Megnéztük A zongorista c. filmet Bonival. Z. szerint tiszta hülye vagyok, hogy ilyen filmeket mutogatok Boninak, de az okok a következők voltak: Boni épp azt a Chopin-darabot tanulja, amit az elején játszik a főszereplő, továbbá pedig talán már nem is olyan fiatal ahhoz, hogy megtudja, mikre képes az ember (amellett hogy fantasztikus zongoradarabokat is komponál).
A film a varsói gettóban játszódik, és olyan jelenetek vannak benne, hogy az embernek döbbenetében a lélegzete is elakad: SS-tisztek felmennek egy lakásba, ahol egy család tagjai épp az asztal körül ülnek, vacsoráznak. Mindenki feláll, kivéve a kerekesszékben ülőt, aki értelemszerűen nem tud mozdulni; a tisztek ezért egyszerűen kidobják az ablakon, székestül, mindenestül („De hát, mama, nem tudott felállni!!!”); egy fazék kaja kiömlik a járdára, egy szerencsétlen éhező az aszfaltról nyalja fel az ételt; egy anya megfojtja a kisbabáját, hogy ne sírjon tovább, és ne fedezzék fel a rejtekhelyüket stb., stb.
És mégis, Boni azóta egy teljesen más jelenetet emleget fel nekem, nem az éhezést nem a kegyetlenséget, nem a halált, hanem az uborkát. Azóta is azt emlegeti, néha csak ennyit mond: mama, emlékszel? Az uborka!!! Szerintem az uborkás jelenet rázta meg leginkább.
Ez a jelenet a következő volt: a zsidó főszereplő egy elhagyatott házban bujkál. Nincs mit ennie, nagyon le van gyengülve. Talál egy uborkakonzervet, de nem tudja mivel kinyitni. Egyszer csak betoppan egy SS-tiszt, meglátja a bujkáló zsidót. Aki a kezében szorongatja az konzervet. Szó szót követ, kiderül, hogy a rejtőzködő személy zongorista. A német katona meg szeretne bizonyosodni ennek az igazáról ráparancsol, hogy játsszon valamit. A szerencsétlen végig a kezében szorongatja a konzervet. Odabotorkál a zongorához, leül. Csak ekkor engedi el a zsákmányt, amit rátesz a zongora tetejére.
Most télen, a koncentrációs táborok felszabadításának 80. évfordulója alkalmából több francia túlélőt is meginterjúvoltak a rádióban. Nagyon érdekes volt, de gyakran úgy éreztem, nem a jó kérdéseket teszik fel nekik („hogyan őrzi meg az ember a méltóságát” meg ilyen közhelyek). Én arra lettem volna kíváncsi, hogy vajon tényleg olyan volt minden, mint a filmekben? Mit szólnak a túlélők (még vannak páran) az amerikai és egyéb holokauszt-filmekhez? Kertész Imrétől negatív kritikát olvastam egyszer. De mit mondanak a többiek? Vizuálisan tényleg ilyen volt?
Nagypapám Auschwitz-túlélő volt. Amikor megnéztük a moziban a Sorstalanságból készült filmet (a könyvet rendkívülinek tartotta, ő is kamaszként került a lágerbe), mélyen fel volt háborodva azon, hogy milyen porosnak, sárosnak, koszosnak ábrázolták az utakat a lágerben, mert ez nem igaz, ott tiszta volt az út - teljesen részletkérdés, ezt ő is tudta, de épp ezek az apróságok zaklatták fel, hogy pl a rendre, a "tisztaságra" mennyire figyelt az SS, hogy nem a kosszal kell megmutatni ennek a pokoli voltát . Egyébként Az élet szép c. film tetszett neki, pont azért, mert nem akart direkt pontos lenni, hanem el mert szakadni attól, hogy a pontosságra törekedjen...
VálaszTörlésAtyavilág, köszi szépen. De jó, hogy mesélt neked a tapasztalatairól.
TörlésKönyv is nagyon szuper!
VálaszTörlésGyerekemnek 8.-ba vetítették le a suliba. Én korainak tartom, engem nagyon megrázott a film.
Panna
Képzeld, Boni zongoratanárnője soha nem tudta magát rávenni, h megnézze...
TörlésA könyvet megvettem, kiváncsi vagyok!
Képzeld, én sem tudom rávenni magam, hogy megnézzem - a leírásaid alapján sem jött meg a kedvem, nem nekem való... Nehéz ügy, mert tudom, hogy a gyerekeknek egyszer csak foglalkozni kell a témával, de én még nem hevertem ki a saját szembesülésemet sem.
VálaszTörlésKiváncsivá tettetek, ezt a filmet nem tudjátok/akarjátok megnézni, vagy általánosságban a Holocaust-filmeket?
VálaszTörlésÖnszámtamból nagyon rég nem néztem speciel holokausztos témájú filmet (talán a Schindler listája óta), pedig tudom, hogy vannak olyanok is, amelyek más hangvétellel közelítik meg a témát. Egyszerűen tudom, hogy milyen hatással van rám a téma (kikészít...), úgyhogy puszta önvédelem ez nálam. Nehéz ügy, mert a gyerekekkel meg muszáj lesz alaposan elbeszélgetni róla és teljesen tudatában vagyok annak is, hogy emlékezni kell, akkor is, ha nagyon fájdalmas. De nekem nem a filmek a megfelelő médiumok erre (pláne nem, ha Adrien Brody a főszereplő), a tematikus kiállítások meg az irodalom kevésbé viselnek meg.
TörlésNekem nagyon tetszett a Zongorista c. film. Az uborkás jelenet nem csoda, hogy megragadta Bonit. Abból nagyon lejön az éhezés erőssége. Ha ajálnhatom, esetleg nézzétek meg A könyvtolvaj c. filmet is. Egy olvasni nagyon szerető kislány a főszereplő, és a háborús időt ilyen megközelítésben még sosem láttam, mint ebben a filmben. Könnyebb sokkal, mint a Zongorista. Üdv.Éva
VálaszTörlésZ. sem tudta megnézni, ki kellett mennie, csak a végefelé jött vissza!
VálaszTörlésÉva, köszi, felvettem a listára, jól jött az ajánló!
Olyan kíváncsi vagyok, hogy azokat a gyerekeket, akiknek a fiatalságuk okán ez már tényleg csak történelem, és mondjuk családi érintettségük sincs, mennyire rázza ezt meg. Én nem tudok ilyen témájú filmet nézni, könyvet olvasni már, kamasz- és fiatalabb koromban jobban bírtam, Auschwitzban is voltam, meg más emlékhelyeken is, a Jad Vasemben is, a "kötelesség" és a kíváncsiság is vezérelt, de nagy bajban leszek, amikor Daninál aktuális lesz a téma, és mondjuk "kéne" vele ilyesmi filmet nézni. (Mondjuk azt remélem, hogy itt Németországban, ahol ezt iszonyú komolyan veszik, megteszi ezt majd helyettem az iskola, de azért azt fontosnak tartom, hogy tudja, hogy az ő őseit is érintette a holokauszt, úgyhogy mindenképp kellene majd beszélnem/ünk neki erről.) Már most pár hete belebotlottunk néhány botlatókőbe, és kérdezte, hogy az mi, megválaszoltam, persze nem mentem bele a részletekbe, de éreztem a nyomást, hogy (csakúgy mint a felvilágosítással kapcsolatban) jó lenne, ha lenne erre valami stratégiám/nk...
VálaszTörlés