasozni..:D
VálaszTörlésÉs neked van kedved tovább játszani, amikor mindig lerombolja?
VálaszTörlés(mi nem hagytuk őket nyerni, csak ha amúgy is ők nyertek volna (azt viszont nem akadályoztuk meg különféle fondorlatokkal :D) - és szeretnek társasozni. Olyan volt, hogy módosítottuk a szabályt, de játék előtt és nem közben vagy utána - sztem ha olyan társassal játszanak, ami megfelel a képességeiknek, vagyis van esélyük nyerni önerőből, akkor logikai vagy stratégiai játéknál feleslegessé is válik az ilyen taktikázás - a szerencsejátékoknál meg a forgandóság miatt úgyis hol így, hol úgy)
Ó Martine, Van aki sosem képes hatost dobni és örökre -azaz a játék végéig - bent marad a fogságban. (Én). Anyukám mindig azzal bíztatott hogy aki nem szerencsés a játékokban az szerencsés a szerelemben. :-)
Törlésde olyan nincs, hogy ez a valaki állandóan ugyanaz lenne :) (lehet dobni ét-három kockával, vagy lehet, hogy mindenki helyett a tőle jobbra ülő dob, vagy lehet azt mondani, hogy mindenki hármat dobhat és azok közül választhat, hogy melyiket lépi le - szóval, van ezer trükk, ami nem nyerni hagyás, de lehetőség arra, hogy csak nyertesnek érezze magát valahogy :)) )
Törlésegyébként voltak nagy hisztik a nem nyert partik után - aztán elmúlt és másnap játszottunk megint (a fiam négyéves korától sakkozott és ennek ellenére is nehezen fogadta el a vereséget - sőt, ma is utál nem egyedüli nyertes lenni, de ma már nem hisztizik miatta)
En nem emlekszem hisztikre gyekkorunkbol... Par felnőttel viszont mar jatszottam ugy, hogy remes volt, mert mindenaron nyerni akartak! :))
Törlésó, az én voltam a scrabble partyn :D - kár, hogy nem sikerült :)
TörlésNekem van :)) meg en turelmesebb vagyok, ujraépitem :)
VálaszTörlésAmugy minket sem hagytak nyerni a szuleink direkt, mondjuk a hugom sérelmezte is volna, ha engem hagynak nyerni (es forditva). De a fondorlatokkal élés ismeros! :)) mondjuk amikor a szulő a masik babujaval lép, nem azzal, amivel kiüthette volna a gyereke bábuját - ilyesmirol beszelsz, ugye?
ilyesmik, igen :)
TörlésEngem mindig hagytak nyerni kiskoromban, és most utálok kártyázni, meg stratégiai társasozni (tabu, activity, dixit ok), sírva tudnék fakadni, mikor nem én nyerek. :) És sajnos legtöbbször utolsó vagyok.
VálaszTörlésHuuuu, azt a hires Dixitet hogy utalom...!!
Törlés