Nem emlékszem, hogy valaha is lett volna preferenciám. Aztán
amikor évekig nem sikerült teherbe esnem, a kérdés fel sem merült, a lényeg az
volt, hogy sikerüljön már. Kívánni hogy kislány, vagy éppen kisfiú legyen, a
luxus netovábbja lett volna. De amúgy is
sokszor mondtam és gondoltam, hogy micsoda szerencse, hogy nem a szülőknek kell
megválasztaniuk a gyerek nemét: én nem tudnék dönteni! Amúgy is nehezen hozok
meg ilyen típusú döntéseket, de most aztán folyamatos árban-apályban hánykolódom a kettő
között, valahogy így:
Az egyetem mellett baby-sitterkedtem, az évek során összesen
11 gyerekre vigyáztam – 6 kisfiúra és 5 kislányra. Az én saját bejáratú mintámból azt a
következtetést vontam le, hogy a fiúk sokkal könnyebben kezelhetők. Legyen
tehát fiú! A csajokkal ellentétben nem hisztisek, tovább maradnak gyerekek
(gyerekesek), cukik, érdekesek. Kevesebb velük kapcsolatban a rózsaszín is. Amúgy a felnőttekről is az
a véleményem (hiába hangzik úgy, mintha közhelyeket puffogtatnék), hogy egy
pasi általában véve nem annyira bonyolult és kapriciózus, mint egy nő. Ráadásul
ha kisfiam lenne, akkor nyilván Z-t
szülném meg kicsiben, és rá hasonlítana, aminek azért nagyon örülnék. Z.
nyíltan fiút szeretne, ami plusz érv a kisfiú mellett…
Viszont ha lányom lenne, akkor évekig lenne partnerem a
főzés, a varrás, a kötés, a többi másfajta kézműves tevékenység, később pedig a
shopping és a nőcis beszélgetések során! Hm. Ez sem lenne rossz. És micsoda tarkabarka
ruhákba lehetne öltöztetni! A múltkor, amikor a fonalat vettem, sóhajtozva simítottam
végig a Liberty-anyagokat. És nem utolsósorban: a lánynevünk telitalálat, majdnem
minden szempontnak megfelel, egyre jobban tetszik. Szóval...
Egyáltalán nem várom türelmetlenül, hogy kiderüljön a baba
neme. Tudom, hogy nagyon sokan a lehető legkorábban meg akarták tudni, de
nekem tetszik ez az állapot, hogy még bármi lehet. Akkor miért kérdezzük meg
mégis? A praktikumon kívül van még egy oka is. Noha nem hiszek abban, hogy egy
nő (vagy a környezete) megérzi a
magzat nemét, mégis hetek óta úgy képzelem, hogy kisfiam lesz. Azért fogjuk
megkérdezni (hacsak nem döntünk másképp az utolsó pillanatban…), mert kicsit tartok
attól, hogy meglepődnék, ha kilenc hónap kisfiúról álmodozás után a szülőszobán
a kezembe nyomnának egy kislányt. Tudom, hogy hülyeség, az ember ott akkor
állítólag pont azt a babát szeretné a
világon a legjobban, legyen az kopasz, vörös, csípőficamos… kisfiú vagy
kislány.
(17+3 hetes)
Mikor derül ki? én nem vagyok türelmes egyáltalán, nekem minden azonnal kell. Úgy irigyellek a nyugalmadért! :)
VálaszTörlés:))) egyetértek :)
VálaszTörlésén mindhárom gyermekemnél TUDTAM, hogy fiam lesz :) bejött!
ráadásul a 3. terhességnél azt játszottuk, hogy nem akartuk megtudni a nemét... majd csak a szülőszobán, amikor a kezembe nyomják :) igen, 9 hónapon át kibírtuk hogy ne kérdezzük meg, 3x voltunk külön 4D-s uh-n, a doki meg már a 12 hetes UH-n tudta 80%-ra hogy mi a neme... és kibírtuk :) mindenki ufonak tekintett minket, hát nekünk ez volt a végeláthatatlan IZGALOM :)
...és amikor megszületett Hármaska, ott a szülőszobán, feküdt a két lábam között, még össze voltunk kötve, szemüveg nélkül is láttam a tényeket, majd felröhögtem, hogy: TUDTAM HOGY PÖCSÖS :))
nah, bocs a litániáért. talán annyira nem is vágott ehhez a témához.
van olyan, hogy nem tudod nem meglátni, hogy kisfiú:) - nekünk úgy volt, hogy az orvos épp nyitotta a száját, hogy megkérdezze, akarjuk-e tudni a nemüket, amikor Marci diadalmasan felkiáltott, hogy az egyik biztos fiú:)
VálaszTörlésEn sem hiszek abban, hogy lehet erezni a csemetemajom nemèt, de megis ugy ereztem, hogy erzem. :D
VálaszTörlésTenyleg teljesen mindegy, hogy fiu lesz-e, vagy lany, mindketto hihetetlenul aranyos. En a mai napig nem tudom eldonteni, hogy melyikuk a cukibb.
Nekem van mindkét típusból. Ha pisztoly lenne a fejemnél, akkor se tudnék választani, hogy melyik jobb :).
VálaszTörlésViszont könnyű dolgom volt, mert a férjem mindháromszor előre megmondta, hogy mit gyártott, és igaza lett :). Amúgy, még nem is volt gyerekem, de már tudtam, hogy az első tuti lány lesz, a második fiú. Nem éreztem, hanem tudtam. Pedig ilyen állítólag nincs ;).
Szia,
VálaszTörlésHat en mindenkeppen tudni szerettem volna nevvalasztasi szempontok miatt (is, mag amugy is, en nem birtam volna ki...). Megerzes, hat fogalmam sincs, de tenyleg... kb 1 honappal ezelott a 12.heti UH utan felirtam magamnak, h J1 kislany, J2 kisfiu (csak ugy "megerzesbol") es a mostani UH ezt igazolta.... :)))
Szep napot!
Nevtelen Sorstars
Molly, igen, tudom, és egyébként pont ezért gondolom, h kisfiú: mintha a 12. heti UH-on láttam volna egy fütyköst... persze simán lehet, h az a köldökzsinór volt, az még inkább elképzelhető, h ebben a stádiumban laikusok számára nem egyértelmű... de valahogy belefészkelte magát a gondolat a fejembe. Ha nem akarnánk megtudni, akkor nem szabadna nézni az UH-t mostantól!
VálaszTörlésAudrey: jövő kedden, vagy ha akkor nem, július 1-jén.
Sorstárs: gratulálok, jó kombináció! (mondjuk sztem nincs rossz kombináció sem :))
Ó, én teljesen biztosan éreztem a 18. heti UH-ig, hogy fiú :)
VálaszTörlésÉn a beültetés napjától sokat gondoltam rájuk. És úgy éreztem, hogy egy fiú- egy lány kombó, de valahogy a kislánnyal 2 nap múlva elvesztettem a kapcsolatot. Az uh mindent igazolt (vagy majdnem mindent): egy kisfiú maradt velem :-)))) (és aludt ma éjjel a hólyagomon, én meg jàrkáltam a háló és a mosdó között)
VálaszTörlésEgyébként amíg nem voltak unokahugaim egyértelműen fiú-párti voltam, aztán megszületett egy hercegnős, abszolút nem az én stílusom unokahugi, és totálisan elvarázsolt :-))) így most egy kicsit jobban szerettem volna kislányt, de amikor a doki azt mondta, hogy fiú, olyan eufória fogott el, mint a pozitív tesztnél. Mert ha neme is van, akkor már tuti létezik :-)))))
Isolde :))) szerintem ha csinálnánk egy világméretű felmérést, kiderülne, hogy a nők 50%-a jól érezte előre a magzat nemét, a másik 50% pedig tévedett :)
VálaszTörlésGigi, én is attól tartok, hogy a kislányoknál nem (nagyon) lehet elkerülni a rózsaszín-ciklámen-mályva hercegnős háromszöget, és noha szeretem a rózsaszínt, de nem lilával kombinálva és nem minden nap :)) De neked már mindjárt itt van a nagy nap, ugye?
El lehet kerülni a rózsaszín korszakot, nálunk nem volt csak nagyon rövid ideig, de az totál édes volt. Nagylány egyátalán egy picit sem volt se hisztis se akaratos. A Kislányi sem az eddig és minden autónál boldogan közli hogy bümm bümm. A Nagylány nem babázott, rajzolt amint tudott és azóta is.
TörlésTamko, szerintem a rózsaszín korszak elmúlik! (najó, pontosítok: remélem! - mi most benne vagyunk nyakig :D ) de attól én még nem cserélném el kisfiúra.
VálaszTörlésJa, és kb félidőig biztos voltam benne, hogy kisfiú! (manner)
Ha az ember kisfiút érez, akkor kicsit nagyobb az esélye a sikerre :-)))) (tudjátok, 105 kisfiúra jut 100 kislány, és ez a trend majd valahol 30 körül fordul át a nők javára, ott fogy el - sajnos - a férfitöbblet)
VálaszTörlésEgyébként Tamkó július 1 a céldátum, szóval 3 röpke hét és itt lesz velem a bölcsőben...
dehát olyan édes egy kislány - rózsaszínben meg lilában is. egy kisfiú meg...állati cuki:D
VálaszTörlésNe is mondjátok :)) Amikor írtam a posztot, inkább kisfiút kívánta volna, ma meg teljesen rá vagyok kattanva, h inkább kislány legyen!
VálaszTörlésezért engedd meg ezennel, hogy kimondjam a tanulságot: tök mindegy:)
VálaszTörléshehe, jo végszo! Es milyen igaz! :)
VálaszTörlésÉrezni hogy fiú lesz vagy lány? :-) Ez komoly?? Én csak azt éreztem hogy terhes vagyok de nagyon! Mi valamiért lányt vártunk, persze fiú lett. De milyen jóó!
VálaszTörlés