Ha már a nyelvnél tartunk... gyakran kérdezik, hogy milyen nyelven fogok beszélni a gyerekhez. A kérdés baromira sértő: hogy gondolhatja bárki is, hogy majd az akcentusommal, meg a magyar nyelvhez való kötődésemmel, fordítóként ráadásul, nem magyarul tervezek vele/hozzá beszélni??
A kérdés ugyanakkor tök összetett. Először is, hiába szeretnék magyarul beszélni hozzá a francia közeg ellenére, ez nem lesz természetes tevékenység. Mert noha magyarul sokkal jobban beszélek, értek, olvasok és írok (nyilván), az alapszintű, mindennapos társalgás franciául is ugyanúgy megy, mint az anyanyelvemen. Nem lenne tehát fárasztó a francia, váltogatni szerintem nehezebb. Most azt gondolom, hogy bizony erőfeszítéseket kell majd tennem, hogy egy csecsemőhöz magyarul szóljak. Úgy látom a környezetemben, hogy azok az anyák is direkt a nehezebb utat választják, akik magyarul beszélnek a gyerekükhöz, amikor azok idegen nyelven válaszolgatnak nekik. Ez sem lesz könnyű!
A cél persze az, hogy a gyerek a lehető legjobban megtanulja a nyelvet. A legjobb lenne, ha tökéletesen beszélne magyarul. Sok kétnyelvű családot ismerek, valódi kétnyelvű embert azonban, akinek egyik nyelven sincs akcentusa és mindkét nyelven ugyanolyan színvonalon elboldogul, csak kettőt. Az egyik ezek közül Z. húgának az egyik gyereke a hatból. A maradék ötnek vagy a francia, vagy az angol az erősebb, ő meg valahogy olyan szerencsésen született (középtájt) és élt (több országban, jókor), hogy mindkettőben profi. De sajnos ez nagyon ritka.
Azt látom magam körül, hogy hiába hívják anyanyelvnek, az ember legerősebb nyelve mégiscsak az iskola nyelve. Hány olyan franciát ismertem anno, akik egy 6 éves gyerek szintjén tökéletesen beszéltek magyarul, ha pedig komolyabb témára került a sor, nem tudták elmagyarázni! Azért picit sajnálom, és nagyon fura belegondolni (sőt: szoknom kell a gondolatot), hogy a gyereknek valószínűleg nem a magyar lesz az első nyelve.
Az viszont rejtély, hogy milyen nyelven beszéljek hozzá akkor, ha Z. is velünk van. Azt mondta, nem fogja zavarni, ha nem ért semmit. Hát, nem tudom, akkor mindent el kell ismételnem majd kétszer? Mert arra viszont már előre nagy örömmel gondolok, hogy ha kicsit is nagyobb lesz a gyerek, nem kell majd Magyarországon folyamatosan ide-oda fordítanom Z. és a Világ között: lesz egy saját, két lábon járó kis szótárunk!
En olyan csaladot ismerek(ahol multkor voltam jatszani a fiukkal), ahol mindketten magyarok, de a ferfinak az angol az iskolanyelve. O a fiukhoz csak angolul beszel. De ha ott van a felesege is, akkor a novel magyarul beszelnek, bar ott vannak a gyerekek. A sracok valahogy levagtak, hogy az apjukkal csak angolul kommunikalnak, sot van olyan, hogy ok mar egymas kozt is angolul beszelnek, jo mondjuk a kicsi meg csak ket eves, de mar nyomul mindket nyelven.
VálaszTörlésÉn itt nem a francia nyelvben látom a problémát. A gyermek pörfekt francia lesz. Az a kérdés, hogy a magyar nyelv mennyire lesz neki természetes. Én éppen egy fordított szituációban ismertem meg egy családot, ahol apuka francia anyanyelvű afrikaiként magyar családot alapított, és 4 gyerekkel nem volt megoldható, hogy a gyerekek (az alapvető kifejezéseken és szavakon kívül) megtanulják a nyelvet. Valljuk be, az még igencsak karcsú, ha úgy köszönünk egymásnak, hogy "bonjour papa/maman"- DE, élelmes szülők lévén a gyerekeket francia tagozatra íratták már általános iskolától (így lett a legidősebbik lány az osztálytársam), később pedig kéttannyelvű gimibe is mentek... stb. stb... Node vica versa, megnéznék én egy francia ajkú iskolát, ahol heti sok-sok órában tanítanák a magyart, szóval, Neked igencsak nehéz dolgod lesz. Nálunk egy kivételes lakótelepi általános iskola volt, ahol a sok idegennyelvi analfabéta között kicsi gyerekekként karattyoltuk hogy tape tape petite mains" (teszem hozzá, hogy ezeket még most is éneklem a kisfiamnak). Gondolom, manapság már nem akkora kuriózum ez, mint 20 évvel ezelőtt... De ez szerintem Nyugat-Európában sosem fog bekövetkezni, hogy magyar-kéttannyelvű osztályokat indítsanak...
VálaszTörlésNem, magyar kettanyelvu nem lesz....de talan itt az ideje a magyar szombati iskolaknak..
VálaszTörlésTamko, a sajat tapasztalatombol, szerintem, a magyar nyelv Franciaorszagban sose lesz 100%...de van valami nagyon ertekes: magyar kotodest teremteni..a gyerekek maguk fogjak megtanulni a nyelvet vagy csak odafigyelni ra, ha szep emlekeik vannak.
(B. Angliabol)
Szia, en Angliaban elek, es pont a fenti okok miatt jarok bebiszitterkedni egy csaladhoz, ahol az apuka angol es az anyuka magyar.
VálaszTörlésA kislanyuk nemreg mult egy eves, es az anyuka szerette volna, ha valaki mas is beszel magyarul a kislanyahoz.
Szerintem nalatok is jo otlet lenne ez, hogy ne csak egy szemelyhez kotodjon a nyelv.
Szia,
VálaszTörlésIsmet csak azt mondom, hasonlo cipoben jarunk ;) Sajnos szerintem is az "iskolai nyelv" lesz a meghatarozo, de nalam a magyar mindenkepp nagyon fontos (pl h a nagyszulokkel is szot ertsenek :)).... Es nalunk bejatszik (talan) egy harmadik nyelv is, legalabbis en szeretnem... Aztan majd meglatjuk. (Mondjuk a parommal en nem egyeztettem errol, nekem annyira egyertelmu, h magyarul fogok hozzajuk beszelni - szerintem neki is.... egyebkent baratnos tapasztalat alapjan ilyenkor az apakra is ragad am) De abba mar tobbszor belegondoltam, h a gyerekeknek feltehetoleg magyarul lesz "akcentusa", ez olyan fura....
Szep napot!
Nevtelen Sorstars
Szia!
VálaszTörlésUnokahugaim magyar szülőktől, születésük óta az USA-ban élnek. A szülők magyarul beszélnek velük és évi 1,5 hónapot itthon töltenek. A nagyobbik tökéletesen beszél magyarul, akcentusa van egy kicsi, amikor hazaérnek, de egy hónap alatt elkopik. A kisebbnek sokkal rosszabb a nyelvérzéke, ő angolul is nehezebben tanult meg az oviban, és a tesójával már inkább angolul szeret beszélni. De a 1,5 hónap itthon után neki is tökéletesen megy.
Ugyanakkor pont a te érvelésed miatt is a nagyobb (aki már iskolás) magyar magántanuló, minden évben júniusban levizsgázik itthon, és a kisebb is az lesz. A cél az, hogy legalább az általánost elvégezzék magyarul. És arra készülj fel, hogy a kétnyelvűség miatt késobb kezd majd beszélni! (És a legcukibb beszólás ezzel kapcsolatosan: kb 3 évesen csak néz a játszótéren, aztán átszellemült elragadtatással csak annyit mond: itt magyarul beszélnek a gyerekek!!!!)
Én huszonéves koromig (Erdélyben születtem és éltem egyetem utánig) anyanyelvi szintű voltam románból, semmilyen akcentusom nem volt, a legbukarestibbek sem gondolták volna, hogy magyar vagyok (most sem, ha nagyon igyekszem, de a szavak már sokkal nehezebben jutnak eszembe ennyi év ittélés után). És úgy, hogy szüleim és a szűk-tág család mindkét oldalról magyar, csak magyarul beszéltünk otthon, magyar suliba jártam végig, és a legjobb barátaim is mind magyarok voltak. Jó, az átlagnál egy kicsit jobb a nyelvérzékem, de igazából az volt a trükk, hogy az udvarunkon volt egy román testvérpár, akikkel pici koromtól kezdve napi szinten 2-3 órát voltam együtt, ők egy szót sem beszéltek magyarul, és Anyu nem fordítóskodott valami lelkesen - ovis korra konkrétan úgy tanultam meg a nyelvet, mint Maugli: hallgatóztam és ismételtem, mert muszáj volt, ha kommunikálni akartam.
VálaszTörlésSzóval én is kizártnak tartom, hogy a gyereketek franciájával bármilyen baj legyen, a fontos környezet (gyerektársaságok, iskolatársak) nyelvét inkáb nemmegtanulni nehéz. De remélem, hogy majd a magyarra tanításáról jó részletesen fogsz írni, mert nagyon érdekel (én is szeretném angolra tanítani majd egész kicsi korától... nyilván nem úgy, hogy nem beszélek hozzá magyarul).
Az nem is kérdés, hogy a franciával semmi gondja nem lesz, hiszen ez a család nyelve, és nagy valószínűség szerint az iskola nyelve is ez lesz. Hacsak nem maradunk Brüsszelben, és nem járna az Európai Iskola magyar szekciójába, mert itt van ilyen! És ez egy jó megoldás is lenne, mert akkor talán kiegyenlítettebb lenne a két nyelv.
VálaszTörlésMagyartanítás: hát nem tudom, semmiképpen nem akarom majd erőltetni. Ismertem egy fr lányt, akit az apja minden szombaton magyarórára vitt a Magyar Intézetbe, és gyűlölte az egészet. (nem is beszél jól magyarul) Szóval ügyesen kellene csinálni, meg nyilván a gyerektől is függ. A magyar baby-sitter, a magyar gyerekek társasága, hosszú mo-i szünetek mind jók lennének erre, igen!
En magyarul beszelek a gyerekeimhez (3,5 eves es 22 honapos). Francia tarsasagban is, ami nem szep dolog (mondhatni bunkosag), igy neha a franciak kedveert elmondom a gyereknek franciaul is, hogy ne masszon a csillarra, olyankor kisimulnak a rancok a felnottek arcan, mert latjak, hogy nem oket dumaltam ki a hatuk mogott (anyosom :D). Apjuk erti, hogy mit beszelek a gyerekekhez, mert tanult par honapot magyarul a Magyar Intezetben (kevesebb, mint egy evet es regen volt, 2007-ben), egyaltalan nem kell neki forditgatni.
VálaszTörlésEn is sok ketnyelvu csaladot ismerek. Az en szememben az a fucsa, aki nem tanitja meg a sajat anyanyelvere a gyerekét. Az iskolaban ugyis megtanul franciaul (illetve az iskola nyelvet).
En Nemetorszagban tanultam meg irni es olvasni, de jartam "honismereti" orakra es megtanultam magyarul is irni, olvasni, pedig csak heti egyszer foglalkoztak velunk. Igaz, mindket szulom magyar, ugy konnyu lehetett.
Itt Brüsszelben nekem sok olyan kisgyerekes ismerősöm van, ahol a szülők különböző anyanyelvűek, de nem franciák és francia bölcsibe/oviba járnak a gyerekek, tehát így három nyelven tanulnak egyszerre. Legelőször nyilván az anyukájuk nyelvén szólalnak meg, aztán jön a többi. Én mindenhol azt látom, hogy az anyuka a saját anyanyelvén beszél a gyerekkel, még akkor is, ha azt az apuka nem érti. De az apukák úgyis együtt tanulják ilyenkor a nyelvet a gyerekkel, szóval ebből sem láttam még konfliktust.
VálaszTörlésBennem fel sem merült, hogy egy ilyen kétnyelvű közegben felnövő gyerek bármelyik nyelvet akcentussal beszélje. Miért beszélne a te kisfiad akcentussal magyarul, ha te mindig így beszélsz vele? És miért beszélne franciául akcentussal, ami a Z-vel közös nyelvetek, meg a bölcsié is?
Van itt egy háromgyerekes magyar barátnőm (a férje is magyar), ahol a gyerekek francia oviba/suliba járnak. Ők azt az utat választották, hogy a magyar olvasásra/írásra/irodalomra/törire...stb. ők maguk tanítják meg a gyerekeket, mert így is járnak már egy csomó különórára (tánc, sport, zene), úgyhogy nem akarják szegényeket még szombaton is suliba küldeni.
Én inkább attól félnék, hogy ha az Európai Iskola magyar osztályába járna, akkor nem tanulna meg pl. úgy helyesen írni franciául, mint ha francia suliba ment volna.... Na meg a magyar fóbiámmal (haha) én tuti nem oda vinném. Borzalmas emberek borzalmas gyerekei járnak oda :)
mimi/réka
Akcentus: hát én ezt látom magam körül. Ha csak az egyik szülő beszéli az adott nyelvet, nagy a valószínűsége, h a gyereknek akcentusa lesz idősebb korában. Gondolj bele, napi max 1 órát beszélne magyarul. Egyébként az egész problémakör nem is igazából a gyereknyelvre vonatkozik, azt a pár szót biztos meg tudja tanulni bárki, ami igazán aggaszt az az, amikor 10+ éves lesz, és a haverok, mindenki francia és nem akar megszólalni magyarul.. Az apukák meg az én tapasztalatom szerint nem tudják felvenni a versenyt a gyerekkel nyelvtanulásban: a gyerekek teljesen máshogy, intenzívebben sajátítják el a nyelveket, sokkal gyorsabban megy nekik, kis szivacsok még :)
VálaszTörlésEurópai iskola: egy nagyon szimpi kolléganőm kislánya oda jár, több embert nem ismerek (vagy csak szegről-végről) de persze le kellene csekkolnom a társaságot :) És azt én is sajnálnám, ha fr-ul nem tanulna meg írni, ami így viszont valószínű lenne. Azok az izgi filozófiaérettségeik!! :) (mindegy, valszeg nem maradunk bxl-ben)
Franciakulcs: reméltem, h írsz, mivel ugyanabban a cipőben járunk. És amikor nagyok lesznek a gyerekek, szerinted akkor sem fogja zavarni a férjedet, h nem érti? Amikor komolyabb témákról lesz szó? Mert én azt veszem észre, h amikor magyarok vannak nálunk, Z. teljesen kirekesztődik egy idő után, és a nap végén össze kell neki foglalnom, h miről volt szó.
Egyébként Z. fiának a felesége (menye?) brazil, tök értelmes és okos csaj, DE a 7 éves kisfiúhoz egyáltalán nem beszél portugálul, nem is ért sem az a gyerek egy szót se a portugálból. Nekem is nagyon fura. De úgy veszem észre, egy idő után van, aki feladja.
Nálunk a családban sok kétnyelvű család van, olyan is, ahol (magyar anya, olasz apa, Olaszországban éltek egy kislánnyal) a lány jól értett magyarul, de nem nagyon beszélt, mert az apja megsértődött, ha az anyja magyarul szólt hozzá (mert nem értette) - a lány végül magyar-angol szakos lett odakint, beszél, de akcentussal magyarul (meg még vagy hat nyelven)
VálaszTörlésa jó példa egy másik unokatesóm, aki Ausztriában él, négy gyereke van + osztrák férje, ő nagyon következetesen mindig magyarul beszél a gyerekekhez, az apjuk többnyire németül (de volt annyira jófej, hogy beiratkozott egy magyar nyelvtanfolyamra, így valószínűleg nagyon sokat ért magyarul, bár ritkán szólal meg így), a gyerekek egymás közt németül beszélnek, van, hogy az anyjukhoz is, de ő mindig magyarul válaszol - annak ellenére, hogy nem otthon van, dolgozik, németül dolgozik és sztem mára akcentus nélkül beszéli az "opsztrákot". A gyerekek kifejezetten választékosan, gazdag szókinccsel beszélnek magyarul (itthon a nagyszülőkkel, többi rokonnal egyértelműen csak magyarul) - de van akcentusuk.
A többi kétnyelvű családban még nincs gyerek - viszont ismertem olyan cseh-magyar párt, akik németül ismerkedtek meg, a német volt az otthoini nyelvük és aztán a gyerekük mindhárom nyelven perfekt lett.
Én azt nem értem, hogy működik az a gyakorlatban, h CSAK magyarul beszéljek hozzá. Mondjuk ülünk az asztalnál hárman, beszélgetünk (franciául), akkor csak nem fogok magánban odadugni egy-egy magyar mondatot, külön a gyerkőcnek?
VálaszTörlésHát, ahogy én látom, működik - de gondolom, azért is, mert a srác is érti (már) az alapdolgokat magyarul. Az unokatesóm minden átváltási zökkenés nélkül folyékonyan beszél magyarul ÉS németül egyszerre. Azért a gyerekeknek kezdetben az ember ritkán tart bonyolult filozófiai előadásokat (vagy csak ha kettesben vannak :D ), eleinte ilyesmiket mondtam (én... talán az unokatesóm is): itt a lába... fázol? éhes vagy? betakarlak... álmos vagy, kicsi baba (stb) - aztán ezeket fordította a férjének... aztán egy idő után nem, mert a srác már értette az alapdolgokat. De nyilván a tök pontos technikáját nem tudom elmondani, mert nem éltünk benne huzamos ideig, csak látogatóba járunk egymáshoz évente néhány napokra. És azt persze nem állítom, hogy SOHA ne szólt volna még németül egyik gyerekhez sem, de ha a gyerekek németül beszélnek hozzá, ő akkor is magyarul válaszol. És bár ez nem a mi tiszteletünkre van így, tisztán osztrák környezetben lehet, hogy időnként használja velük a németet is, de jellemzően nem.
VálaszTörlésIgen, ulunk az asztalnal es en magyarul rikacsolok, hogy uljon a feneken es egyen, apja pedig franciaul morgolodik, hogy uljon a feneken es egyen.
VálaszTörlésSzerintem probald onnan nezni a kerdest, hogy vajon te hogy fogsz arra reagalni, hogy a gyereked alig fog erteni magyarul, mert francia kozegben eltek es te is franciaul beszelsz hozza? En kifejezetten meg voltam sertodve, amikor franciaul beszelt, sokkolt, nem esett jol, megzavarodtam. :) Pedig magyar volt az elso szo, amit kimondtak es magyarul sokkal jobban beszelnek a mai napig (a fiamnal ez eros tulzas, hogy beszel), de tudom, hogy ez nem fog sokaig tartani.
Nekem fontos, hogy beszeljenek magyarul is es ezt csak ugy tudom megoldani, ha en tanitom meg oket. Itt nincs magyar iskola, nincs lehetosegem magyar norszre, innentol fogva nem erdekel, hogy az asztalnal (es mindenhol) magyarul szolok hozzajuk es az sem, hogy itt, ahol mi elunk irto keves a bevandorlo es felkapjak a fejuket, hogy hoho, egy idegen.
Nem tudom, hogy mi lesz, ha nagyobbak lesznek. De en ugy kepzelem, hogy akkor is magyarul fogok veluk bezelni.
VálaszTörlésA ferjem nagyanyjat mar meseltem? Azt hiszem igen. 1931-ben szuletett Parizsban. Anyja es apja magyarok voltak. A ferjem nagyanyjanak apjanak (tehat a gyerekeim ukapja:D) halalaig magyarul beszeltek otthon, onnantol franciaul. A gyerekeim dedanyja, aki a mai napig el es virul, a sajat gyerekeinek nem tanitotta meg a magyar nyelvet. Onnantol zavarja oket ez a teny, hogy megjelentem a csaladban, addig bagoztak ra. Ma mar a dedi mindharom gyereke es unokai is mondjak, hogy kar, hogy nem tanultak meg magyarul. En nem ertem az egeszet, mert imadtak az ukanyat, ukapat, tudjak, hogy a dedi a mai napig jol beszel magyarul, holott soha eleteben nem elt Magyarorszagon, szoval nem ertem, hogy miert tojtak a gyokereikre. (A csaladot eleg kuszan irtam le, tudom, bocs.)
Hat, kivancsian varom hogyan fog mukodni nalunk! Nem az elso évekre gondolok, az eléggé egyértelmunek tunik, hanem késobb. De megnyugtato, hogy ha a 4 gyerekes, dolgozo anyanak sikerult :)
VálaszTörlésFranciakulcs, felrajzoltam a csaladfat :)) Azt hallottam, régebben (pl. az 56-os kivandorlok korében), még ugy tartottak, h a sikeres tarsadalmi integracio elofeltétéle, ha tudomast sem vesznek a régi nyelvrol, az ugyis csak "megkavarja" a gyerekeket. Akkor még a tobbnyelvuség egyéb jotékony hatasarol sem tudtak annyit, mint most. Lehet, h ez megmagyarazza a dédi esetét, nem tudom.
Igen, pontosan igy van es ezt a mai napig el is mondjak. En is rengeteg olyan emberrel talalkoztam itt, akik meseltek, hogy teljesen kitoroltek az anyanyelvet a hetkoznapjaikbol, nyilvan a mi dedink is ezt tette. En zomeben portugaloktol, olaszoktol hallottam ezt. Igy a nagyik es a szulok a mai napig torik a franciat, a gyerekek viszont semennyit nem tudnak portugalul es olaszul.
VálaszTörlésNem egyszerű helyzet. Ismerek olyan családot, ahol az anya magyar, az apa olasz, de egymás közt angolul beszélnek. A nagyobb gyerek ért magyarul, de nem beszél, a kisebb meg nem is ért.
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésIsmerek egy lányt, akinek az apukája magyar, anyukája német, 5 éves koráig magyaro.-n laktak, járt oviba, utána kiköltöztek Németbe, szülők később elváltak, lány az anyával élt!Önszorgalomból megtanult magyarul olvasni.Már 30 éves, nincs magyar közegben, csak 2-3 évente egy hetet, ha a magyar rokonokat látogatja, de beszél, ír , olvas, magyarul, igaz hibával, de érthető.
Sok sikert a soknyelvűséghez :-)
Az egyik ismerősöm Németországban nőtt fel, az apukája német, a nagymamája lett, ők nevelték. A nagymamán kívül senkivel sem beszélt lettül (kivéve a gyerekként Lettországban töltött nyarak alkalmával). Azóta felnőtt, először újságíró volt egy német napilapnál, most pedig is fordítóként dolgozik, mégpedig lettre fordít, szóval mindkét nyelvet tökéletesen elsajátította - le a kalappal a nagymama előtt! :))
VálaszTörlés