Bent a munkahelyemen a levegő továbbra is puskaporos. A konspiráló kollégák médiuma most a Facebook, illetve folyton értekezleteket tartanak (mikor van idejük dolgozni??). A Facebook-csoportra valaki engem is feliratott (már sikerült leiratkoznom), így volt alkalmam betekinteni az elképesztő hangvételű beszélgetésekbe. Röviden: a drámát a Costa Concordia tragédiájához hasonlítják, a főigazgatót meg viaszból akarják megformálni és tűkkel megszurkálni. Emlékeztetőül: diplomás, több nyelvet beszélő emberekről van szó, akiknek a munkahelye nincs veszélyben, szóval a jelenség szó szerint elképesztő.
Annyit sikerül elérniük, hogy elhívták a főigazgatót egy egy órás csoportértekezletre, ami ezen a héten zajlott le. Erre én is elmentem, kíváncsiságból, főleg mert meg szerettem volna tudni, milyen fából is faragták ezt az új főigazgatót (még soha nem láttam). Nos, az egyetlen pozitívum, ami elmondható róla, hogy el mert jönni. Mert 120 felpörgött, az idegességtől vibráló ember kereszttüzében kellett (volna) válaszolnia jól kifundált kérdésekre. Az egész jól meg volt szervezve – naná, erre készültek hetek óta –, de a gyakorlatban egy nagy katasztrófa lett az egész. A kollégáim nem hagyták szóhoz jutni szerencsétlen pasit, csak mondták-mondták a magukét, kérdések helyett véleményeket formáltak össze-vissza, szervezetlenül, idegbetegen, mintha az életük függne a dologtól. A főigazgatóról meg kiderült, hogy fogalma sincs, konkrétan mivel foglalkozik a csoportunk, mik a munkamódszerek stb., szóval deákné vászna.
Süketek párbeszéde volt az egész, el is jöttem a vége előtt. Untam az egészet, nem bírtam nézni a pasit (aki láthatóan nem ismeri a rá bízott szervezetet) és nem bírtam hallgatni a kollégáimat, akik viszont rettegnek, hogy privilegizált helyzetüket fel kell esetleg adniuk. Ja, és nem is meséltem az átszervezés kapcsán megjelent új jelenségről sem, amelynek neve: folyosói pletykák. Erről majd legközelebb, ezen már végképp csak nevetni lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése