Embersűrűs, gigászi vadonban

A múlt héten fél nap szabit vettem ki, hogy bemejnek a városba. (Szerencsére a főnök másik beosztottja bevállalta, hogy helyettesít!) A nap úgy kezdődött, hogy 7-kor megszoptattam Bonhomme-ot, majd miközben ő visszaaludt, én megreggeliztem, közben pedig sterilizáltam a fejőgépes cuccokat. Utána párhuzamostan tejet fejtem és babát szórakoztattam. Mire lefejtem 120 ml-t, Bohomme újra megéhezett és egy idő után vad üvöltésbe kezdett. Nem volt mit tennem, odaadtam neki az üres cicit, amin ő elnyammogott és így sikeresen lenyugodott, majd elaludt. Közben pedig el kellett volna indulnom, de akárhányszor csak a kanapéról való fölállás első mozdulataiba belekezdtem, felpattant a szeme és sírva fakadt. Egy idő után arra gondoltam, hátha összegyűlt már annyi tej, hogy enni is tudna, szóval odakínáltam neki a másik mellet is, amiből megevett kerek 30 ml-t. Persze nem érte be ennyivel, én pedig egy bőgő kisbabával nekiálltam megkeresni a GPS-emet és feltölteni a telefonomat. Annyira ideges voltam, hogy Z-t is meggyanúsítottam, hogy megint vizes kézzel fogta meg Bonhomme-ot (van egy olyan hülye szokása, hogy kézmosás után nem töröl kezet, frászt kapok tőle), de aztán rájöttem, hogy szegény gyerek bekakilt, mert reggel óta nem tettem tisztába.

Ezen a ponton arra gondoltam, hogy nem megyek én sehova, a gyerek sír, GPS nélkül nem találok el sehová, és már különben is elmúlt dél. Aztán lenyugodtak a kedélyek, a GPS persze a kocsiban volt, Bonhomme-ot tisztába tette az apja és amikor elindultam, épp melegítette a két órával előbb lefejt tejet.

Úgyhogy végül elmentem Párizsba zsezsegni. Ez abból állt, hogy megebédeltem egy bisztróban, sétáltam a városban, kirakatokat nézegettem, könyvesboltokban mezgereltem, kávéztam, vettem három filmet és egy zenei válogatás CD-t - szóval semmi különös, mégis isteni volt. Most voltam először ilyen hosszan ilyen távol Bonhomme-tól: eddig max. 4-5 órát és 30 percnyi autóútnyit távolodtam el tőle.

Persze folyamatosan tartottuk a kapcsolatot Z-vel telefonon, mert mindenféle nehézségek merültek fel, pl. hogy milyen kardigánt adjon a gyerekre, ha kiviszi (semilyet, a pulcsira nem kell) és hogy hogyan melegítse fel a mélyhűtött tejet, mert ő azt olvasta a neten, hogy már előző nap ki kellett volna fagyasztani. Már kavarta volna be a tápszert! De minden sikeresen megoldódott, és mindhárman szerencsésen túléltük a kalandot.

Kellenek az ilyen kis kirándulások. Még akkor is - és most nem panaszkodni akarok, pláne nem Z-t kritizálom, mert szuper apuka és minden kétség nélkül rá merem bízni Bonhomme-ot - szóval még akkor is, ha a koszos edények a nap folyamán nem tevődtek bele a mosogatógépbe, a vacsora nem főződött meg, a szennyes nem került bele a mosógépbe, a kakis body nem mosódott ki (ki kellett dobni) és a cumisüveg akkor is ott állt az asztalon, amikor este megérkeztem. Szóval az esti műszak húzós volt, de még így is megérte!