Embriók és gránátalmák

Ma legalább hatvanszor mostam kezet, mert az történt, hogy miközben mentünk a kórházba a havas erdőn keresztül (tök szép volt. És beugrott a két hónappal ezelőtti utunk, amikor minden rozsdabarnában pompázott), Z. minden előzetes figyelmeztetés nélkül megfázott. Tényleg, ott, abban a pillanatban. Hirtelen elkezdett tüsszögni, folyott az orra és elment a hangja. Mire beértünk, mindezeket folyamatosan és tök intenzíven csinálta, és olyan naiv (optimista) volt, hogy állandóan azt mondogatta: Basszus ez a hülye allergia.

Bent minden a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, azzal a különbséggel, hogy január 1-jétől nem adnak ágyat, minden a nőgyógyászati vizsgálóban történik. Az első kérdésem persze az volt, hogy túlélték-e a fagyasztást. A szülésznő (mit keres itt egy szülésznő amúgy?) azt az infót adta, hogy mindkettő oké, de az egyik kicsit fejletlenebb. A doki szerint mindkettő szép, de azt gyanítom, hogy kímélni akart, mert egyszer meg is jegyezte, hogy mennyire görcsös vagyok és miért akarok mindent tudni (ekkor egyébként a koffeinre kérdeztem rá).

Amikor a beavatkozás előtt még egyszer megkérdezték, hogy mehet-e mind a kettő, és Z.-vel egyszerre bólintottunk, hihetetlennek tűnt, hogy velünk történek mindez. Egy éve még a lombikról sem akart hallani. Szóval, életemben először két embrió van a méhemben, és akárhogy is legyen ezzel a statisztikával, szerintem akkor is megduplázódott az esélyünk. Női logika, kéremszépen.

Miután hazaértünk, kicsavartam két gránátalma levét, hogy elűzzem Z. vírusát. Közben arra gondoltam, vicces, hogy népi gyógymódot alkalmazok a náthára, miután elképesztő és hihetetlen dolog történik velünk. Hiszen novemberben hormonokkal megérettettek bennem 14 petesejtet, amelyeket utána kivettek belőlem és amelyekbe egyenként befecskendeztek egy-egy spermiumot, hogy aztán az így keletkező embriókat öt napig érleljék, majd lefagyasszák, két hónappal később pedig felengedjék, és ma beültessék a méhembe. Ez az igazi posztmodern életérzés.

Z. viszont ma hazament, pedig lett volna még másfél napunk együtt (holnap még nem dolgozom), de nem akartuk, hogy elkapjam a nyavalyáját. Miután elment, kiszellőztettem a lakást, lefertőtlenítettem a kilincseket és a számítógépet, valamint a szennyesbe dobtam az összes törölközőt. Tudom, hogy nem a pestis kapta el, de nehogy már ezen múljon. Menetrend: január 23-án teszt, január 28-án vérvétel. Huh.

Nagyon köszönöm mindenkinek a biztatást és az érdeklődést! Tök jól esett. Most elolvasom Audrey és Heni bejegyzését, akiknek szintén fontos nap volt a mai!