2013. augusztus 18., vasárnap

Pax

A költözést úgy terveztem el, hogy október 10-e körül egy költöztető cég munkatársai szétszedik a bútoraimat, bepakolják a cuccaimat, majd Z-nél kipakolnak és összeszerelnek, miközben én egy kiskanalat sem teszek arrébb. Hiszen nem lehet ez az egész olyan drága, hogy ne érje meg nekünk, mert így 1) stresszmentesen zajlik az egész 2) nem lesz hetekig tartó kupi és bizonytalanság az életemben 3) semmelyikőnknek nem kell cipekednie, és 4) teljesen kiürül a lakás (ehhez a tényhez szigorúan ragaszkodik a főbérlő), Z-nél viszont megtelik, hiszen neki addigra már nem lesznek bútorai.

Ez a zseniális terv sajna 2 cm miatt borult! A bútoraim közül a Pax a legjobb darab az egész lakásban: hatalmas, minden belefér, és zöld, amilyet már nem gyártanak. A többi bútort nem lenne érdemes szállítani aranyáron, de ha már a Pax megy (egyedül képtelenség lenne szétszedni és lecipelni), akkor a többit is megéri költöztetni. Lemértük, széltében-hosszában pont jó lesz a leendő hálószobába (mintha oda tervezték volna!), szóval minden oké volt mindaddig, amíg egy napon eszembe nem jutott a magassága. És sajna rögtön kiderült, hogy 2 centi hiányzik ahhoz, hogy beférjen. Annyira bosszantó!

Ekkor elhatároztuk, hogy más megoldás híján eladjuk. De akkor már el kellene adni a két kanapét is, amire ott nem igazán lesz szükség. És ilyen alapon már nem is érdemes költöztető cégnek fizetni, Z. apránként is el tudja vinni a cuccokat, augusztustól októberig lesz rá elég időnk. Igaz, hogy a dobozolás, a címkézés, a mindennek-a-fejben tartása sok macera, de a Főszekrény nélkül igazán nem éri már meg a luxusköltöztetés.

Én, igazi pesszimistaként, már láttam lelki szemeim előtt, hogy senkinek sem kell a gardrób, mert ki tudná szétszerelni (több órás munka), óvatosan levinni a keskeny lépcsőházban és betenni valami bérelt kocsiba. Majd még nekünk kell fizetni, hogy valaki megszabadítson tőle, gondoltam (károgtam)!

Úgyhogy tegnap este felraktam az internetre két hirdetést: a Paxra és az egyik kanapéra. Fix áron, méghozzá jó olcsón, miközben egyrészt vérzett a szívem, hogy egy ilyen szuper szekrényt 2 cm miatt csak úgy elkótyavetyélünk, másrészt féltem attól, hogy senki nem fog jelentkezni - Z-vel ugyanis jól megbeszéltük, hogy mivel már csak két és fél hónap van a szülésig, szigorú menetrendhez tartjuk magunkat, nehogy csússzunk valahol, és a kisbabával kelljen falat festeni, ikeázni vagy adminisztratív dolgok után rohangálni. Semmi improvizáció – ez volt a jelszavunk.

Teljesen feleslegesen aggódtam (mint nagyjából mindig, teszem hozzá): ma egymást érték a hívások, hol a kanapét, hol a szekrényt akarta valaki megvenni. Kicsit meg is bántuk, hogy ilyen olcsón mérjük a bútorokat, de én már nem akartam visszakozni. Száz szónak is egy a vége: a Paxot megvették, három ember kellett a szétszereléshez, én pedig egész délután a ruháimat pakoltam… a könyvespolcra, mert a könyveket Z. már elvitte. Amúgy pont az ilyen félmegoldásoktól és kényelmetlenségektől akartam magamat megkímélni, hogy pl. a fehérneműket egy nylonzacskóban kell tároljam (mint most), vagy hogy ne találjam meg a könyvem 2. részét, amikor már csak pár oldal van az első részből (mint most).

Mielőtt elmentek volna a szerencsés nyertesek vásárlók, az egyik búcsúzóul még elmondta, hogy szerinte a szekrényt úgy is lehet használni, hogy nem szereljük rá lent a tartószerkezet, tehát egyszerűen a földön áll. Viszont az a tartóbigyó 5 centi! Ha ez igaz, akkor a Pax simán befért volna Z. házába, mi pedig megspóroltunk volna egy csomó pénzt, energiát és időt. LB azt írta erre, hogy szerinte ez hülyeség, a szekrény soha nem állt volna meg a lábán az 5 centi nélkül, de a kétely már befészkelte magát a gondolataink közé…

14 megjegyzés:

  1. http://www.youtube.com/watch?v=gOvyCWPOuVM


    Hát, most már ne sajnáld :) Lesz másik, szép szekrény, közös, pont oda való .)

    (közben adogatjuk el a gyerekek kinőtt holmijait - ma például az egyik ágyat és a szívem szakad meg... még írni is akartam róla, de már csak holnap)

    VálaszTörlés
  2. persze a zenét inkább magamhoz kellett volna linkelnek, mert én tudom magamról, hogy szeretem... hát, bocs :)

    VálaszTörlés
  3. Hát igen, most már késő bánat... :(( azóta is folyamatosan a Paxhoz rohangálok, hogy kivegyek/betegyek valamit...és mindig rájövök, h nincs már ott az én Paxom, hüpp-hüpp..

    köszi a zenét! :)

    VálaszTörlés
  4. Nekem is Pax-om van, csak fehér és már költözött és sajnos akármit csinálhat az ember, sérül. Próbáltunk mi úgy bánni vele, mint a hímes tojással, de hiába. Az összeszerelés-szétszerelés-szállítás-cipekedés-szerelés átka.

    VálaszTörlés
  5. :) En meg azt hittem a nagy terhessegi bekessegedrol fogsz irni :DDD Nekunk is Paxunk van, sarok gardrob szekreny, nekunk nincs a falhoz szerelve, de vidaman elalldogal ott mar harom eve :)

    VálaszTörlés
  6. Eszter :))) A miénk sem volt a falhoz rögzítve. De ha majd veszünk egy újat a házba, azt én mindenképpen a falhoz akarom csavarintani, nehogy a gyerekre essen!

    Franciakulcs, ez jó hír nekem (BOCSÁNAT!), így nem bánom annyira... :)

    VálaszTörlés
  7. Igen, az tuti, hogy gyerekbiztossa kell majd tenni. Akkor nekunk egy alacsonyabb valtozatunk van, mert normal a belmagassag es valami alja van a szekrenynek, de meg van hely a plafonig boven.

    VálaszTörlés
  8. Jó kis szekrény volt, de biztos találsz másikat:)

    VálaszTörlés
  9. "A költözést úgy terveztem el, hogy október 10-e körül egy költöztető cég munkatársai szétszedik a bútoraimat, bepakolják a cuccaimat, majd Z-nél kipakolnak és összeszerelnek, miközben én egy kiskanalat sem teszek arrébb."

    hah, micsoda allűr, ilyen költözés...

    VálaszTörlés
  10. Ugye? :) Mondom, hogy luxus...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de nem utálnád, hogy mások pakolják a cuccaidat? én nagyon.

      Törlés
  11. Egyáltalán nem :)) A nagyon személyes dolgokat mi vittük volna, de a többit (könyvek, ruhák, konyhai eszközök) ők.

    De akkor a takarítónőt is ellenzed? Mert az sokkal rosszabb: egy takarítőnő hetente rak rendet az ember dolgai között, szerintem az enyém előbb tudta, h terhes vagyok, mint a főnököm :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaja, én nem szeretnék takarítónőt, csak elméletben egy rabszolgát...nemtom nekem ezek túl intim kapcsolatok, akit nem szeretek nagyon, az ne kutakodjon az életemben és ne takarítson utánam.

      Törlés
  12. Én is így gondolkodtam, egészen addig a napig, amíg a Takarítónő be nem lépett az életembe! Azóta pedig úgy gondolom, hogy soha többet takarítónő nélkül :)

    VálaszTörlés