Greenwashing

Rácsörögtem tegnap a barátnőmre. Felvette a telefont:

– De jó hogy hívsz! Akkor zuhanyzás helyett inkább fürdök egyet, és közben dumáljunk, jó?

– Jajaj! – vicceltem – Akkor az én lelkemen fog száradni a környezeti lábnyomod!

– Hát megérdemlem ezt a fürdést, egész nap dolgoztam – válaszolta azonnal ingerülten. – Amúgy szerintem az nem igaz, hogy a zuhanyzás kevesebb vizet fogyaszt.

– Jóvan, na, csak vicceltem... persze, hogy megérdemled. Csak pont láttam Luxembourgan egy ilyen hirdetést. Ki van plakátolva az egész városban, hogy zuhanyozni energiatakarékosabb, mint fürödni...

– Tudod, mennyire környezettudatos vagyok – válaszolta kissé sértődötten a barátnőm. – Rövid távon már be sem kapcsolom a klímát az autóban!

 

(Erre nem tudtam mondani semmit, mert elakadt a szavam)

 

– Jó, hát erre mondhatnád azt, hogy miért nem megyek gyalog vagy biciklivel.. – tette hozzá a barátnőm, aki nem idióta amúgy, csak valamiért azt képzeli magáról, hogy Nyugat-Európa közepén, három gyerekkel, négy autóval, ötszobás házban, egy folyamatosan üzleti úton lévő férjjel ő környezetkímélő életmódot folytat.

– Figyi, ezt nem is mertem mondani, hehe! – nevettem, majd engedékenyen hozzátettem – Nekem is nagyon fura, hogy ebben a gazdag városban, ahol annyi Mercedes meg BMW száguldozik, ilyeneket plakatíroznak ki, hogy inkább teregessük ki a kimosott ruhákat, mint hogy bekapcsoljuk a szárítógépet..

– Jaj, jó hogy mondod! Elfelejtettem átpakolni a mogógépből a szárítógépbe a cuccokat. Köszi!...