Eddig az idei a legzökkenőmentesebb tanévkezdés valamennyi közül. Boni egy tanítóbácsihoz került, aki, mint utólag megtudtam, kvázi az iskola sztárja, és minden gyerek (de főleg minden kisfiú) hozzá akart kerülni. Amikor szeptember elsején megjelentek a kapura kifüggesztett listák az osztályok összetételéről, volt olyan gyerek, aki ugrált örömében! Az első benyomásom nekem is nagyon jó (laza, fiatal, mosolygós), és mint elmesélte szülőin, mérnökből képezte át magát tanítóvá, ami azért sok mindent elmond a motivációjáról és hivatástudatáról.
Az osztálytársak is jók, sok szimpatikus gyerekkel. Csodálkoztam viszont, hogy egyetlen osztályba sűrítettek három erős egyéniségű kiskakast (ezek közül kettőt hívnak Gabrielnek. Az osztályba amúgy három Gabrielt osztottak be. Lassan tíz Gabrielnél járunk.) Szóval hogy ez a három kisfiú hogyan fog együttműködni egymással, másokkal, milyen lesz az osztály dinamikája ennyi dudással egy csárdában, hogyan alakul majd az osztályközüösség – csóválgattam a fejem. Aztán az egyik szülőtől azt hallottam, hogy a háromból az egyik, egy sunyi, erőszakos kisfiú, akitől Boni is szívesen eltanul ilyen-olyan hülyeségeket, el fog menni az osztályból. Hát remélem, hogy így lesz.
Fura, hogy az iskolában Boni a nagyok közé tartozik. Reggel az udvaron kilóg a sok pici elsős-másodikos közül, akik kb. a válláig érnek. És noha Boni magasabb az átlagnál, az osztályában több gyerek még nála is magasabb! Olyan hatalmas (hosszú, széles, erős csontozatú) gyerekek is vannak az osztályában, mintha már kamaszodnának.
Házi az első napokban nem volt, legelőször egy keddi napon kaptak feladatot (a szerdák szünnapok) mégpedig ezt: 8475+20+365=?. Holott tavaly év végén már két- és háromjegyű számokat osztottak el írásban! Viszont az első napokban Boni nagyon lelkesen jött haza, hogy sokat kell majd olvasni, mert a tanító egy 150 könyvből álló listát javasolt nekik az idei tanévre, amelyből mindenki azt olvassa el, amit akar (és ahányat akar). Interneten lehet megnézni a listát, ahol kérdésekre is lehet válaszolni a tartalommal kapcsolatban. Van már viszont verstanulás, ahogy eddig szinte minden osztályban volt. Magyar szemmel érdekes, hogy nem ismert költők klasszikus műveit tanulják meg a gyerekek, hanem teljesen ismeretlen emberekét. Ugyanígy tavaly teljesen ledöbbentem, hogy miket énekelnek énekkaron: nem ám népdalokat, hanem... könnyűzenei darabokat.
Az idő és a tér elnevezezésű tantárgyakat ettől az évtől kezdve történelemnek és földrajznak hívják. A tanító egy pontozási rendszert alkalmaz (magaviselet alapján), aminek Boni nagyon örült, szereti ezt a rendszert. Viszont hittanra nem akar járni... nem a hittan miatt (ami egyébként nem nagyon hasonlít vallástörténetre, ahogy reméltem) hanem mert a hittanra nem járó gyerekek (mert ez fakultatív) abban az időben együtt játszanak, és ő ebből kimarad. Én úgy gondolom, hogy ha lehet választani a 1) bármit tanulunk vagy egy 2) lyukasóra között, akkor a bármit tanulunkot érdemes választani, ezért megegyeztünk, hogy az első négy alkalom után dönt: folytatja-e.
Annyi rosszat lehet hallani a francia közoktatásról akár a médiából, akár tanároktól (az összes tanárismerősünk folyton panaszkodik), hogy minden évben megállapítom: végül is nem is annyira rossz ez a francia suli. Lehetne mondjuk jobb is, például ha dolgozna mondjuk egy titkárnő is a suliban. Vagy ha nem lenne az egész rendszer ennyire merev, centralizált, túladminisztrált. Ez alatt azt értem, hogy nemcsak a program, de az időbeosztás sem függ az egyes iskoláktól. Vagy például: a tanár elmondta, hogy eddig a szülőkkel a gmailen és a WhatsAppon tartotta a kapcsoatot. Idéntől viszont ezt megtiltották, és mindenkinek a hivatalos minisztériumi honlapon (és e-mail-címen) kell kommunikálnia a tanári karral.
Jé, ez tök fura, hogy a hittan alternatívája a lukasóra és nem valami másik választható tantárgy! És mi van hittanon egyébként, Bibliát olvasnak (az ő szintjükön)?
VálaszTörlésSzerintem a vallás mint olyan lehet iskolai téma, de a hit ennél sokkal egyénibb, szubjektívebb.
VálaszTörlésA vallásról, egyházakról, irányzatokról lehet* objektíven beszélni, és ezek szerint Angliában pont ez történik. (*ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy az előadó/tanár képes is rá, ha maga is az adott vallás híve és érzelmileg be van vonódva)
Vera, képzeld, ez az egész francia egyenlőségeszmény vezérgondolata: nem lehet diszkriminálni a hittanos gyerekeket azzal, hogy a többieket esetleg közben megtanítjuk sakkozni (pl.). Ezért a hittan alatt a tanárok csak felzárkóztó órát tarthatnak, de nem haladhatnak a tananyaggal, nem taníthatnak meg új dolgokat a nem hittanos gyerekeknek.
VálaszTörlésAmúgy bibliai történeteket tanulnak, rajzolnak, beszégetnek (Jézusról :))). Nemcsak hogy keresztény, de asszem kifejezetten katolikus hittan (Máriakultusz, meg ilyenek).
Nekem mindig hiányzott az irodalomhoz hogy sosem tanultam bibliai történeteket. Sőt úgy konkrétan az általános műveltséghez is, de valószínű ma már ez nem fontos. Pl latint tanultam, sok közmondást tudok még latinul de szerintem legalább 15 éve nem volt alkalmam használni.
VálaszTörlésNálunk a suliban talán külön van református és római katolikus. Nem tudom lehet más felekezet is van? Bár nekünk fogalmunk sincs mit tanulnak a gyerekek mert az én kislányom soha semmire nem emlékszik hogy mi volt a suliban. Az Ádám Éva sztori még megvolt, tavaly szeptemberben azóta se kép se hang.
Fella, kilencedikben (mi, öregek, még elsőnek hívtuk, ugye) itthon tananyag a Biblia, nagyon sokàig vettük irodalomórán, emlékszem; és mivel a tananyag gyakorlatilag változatlan, biztos vagyok benne, hogy most is tanulják a gyerekek.
Törlés(na jó, túlzás, hogy változatlan a tananyag, mert folyamatosan bővítik mindenféle vadmagyar baromsàggal - az irodalmat legalábbis -, de el biztos nem vettek belőle, főleg nem a Bibliát).
Törlés