Én Vekerdy gyerekeire vagyok kíváncsi! Bár még ha sikeresek, boldogok, toleránsak, tehetségesek, megelégedettek és kreatívak is, én akkor is azt mondom: ki tudja, kinek az érdeme. Nagyon (és egyre jobban) hiszek az öröklődésben és a genetikában, és egyre kevésbé gondolom, hogy örökre el lehet rontani egy gyereket. Fel sem foghatom, hogyan lehet a gyereknevelést könyvből tanulni (és könyvet írni róla), és ha már az olyan divatos nagycsaládokról beszélünk, arra vagyok kíváncsi, hogy miért nincs mindenkinek
Két embertől szoktam tanácsot kérni, bár jó és hasznos ötleteket már itt a blogon is kaptam. Az egyik Z. húga, hat felnőtt és jól felnevelt gyerekkel, a másik Petra barátnőm két kiskamasszal és egy 4 évessel. Érdekes, mert pont ők azok az emberek, akik soha nem mondják valamire, hogy fehér vagy fekete. Inkább mindig árnyalnak és soha nem mondták még, hogy valamit is rosszul csinálnánk – pedig Petra pl. semmi pénzért nem járatta volna bölcsibe a gyerekeit.
Szóval ezt a Vekerdy-t érdeklődve olvasnám egy blogban, de hivatalos nevelésügyi atyaúristennek nem fogadom el, ahogy anarchista lényemből fakadva senkit nem fogadnék erre a szerepre: okoskodni könnyű. Mindenki csinálja úgy, ahogy akarja és tudja!
Erről az jut most eszembe, hogy nemrég olvastam valahol (nem találom, hogy hol) a következőt: egy elsőhegedűs meséli a karmesternek, hogy ő igazából ki nem állhatja Beethovent. A karmester erre:
- Igen? Hát nézd, ennek semmi jelentősége nincs.
Vekerdyt én nem érzem ennyire dogmatikusnak. Sőt az éppen tetőző dacrohamok miatt most éppen őt olvasom és pont azt szeretem benne, hogy alapvetően azt hangsúlyozza, hogy az a jó, ami a babának, mamának és általában a családnak jó. Van pár dolog, amivel nem értek egyet pl az egyedül alvásra való szoktatás, de alapvetően a határtalan és megkérdőjelezhetetlen szeretetet hangsúlyozza, amit nagyon fontosnak tartok. Én nagyon szeretem az írásait és baromi sokat tanulok belőle - egy iszonyú rideg, hideg, szeretetlen családból jövök, és kézzel lábbal kuzdok, hogy levetkozzem. A genetika szerepe valóban sokkal nagyobb, mint gyerektelen koromban valaha is gondoltam.
VálaszTörlésEgyetértek, bár szerintem vannak Vekerdynek olyan gondolatai, melyekkel azonosulni tudok. És engem borzasztóan idegesít, ha kritizálja a családom a nevelési módszereimet, őszintén bevallom! Főleg a "mindent ráhagysz" a "majd később gondok lesznek vele" "velünk olyan jó kisgyerek volt, de ha Téged meglát..." típusú beszólások. Ezeket főleg anyóstól és apukámtól kapom. Most már azt válaszolom ezekre, hogy "nem tudott mindenki olyan szuper gyereket nevelni, mint Te!...!"
VálaszTörlésHaha, ez jo valasz! :)))
VálaszTörlésHu, en meg marhara az egyedul (el)alvás partjan allok, de ugy jartunk, h nem tud elaludni egyedul. Mindegy, elmulik, kinovi, semmi nem fog ezen mulni, csak par sorozattal kevesebbet nezunk meg :))
És a "barátnője" Vida Ági... ;)
VálaszTörlésMár ki tudja mióta készülök posztot írni a nevelési megmondóemberekről, egyre jobban érik. Talán egyszer, ha majd nem egy dackorszakos, majdnem két évest kell meggyőznöm arról, hogy aludni igenis jó dolog. :)
hát, én néhány dologban egyetértek vekerdyvel, van, amiben nem vagy nagyon nem - viszont nagyon szeretek ilyesmit olvasni - nem azért, hogy vki megmondja, hogy kell, de jókat lehet gondolkodni a témáikon (azokon is, amik nálunk épp fel sem merültek még, vagy sosem)
VálaszTörlésma kifejezetten kiakasztott az a vekerdy cikk (nyilván nem mai, csak ma penderült a szemem elé), amiben azt állítja, hogy a tehetséges gyerekek nem jó tanulók (és ezt ex catedra) - és persze, sokan önigazolnak és osztogatják (mondjuk meglepődve láttam, hogy egy másik (és amúgy pont idegesítő) vekerdy cikket ma én is megosztottam... gondolom, a telefonom inkább?) - szóval ez annál kicsit összetettebb kérdés sztem, hogy a tehetséges gyerek milyen - az enyémek pont jó tanulók is :D
Ez a mai vekerdy- cikk engem is kiakasztott :)) ezert is irtam ezt a posztot. Bizonyos dolgokban en is egyeterek vele, masokban meg nem... Gondolom, mint mindenki. De ez a merteku altalanositas ilyen nagy arccal... Huh.
VálaszTörlésNemtom ki az a vida agi, de akkor ne is tudjam meg, ugye? :)
hát, én sem tudom - gondolom, nem túl jelentős tényező :D
TörlésVida Ági egy ilyen idegesítő önjelölt baba-mama pszichológus, nemár, hogy Vekerdyvel emlegeti bárki együtt, jóég.
TörlésSzerintem ez a "nagy arccal-mondás" is olyan fura, hát most hogy mondja, hogy szimpatikus legyen? Félénken? Úgy mennyire hiteles egy szakértő bármilyen témában? Sok ingerlő dolgot mond, de nagyon sok jót is, klasszikus megosztó személyiség (biztos azért védem, mert én is az vagyok;))
Ja, tanács-téma meg: hát, én spec alig kaptam értelmes tanácsot a gyerekekkel kapcsolatban bárkitől, Vekerdy meg egy csomószor "megnyugtat" a szövegével, főleg, mert én is azt gondolom, hogy az idegbajos szabálykövetés-és megkövetelés éppen azt öli meg a gyerekezésben (és az életben is, ami azt illeti), ami a lényege; hogy az állandó megfelelési kényszer, meg a társadalom által kikiáltott "anyaviselkedés" az nem is feltétlen olyan, amilyennek egyesek próbálják előadni és persze van egy rakás dolog, amivel nagyon egyetértek: hogy igenis, kurva szar a magyar iskolarendszer (szerintem az óvoda is, Marcika már most utálja az iskolát, mert az okos óvó nénik pl. a fekete ponttal ijesztgetik), a gyerekeket olyasmibe kényszerítik, amibe majd pl Marcikám félig bele fog halni, Léna meg gyomorfekéllyel lesz kitűnő, hogy valóban nagyon magára van hagyva minden modern anya, bár kétségtelenül vannak háztartási gépei (Tamko, nekem spec egyetlen barátnőmnek sincs gyereke, a családomban sincs gyerek, az anyám meghalt - nehéz így értelmes tanácsokat kapni...), stbstb.
TörlésSzerintem Vekerdyt egyszerűen kicsit elnagyolva kell olvasni, a nagyon hardcore cuccokat leválasztva a szövegéről (mért ne csinálhatna rendet az a gyerek, mért ne ehetne normálisan? ezek hülyeségek), de a lényeg, amit évek óta hajtogat, az pont az, amit te mondasz Tamko: természetesen (ne) neveljük a gyereket, legyünk ott neki játszani, idétlenkedni, ne pusztuljunk bele vele együtt az iskola ostoba elvárásaiba és csak mérsékelten, a legfontosabb elveinket szem előtt tartva szabályozzuk, ettől lesz jó fej plusz az se baj, ha segít nekünk valaki, mert a gyereknevelés jobb és könnyebb társas élményként. Szerintem ennyi a lényeg, ne már, hogy ez hülyeség...
Úgy látszik mostanában csak hülyeségeket tudok írni. Hiába csak egy otthonmaradt, tanulatlan anya vagyok. Azt hiszem el is hallgatok. Bocs
Törlésjajmár, nem téged sértegetlek, csak nem értek egyet és ezt erőteljesen teszem, ne haragudj.
Törléshéééé, Rézi, nem írsz hülyeségeket :))) mivan veled? Biztos egész éjjel varrtál :) várom a te posztodat a nevelési gurukról!
TörlésPersze, én a tegnapi cikk egy részével pl. tökre egyetértettem, bizonyos dolgokkal abszolút nem. A bajom azzal van, hogy úgy nyilatkozik (és igen, nem túl szerényen...), hogy amit ő állít, az a tuti és követendő. Szerintem nem mindenkinek járható út az, amit ő mond, elvektől és lehetőségektől függően más gyereknevelési módszereknek is van helyük, és én sem dobnék mindent a kukába. Szóval Vekerdy funkciójával van bajom, nem azzal, amit mond, mert azzal nagyjából én is egyet tudok érteni.
VálaszTörlésÉs hogy lehet h egyetlen barátnődnek sincs gyereke! Döbbenet!! És amióta megszülettek a gyerekek, nem lettek új, gyerekes barátnőid?
Megosztó személyiség: ezt már többször is írtad, de én sztem meg mindenki az - még Molnár Ilonkának is voltak trolljai! :))
Nem tudom, nekem nem tűnik kinyilatkoztatásnak, vagy csak annyira, amennyire szerintem kinyilatkoztatónak kell lennie valakinek, aki valamilyen álláspontot gyakorló pszichológusként/kutatóként képvisel és sokat nyilatkozik itt-ott.
TörlésSzokott néha olyat mondani, hogy mindenki kövesse a saját útját amúgy - szerintem számon kérni azt, hogy egy szakértő úgy beszéljen, hogy az ne tűnjön arcoskodó kinyilatkoztatásnak, kb olyan, mint egy blogban kommentelni, hogy "de oda kell írnod, hogy 'szerintem'".
Hát, sztem a megosztó személyiség az, aki szélsőséges álláspontjával bizonyos témákban nagy vitákat kavar és sokszor akár furcsa vagy bizarr hozzáállása és érdeklődése miatt nagyon sokan (zsigerből) utálják, de legalább annyian szeretik is éppen a különcsége miatt.
Szerintem általában a derűs, pozitív (vagy a pozitív szemléletet különösen hangsúlyozó) emberek sosem megosztóak, hiszen a legtöbben vonzódnak ehhez a hozzáálláshoz, nemigen van mit vitatni a napsugarasságban.
A barátnőket kifelejtettem: nem, nem lett új barátnőm, nem vagyok sajna egy könnyen barátkozós fazon, meg persze mikor is barátozhatnék, élni sincs időm sokszor.
TörlésAz is baj, hogy bennem kifejezetten van egy ilyen indulat ezzel kapcsolatban, hogy 'senkivel nem barátkozom csak azért, mert gyereke van', persze ez a barátnő hiány az én hibám is, de asszem most már így maradok.:)
MOst, hogy a kommentedet olvasom, rájöttem, mi zavar: hogy a gyereknevelésnek vannak SZAKÉRTŐI! :)) Mármint érted, én is nagyra tartok bizonyos szülőket, de mert látom a gyakorlatban, hogy mit tettek: boldog, udvarias, cuki gyerekeik vannak és egy hangos szó nem hangzik el náluk. Szóval számomra ők a gyereknevelés hiteles tudorai, de ha könyvet írnának, azt sem venném meg. Na mindegy, Vekerdy biztos nem árt senkinek :)
TörlésJaaaa, persze hogy nem gondoltam, h azért kellene barátkoznod emberekkel, mert nekik is gyerekeik vannak. Meg a gyerekkori barátnők szinte pótolhatatlanok :)
De miért ne lehetnének szakértői éppen a gyereknevelésnek? A pszichológia egy - bár sokak által vitatott, MEGOSZTÓ - tudomány, méréseket, kísérleteket végeznek, megfigyelnek, utánkövetnek és ezekből levonnak bizonyos következtetéseket, ezeket leírják, beszélnek róluk, köznyelvre fordítják, na és ezek a nevelési szakemberek ezzel foglalkoznak, ezt tanulják, ezt tanulmányozzák, nyilván ők is részt vesznek kutatásokban plusz Vekerdynek is van vagy négy gyereke, akiket nem ismerünk, nem tudhatjuk milyenek, reméljük, boldogok és cukik, bár a gyereknevelés ugye elég soktényezős dolog, a gének pl elég sok mindent felülír(hat)nak, éppen most olvasgattam erről.
TörlésSzakácskönyvet is biztos veszel, pedig fogadjunk, hogy ismersz egy csomó embert aki tök jól főz azok nélkül is. Szerintem simán el lehet hinni pár embernek, hogy bizonyos dolgokat jobban tudnak, mert sokkal többet tanultak róla, mint mi. Természetesen azt már mindenki maga választja ki, hogy kinek mit hisz el (olvastam erről egy kutatást egyszer, amely szerint mindenki olyan kutatónak hisz, aki a saját gyereknevelési stratégiájához a legközelebb álló dolgot vallja, minő meglepő:))
Nem hiszem, hogy rossz dolog könyveket olvasni nevelésről, tök érdekes pl elővenni a fejlődéslélektan tankönyvemet és megnézni, hogy a gyerekeimnek mikor miket kéne tudnia és simán elhiszem a Méreinek, hogy ezt baromira jobban tudja bárkinél: az egész életét gyerekek megfigyelésével töltötte.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésJó ez az szakácskönyves példa, én tényleg elhiszem Mautner Zsófinak, hogy jó főz, pedig csak egyszer ettem a főztjéből :) és veszek szakácskönyveket is - kicsit abban más a dolog, hogy konkrét eredménye van a főzésnek, míg a gyereknevelés...
TörlésMérei más, ő inkább megfigyel, leír, de nem osztogat orrba-szájba tanácsot.
Én is úgy érzem, rengeteg dolgot felülírhatnak a gének. De akkor mi ez a nagy hype a gyereknevelési módszerek körül?!
Hú, ezt a törölt kommentedet nem olvastam...oupsz. Amúgy olvasás: nemtom, olyan sok van még hátra a világirodalomból (remélem, sokáig fogok élni), hogy sajnálom az ilyen V-könyvekre az időt!
TörlésHádde Mérei is osztogatna tanácsot, ha ebben a korban élne. Hidd el, a Nők Lapjában ő írná az aggódó szülőknek a nagy okosságokat.(Most a Vekerdy írja, asszem:)).
TörlésEz egy ilyen kor, ezen kár háborogni, mindenről online cikk, interjú születik, mindenhonnan megmondó emberek ömlenek.
A genetika térnyerése meg szerintem csak most kezdődik igazán, kíváncsi is vagyok, mit lép majd erre a pszichológia.
A gyereknevelés pedig azért van hájpolva, mert az emberekre manapság annyi információ zúdul, hogy csak kapkodják a fejüket és mindenki azt hisz el, amit szeretne. Szerintem egy csomóan azt gondolják, amit te: minek ilyesmit olvasni, ahogy esik úgy puffan, oszt csókolom (ezt értsd jól, nem lekicsinylően írom, csak egyszerűen:)).
Egy csomóan meg szerintem azért olvasnak, mert kevésnek érzik a saját tudományukat, egy csomó mindennel kapcsolatban a sötétben tapogatóznak, szeretnék jobban csinálni, félnek, hogy nagyon elszúrják a mai sajátos körülmények között (lásd internet és brutális technikai fejlődés).
Sokan biztosan megnyugtatásra is vágynak, amikor szakirodalmat olvasnak (én ilyen vagyok, pl), illetve hirtelen valamilyen nehezen megoldható dologgal találják szembe magukat (nekünk ilyen volt annak idején az ikrek altatása, ami ugye dupla gyerek miatt nehezített pálya: nosza, vettünk egy erről szóló könyvet, amit egy olyan ember írt, aki ezt tanulmányozza.)
Én nem mondom, hogy ezek mindig segítenek, vagy hogy kellenek akár, de bizonyos embereknek biztosan jót tesznek.
És igen, az is van a gyerekneveléssel, meg a sok elmélettel meg útmutatóval, hogy manapság kevés gyerek születik, az anyák egyedül küzdenek (mint pl én) kevés gyerek van a családban, ha van egyáltalán (szerintem erre is gondol Vekerdy, amikor a nagycsaládot és annak hasznosságát emlegeti: hogy nem látunk példákat magunk előtt, nem tudjuk természetesen kezelni a gyerekeket.), nincs aki megmutassa hogy kell szoptatni (de, öt percre csilliárdokért talán mégis akad), nincs akitől ellessünk dolgokat és sokan valóban egyedül vagyunk az egésszel, így jó néha legalább olvasni valakinek a tanácsait, aki nemcsak gyakorló szülő, de a téma kutatója is (ergo, egészen hiteles figura).
Ezzel amúgy teljesen egyetértek: én is szépirodalmat olvasok vadul és tologatom a gyereknevelős könyveimet ide-oda.
TörlésÉn úgy próbálom beiktatni őket, hogy egy-egy fejezetet olvasgatok mondjuk főzés közben vagy a vécén, szóval nem úgy, hogy elolvasom elejétől a végéig három nap alatt. Meg sok dolgot neten olvasok, munkaidőben:D
(a töröltnek nem volt jelentősége, valamit korrigálni akartam, amit nem írtam rosszul:))
Molly, értem amit írsz, persze, akinek van igénye rá, olvassa. Tudom, hogy a boldogságnak, az asszertív kommunikációnak, a fogyókúrának stb. is megvan a maga irodalma. Én ezekről a témákról is úgy gondolom, hogy ellesem a gyakorlatban, követem a józan észt meg az ösztönt, aztán lesz, ami lesz (ahogy esik úgy puffan - írod, és végülis: igen :))
TörlésA gyereknevelés számomra olyan, mint a fordítás: lehet tanulni, de minek? Vannak tehetségesebbek és kevésbé tehetségesek, de a lényeg úgyis a gyakorlat, a rutin, a lelkesedés, a jó munka szeretete. Na jó, lehet h kicsit elrugaszkodtam :))
Szerintem az íróknak és a költőknek is tanulniuk kell a mesterséget:) - de ezen vitàztunk màr itt egyszer, úgy emlékszem, mikor azt mondtàtok, h tanítani bàrki tud.
TörlésUhh, mennyire jó poszt és mennyire sok komment! :)
VálaszTörlésÉn csak azért "tiltakozom" a vekerdyzmus ellen, mert mintha csak ő létezne, senki más, aki gyerekpszichológiával foglalkozik. Nnem értem, hogy hogy nem ismerik az általam imádott Francoise Doltot.
Bezzegfr
szerintem a sajátosan magyar körülményekhez (aka fos iskolarendszer, 3 éven át tartó gyes és spéci következményei/követelményei) fura lenne egy francia gyerekpszichológust citálni (no meg nem tudnál egy külföldit folyton megszólaltatni itt-ott, nem írna neked könyveket, stbstb). Nyilván tudják sokan, hogy vannak még gyerekpszichológusok, Vekerdy szerintem most azért szakít olyan nagyot, mert nagyon ellene van a jelenlegi intézményeknek, meg a nagyon-nagyot akaró szülői trendeknek és ez sokaknak bejön.
TörlésÉs miért szereted Doltót? Őt én inkább Méreihez hasonlítanám, már nem él, és klasszikus.
TörlésDe róla most esezmbe jutott valami. A gyerekorvosunk nagy Dolto-fan lehet, mert mindig hangsúlyozza, hogy MINDENT, de MINDENT beszéljünk meg a gyerekkel, a legnagyobb hiszti közepette is üljünk le tárgyalni. Most nemrég kérdeztük tőle, hogy milyen tanácsokat tudna adni a bilire szoktatáshoz, és azt mondta, hogy nagyon fontos, HOGYAN tálaljuk a gyereknek az egész történetet. Szerinte nem azt kell mondani, hogy " Tu as ENVIE de faire pipi", hanem "Tu as BESOIN de faire pipi". A franciások most biztos érzik az árnyalatnyi különbséget, de én magyarul csak egyféleképpen tudom fordítani: "Pisilned KELL" :)) készpasz! Nem hiszem, h ezen múlna valami...
Molly, jól van, belátom, igazad van, jól érvelsz, teljesen logikus. Valószínűleg az orromnál nem látok tovább (nem nagyon tudok koncentrálni egy ideje... magyarázom a bizonyítványom, grr), ezért kiragadtam pár szimpatikus tant Doltótól, például azt, amit Tamko is írt: mindent, de mindent meg kell beszélni a gyerekkel, mint ember az emberrel. Nem főnök-beosztott viszonyt kell kialakítani, hanem ember-ember viszonyt.
TörlésTamko, meg is válaszoltam. :)
Bezzeg vagyok, más email címmel bejelentkezve.
Molly, de ez így nem válasz a kommentedre, nem? :)
TörlésNa, szóval, igen, béna lenne pont egy ilyen haladó szellemű pszit idézni itthon. Ráadásul már meg is halt, nem lehetne tőle interjút kérni.
Hàt, én nem ismerem őt, nem tudtam, h meghalt és nem azt mondtam, h béna lenne idézni. Amúgy Vekerdy szerint is beszélgetni kell, jàtszani meg nevetni, de főleg természetesen élni - nekem ez az utolsó gondolat a legszimpibb. De tudom, miért ő folyik a csapból is...:)
Törlés(Persze sokan Spock-on nőttek fel és ő se magyar:))
TörlésJaj, de jó sok komment! Este írok, de most mondjátok még, hogy mi ez a sokat emlegetett "mai Vekerdyt cikk"?
VálaszTörlésJaj, de jó sok komment! Este írok, de most mondjátok még, hogy mi ez a sokat emlegetett "mai Vekerdyt cikk"?
VálaszTörlésÉn erre gondoltam: http://divany.hu/poronty/2016/05/25/az_iskolanak_fogalma_sincs_rola_hogy_milyen_egy_gyerek_-_interju_vekerdy_tamassal/
VálaszTörlésjó hosszú, csak győzd olvasni!:)
Nekem régi meggyőződésem, hogy tanácsot csak annak lehet adni, aki tanácsot ker. Vekerdy jó régóta nyomja az ipart, gondolom látott mar egyet-mást, éshat beleesik abba a hibába, hogy megpróbál általánosítani, ami nagyon nehéz, különösen az ő szakmájában. Olvasgatom mar egy ideje, ahogy en érzékelem sokat szelídült az elmúlt években. (Felneveltek egyébként a feleségével négy ok gyereket, ami azért nem rossz, de nem is bizonyíték az ő kiválóságára.)
VálaszTörlésAmit jobban sajnálok, hogy nem látszik az a nemzedék aki utána jön.
Én is már akarok írni erről szerintem a genetika MINDENT VISZ. Én úgy érzem SEMMIT nem tudok elérni a gyerekemnél pedig 1 éve mint 1 hős kűzdok azért hogy nehogy 1 percet is sírhasson vagy nehogy bármilyen igénye ne legyen AZONNAL és 100%-osan kielégítve. Errefel egyre rosszabb, egyre többet hisztizik a nagy szeretve meleg megengedően történt nevelésről.
VálaszTörlésFella, a meleg-korlàtozó neveléstől boldogok a gyerekek àllítólag.
Törlés(Màrmint ezt nem lekicsinylően mondom természetesen, csak a meleg-megengedőről még vmi àbra is beugrott nekem, meg a Ranschburg, ahogy magyaràzza, h ha nem szabunk korlàtokat, akkor a gyerek elvész a vilàgban.)
TörlésNa de ez az, Molly: ha nem boldog egy gyerek (fenőtt), akkor a Vekerdy szerint gondolom nem volt jól nevelve, nem csiklandozták eleget, mi? :)
TörlésHàt ezt nem tudhatom...nyilvàn ennél àrnyaltabb a dolog.
Törlés(Mondjuk ahogy most végiggondoltam a környezetemben a boldogtalan embereket, nos, egészen biztos vagyok benne, hogy nem csiklandoztàk őket eleget, mondjuk ez még nem bizonyít semmit. Én egyébként itt Fellànak inkàbb arra utaltam, h gyakrabban vezethet sikerre a meleg-korlàtozó nevelés (szükség van keretre ugye), mint a meleg-megengedő, ami azt jeleneti, hogy mindent szabad következmények nélkül.)
TörlésKülönben màr nem értem min vitatkozunk:))
Jaaaaj, szerintem is eleg ennyi Vekerdybol. :)) meg sok is!
TörlésIgazàból màr eléggé a legelején egyetértettünk abban, hogy mond jó dolgokat és irritàló hülyeségeket egyarànt.
Törlésigen, én nem is akartam abba belemenni, hogy sztem mi a jó és mi a hülyeség (kit érdekel ez rajtam kívül? :)) Mi abban nem értünk egyet Molly, hogy kell-e egyáltalán szakértő a neveléshez. Ugye?:)
Törlés(ja meg még az jutott eszembe, hogy érdekes módon nekem soha nem elvekre van szükségem, amikor tanácsot kérek. Nem fogom azt könyvből kiolvasni, hogy tekintsem-e a gyereket egyenrangú félnek vagy sem. Nálunk mindig olyan KONKRÉT dolgok jönnek elő, amire sztem egyetlen Vekerdy sem adja meg a tuti választ. Pl. hogy Bonikám naponta reggeli után mindendig kakil és ez azt jelenti, hogy valamelyikünknek el kell kísérnie a fürdőszobába, így ez a valaki a bili mellett fogyasztja el a saját reggelijét! :-DD
Törlésszóval ilyen magas röptű problémáink vannak.)
De sztem simàn egyetérthetünk abban is, h kell-e szakértő: bizonyos embereknek kell, màsoknak nem. Én csak annyit àllítok, h egy szakértő nagyobb biztonsàggal mondhatja meg a tutit, ha egész életében x dolgot tanulmànyozott. A demokratikus vilàgban viszont az a csodàlatos, h ezt a tutit nemhogy elfogadni nem kell, de még anyàzni is lehet azt a bizonyos szakértőt ilyen-olyan fórumokon.
Törlésna látod, ebben tényleg egyetérthetünk :))
Törlés(azért remélem, nem süllyedek olyan mélyre, h egyszer fórumokon anyázni kezdjek.. :)
Igen, az nagyon szomorú àllapot:).
TörlésHa nem lett volna áramszünet én is erről a cikkről akartam írni de lehet valamikor megirom. Sok jó meglátása van, volt és még lesz is gondolom de ez a cikk egészében nem tetszett. Tapenolós gépen vagyok, többet nem tudok írni.
VálaszTörlésMost hogy morfondíroztam kicsit azon, amiket írtok, azt gondolom az s legnagyobb gond az utóbbi Vekerdy interjúkkal, hogy mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik föl neki, amire nyilván a megszokott válaszokat varjak és kapjak. Az iskola szar, a férfiak keveset segítenek, a gyerekeket beken kell hagyni, stb.,stb.
VálaszTörléskecs, sztem ebben az interjúban pont az látszik nagyon, hogy bizonyos kérdésekre megvannak Vekerdy panelválaszai, jól bejáratva, azokra mindig ugyanazt mondja, de amikor feltesz neki az újságíró egy olyat, ami nem hangzik el _minden_ Vekerdy-interjúban (konkrétan az apák szerepét boncolgatná), akkor kétszavas, érdektelen, átgondolatlan válaszokat ad. Szerintem ez nagyon gáz, basszus értem én, hogy száz éve szakember-megmondóember, megvannak a kész válaszai, de vegye már a fáradtságot, hogy néha még gondolkodik egy kicsit. Engem nagyon idegesít az egész atyai megmondóember-jelenség és külön maga a személy is. De az utóbbi biztos azért van, mert tipikus "fejgyerek" vagyok, akit a Waldorfból kiutálnának, mert már négyévesen is inkább olvasni akartam szaladgálás helyett, nem passzolok a Vekerdy-univerzumba.
VálaszTörlésNo igen, ez volt a masik,ami eszembe jutott (pedig en elfogult vagyok a bacsival), hogy azon azert mar nagyon regen tul vagyunk, hogy az ertö közönseget meggyözi a nagynevu ember kinyilatkoztatasa. Adatok es hivatkozasok, visszakereshetö forrasok kellenek es vannak is mamar, tessek ismerni,ertelmezni es hivatkozni.
VálaszTörlés(Most epp anyukamnal logatom a labam, alkalmam van beleolvasni az evtizedes Nök Lapja gyujtemenyebe, az egyikben eppen egy felhaborodott pedagogus ir Vekerdynek,es kikeri maganak, hogy azt allitja, a pedagogusnak az megy, aki gyenge a gimnaziumban. Es meg ha mindnyajan tudunk is peldat a sajat osztalyunkbol, altalanositani egy ilyen viszonylag egyszeruen lelellenörizhetö dologban nem illendö. En egyebirant szeretek nagy bölcsektöl nagy bölcsessegeket hallani,de azt is szeretem, ha a bölcs ahhoz is eleg bölcs, hogy eszrevegye a sajat korlatait.)
(Kiutaltak a Waldorfbol?Latszik,hogy milyen muveletlen naiv kislany vagyok, azt gondoltam az olyan,mint egy karizmatikus kereszteny csoport,ahol mindnekit angyali mosollyal fogadnak, barmit elturnek,mindent elfogadnak,tolerancia all inclusive... aztan ezek szerint megsem.)
TörlésNem, nem utáltak ki valójában, csak olvastam egyszer egy Vekerdy-interjúban, hogy az ilyenek, mint én, nagyon nem passzolnak oda, mert ez nem normális dolog.
TörlésNekem is nagyon unszimpi ez a nagy általánosítgatás, és különösen utálom, amikor Magyarországi magyarok saját magukról rosszat mondtanak ("hülyék vagyunk" - asszem ez nála is elhangzott, durva).
VálaszTörlésTurchi, hehe, ez ismerős, amikor a szüleim Indiában éltek, gyakran panaszkodtak, h áramszünet miatt nem tudták ezt vagy azt megcsinálni :))
A feléig bírtam elolvasni, túl sok az anekdota és Isoldenak igaza van, nem válaszol nyíltan a kérdésekre. Na de akkor kit kellene olvasni? Most komolyan kérdezem, ti kit olvasok? Én annyira diszfunkcionalis családból jövök, hogy nincsenek használható mintáim.
VálaszTörlésA feléig bírtam elolvasni, túl sok az anekdota és Isoldenak igaza van, nem válaszol nyíltan a kérdésekre. Na de akkor kit kellene olvasni? Most komolyan kérdezem, ti kit olvasok? Én annyira diszfunkcionalis családból jövök, hogy nincsenek használható mintáim.
VálaszTörlésMerylla, én buzisok könvet elolvastam, mert én is hülyék közül jövök, és John Gottman: A gyermek érzelmi intelligenciája (vagy hasonló című) messze a legjobb volt és a leghasznosabbnak éreztem.
TörlésKöszi!
TörlésHat, ha engem kerdezel ( de gondolom, nem :))) nem kell olvasni senkit. :-)
VálaszTörlésNa van áram, jöhet a blogolás DD. Lányok, megelőztetek. Mire kigondoltam hogy mit akarok írni a cikkről, Tamko és Isolde is megelőzött, ráadásul egyet is értek velük. Azért megírom...
VálaszTörlés