Ha néha belegondolok abba, mi lesz, ha nem sikerül a lombik és nem születhet soha gyerekem, arra következtetésre jutok, hogy azt nem fogom tudni túlélni a fájdalomtól. A gyerek és az anyaság egész életemben hiányozna.
Hogyan lehet akkor túlélni egy valódi, megszületett és szeretett gyerek halálát? Tegnap egy belga iskolabusz sítáborból hazafelé karambolozott Svájcban. Több mint 20 kisgyerek vesztette benne az életét, ennyi anyának kell elfogadnia valahogy a... jaj, nem is tudom, a lehetetlent, a milliószor nagyobb fájdalmat annál, amitől rossz pillanataimban időnként félek.
Ma sok mindenkihez hasonlóan én is folyamatosan ezekre az ismeretlen nőkre, a megcsonkított családokra és szegény rövid életű kis manókra gondoltam. De senkivel nem beszéltem róla, mert mit is lehetne mondani.
Hát igen. Ennél csak egy rosszabb van: ha végig is kell néznie a szülőnek, ahogy egy betegség szépen lassan megöli a gyerekét.
VálaszTörlésLáttam ilyet, nehezen talál az ember szavakat.
Jaj, nem tudom, van-e rosszabb vagy jobb, mindkettő máshogy rémes. Az első esetben a szülő valszeg mindig azt fogja a saját fejéhez vágni, hogy miért engedte el?
VálaszTörlésEgy barátnőm, akinek van 3 gyereke azt írta ma, hogy úgy lehet ezt túlélni, hogy ezeknél a tragédiáknál a szülők valahonna kapnak annyi erőt, hogy feldolgozzák a történteket... nem tudom, remélem, de hogy lehet ezt vajon feldolgozni?