Rögtön beugrott, hogy biztos ő is bérelt autóval utazik, mint mi, és eltévesztette az autóját, ahogy én is tettem aznap már többször, mert nem jegyezte meg jól, pontosan milyen színű autót bérelt vagy ő is, mint én, a saját régi autóját keresi az új helyett. Mire ezt így végiggondoltam, a pasi is abbahagyta a mutogatást, és elindult a kávézóba. Valószínűleg nem is látott minket, mert ennek az autónak sötétek az üvegei. Én viszont nagyon jól láttam őt, és tökéletesen meg is fejtettem a félteértést, dőltem hátra megelégedetten.
Ekkor valami megmagyarázhatatlan gyanú kerített hatalmába. Felhívtam az épp a WC-n lévő férjemet. Egyszer, kétszer. Semmi. Ekkor összeállt az egész! Gyorsan kiszálltam, mint egy őrült, berohantam utána. Te jó ég, hogy fogom megtalálni, villant át rajtam. Miért nem vette fel a telefont?!
A pasi ott állt a tömeg közepén, elveszve, a telefonnal a kezében, már hátulról is megismertem. Megszólítottam: Elnézést, nem ön… Megkönnyebbülten nézett rám: Ugye, ön…? - majd szinte örömmel - Jaj, de jó! Ugye az önök autójából esett ki ez a telefon? - adta át a férjem mobilját.
Utólag összerakva a történet: a szétszórt és mindig sietős Z. rohanva kiszállt az autóból, és valahogy közben a zsebéből a földre esett a telefonja, amit a mögöttünk parkoló autó vezetője pont meglátott. Ettől a ponttól kezdődött a posztom, és annak a képnek az illusztrálásával fejezem be, ahogy a mit sem sejtő férjem, mint aki jól végezte dolgát, kijött a mosdóból, nem is tudván, hogy távollétében milyen problémának az okozója volt, és hogy az a tudtán kívül milyen szerencsésen megoldódott. (Utólag azt mondta, hogy az egész síszünetet elrontotta volna a telefonja elvesztése.)
Jaj ezt most elképzeltem egy jó vígjáték egyik jeleneteként. Jó síelést. FElla.
VálaszTörlésde jól kezdődött akkor valójában! hát hiszen jól kezdődött, meglett a telefon, cuki az emberiség. :)
VálaszTörlésIgen :)) és köszönöm!!
VálaszTörlés