2014. március 30., vasárnap

Az alvásról (5.)

A külön szobában alvás és az altatás sikertörténet lett! Eddig legalábbis minden jól halad. A fő változtatás az eddigiekhez képest, a kiságy, a (viszonylagosan) fix időpontok, és az elalvás előtti hosszú (min 2 és fél órás ébrenlét). Lehet, hogy most ért meg rá, de az is lehet, hogy már eddig is simán elaludt volna az ágyikójában, csak mi hurcolásztuk körbe-körbe a nappaliban, nem tudom. Mindenesetre a mostani állapotokkal simán együtt tudok élni, noha nem alszik el egyedül: vagy ott vagyok vele végig, vagy pedig cicin alszik el.

Az esti elalvásnál jelenleg max. 10 perces sírással kell számolni. Nem csupán Bonhomme-nak jobb így, de a mi életminőségünk is javult. Tudok előre tervezni, főzni, tudunk közösen vacsorázni! A nappali alvásban is történt előrehaladás. Mostanában ugyanis rossz idő, szmogriadó vagy reuma miatt nem tudom kivinni levegőzni, kénytelen voltam a kiságyban altatni - ami eddig egyszerűen lehetetlen vállalkozás volt. Féltem is előre az egésztől, és igaz, hogy kevesebbet alszik bent (másfél órát a kettő és fél helyett), de legalább alszik. Az altatás nappal viszont szívás, néha 45 percig tart.. leülök mellé, simogatom a hasát és éneklek, vagy olvasok neki - a monoton hangtól elálmosodik és egy idő után már nem sír, csak zsolozmázik csendesen, majd lecsukódnak a kis szemei. (A nagy gond viszont az, hogy fél-háromnegyed óra múlva meg kipattannak ezek a szemecskék!)

Gigi kérte, hogy írjam le, milyen volt a kiságyba és a saját szobájába szoktatás a mi szemszögünkből. Hát, nekünk nehezebb volt, mint a gyereknek. Rajta nem láttam semmi változást, én bezzeg! A lelki oldalán hamar túl tudtam lépni (ki gondolta volna?), nem lettem depressziós vagy ilyenek. Viszont annyira elszoktam a sötétben alvástól, hogy éjszaka, ha felébredek, gyakran másodpercekig fogalmam sincs, hol vagyok. Melyik szobában, melyik ágyban? Miért van jobbra az ablak és hol az ajtó? Mi ez a zöld, ami itt világít?* Hol van Bonhomme?? A másik pedig, hogy pizsiben szoptatni egy hideg szobában és egy kényelmetlen fotelben sajnos nem ugyanaz, mint ágyban, paplan alatt..

* A bébiőr. Vettünk egyet, ami két nap múlva elromlott. Visszaküldtük, kaptunk egy újat, ami szintén elromlott két nap múlva. Gyanút fogtunk. Z. felhívta az ügyfélszolgálatot, mielőtt ezt a másodikat is visszaküldtük volna. A vonal végén a világ legtermészetesebb hangján magyarázták el, hogy ha egész éjjelre hagyjuk bekapcsolva, akkor az elem pontosan két éjszakát bír ki, ezen nincs mit csodálkozni. Hah! 39 euró volt a bébiőr, két napra az elem 10 euró... azaz a bébiőr használata 1825 euróba kerülne évente, ha egész éjjelre hagynánk, márpedig miért kapcsolnánk ki?? Visszaküldtük, vettünk egy konnektorba dugaszolósat.



Az esti altatás bizonyos elemein, pl. a szobáből történő kiosonás folyamatán, még van mit csiszolni.

5 megjegyzés:

  1. Hehe, már én is pontosan tudom, melyik négyzetcentiméteren nyikorog a parketta. :D Néha szabályos szökellős rítustáncot járok, mire eljutok a hálószobába az ágyunkba. :)

    VálaszTörlés
  2. hihi, akkor értjük egymást :) Én még béna vagyok, pont az ajtó előtt van egy recsegős rész.

    VálaszTörlés
  3. Én is sokszor gondoltam rá, hogy kéne valami kötelet kifeszíteni, amin csak kisiklok a szobából :)

    VálaszTörlés
  4. :D azt hiszem, minden parketta a kivonuló útvonalon nyikorog, a padlószőnyegen sípolós izék vannak láb alatt - de ha nem, akkor kintről jövő zajra riad fel

    (amúgy meg tök jó, hogy sikert sikerre halmoztok! :) )

    VálaszTörlés
  5. Én még mindig a rajzokért vagyok oda! :)

    Le a kalappal, ügyesek vagytok, ami az altatást illeti!

    VálaszTörlés