Olyan hülyén érzem magam, amikor Boninak azt mondom: papa, miközben a férjemről beszélek! Pedig nem látok más megoldást. Mondhatnám azt is, hogy az apád, de az én fülemnek az nagyon rideg. Vagy emlegethetném az utónevén, de az meg végképp távolságtartó lenne, ráadásul nem is tudom hibátlanul kiejteni franciául.
De minden egyes alkalommal, amikor így kell Z-re hivatkoznom Boni előtt, kicsit nevetségesen és kényelmetlenül érzem magam: mintha a közös papánkról lenne szó!
És minden egyes alkalommal, amikor engem emlegetve Z. azt mondja Boninak: maman, elfog valami halvány rossz érzés: én nem vagyok Z. anyja!
Pedig lassan már kilenc éve, és mégis.
Boni viszont előszeretettel aggatja ránk a legkülönfélébb beceneveket. Nem is tudom, honnan veszi őket, de egyre csak bővül a megszólítások köre, amelyeket elsősorban a maman és a papa szavakból képez, eltorzítva őket. De előfordul, hogy a vezeték- és utónevünkön szólít minket, az apját gyakran a használaton kívüli második nevén. Sőt, olyan is van, hogy teljesen új szavakat talál ki, engem például néha Dilnának hív (ne kérdezzétek, miért). Kisebb korában is csinált olyat, hogy elnevezte a tárgyakat: nevet adott pl. a szobájának, amit azóta már mi is ezzel a szóval illetünk.
Nálunk apukád és anyukád van, cserébe mi Danit a legritkább esetben szólítjuk a nevén, állandóan mindenféle becenevei vannak. A Dánielt szoktam neki viccesen mondani.
VálaszTörlésAzon viszont kiakadok, hogy a bölcsis gondozónők minket szülőket maman-nak és papának hívnak. Egyiknek se vagyok az anyja!
Haha, én ilyenre nem emlékszem. :)
TörlésÉn azt utálom, amikor a "pere de Gabriel" szófordulat helyett (egy másik gyerek apjáról szólva) hivatalos helyen, pl. suli, orvos stb., azt mondják gügyögve: "le PAPA de Gabriel".
Az oviban ilyenek mentek: Novák apuka, Gulyás anyuka stb...
VálaszTörlésén úgy mondom nekik: apátok és ezen nagyon sokat szoktunk röhögni, mert ugye mindig azt kell gondolni, hogy APÁTok :D
VálaszTörlésÉn képtelen vagyok a Férjemet Apának szólitani, így a gyerek sem szólítja őt Apának. Én viszont Mami vagyok, ami meg más szempontból gáz, mert Magyarországon az anyukák 99%-a Anya, így a gyerek idegenek előtt Anyának szólít. Néha egyébként is, olyankor én Gizellának szólítom, hogy vegye észre magát. De a múltkor mentünk ki valami étteremből és mondtam neki valami olyasmit, hogy figyelj cickányka, és erre egy közeli asztalnál ülő kiskamasz kisfiú tett valami bunkó megjegyzést, szerencsére Zselyke nem vette észre, szóval vigyázni kell a becenevekkel...
VálaszTörlésÉn egyszer az iskolában hallottam, hogy egy napközis tanárnő úgy köszön egy random apukának (akivel minden bizonnyal jóban volt), mikor jött a gyerekéért, hogy "Szia apa!" Szerintem ez a csúcsa ennek a problémakörnek😃
VálaszTörlés😱
Törlés(De ez nem az a problémakör, làsd « családon belüli »)
Igen, ez igaz, kicsit kiterjesztettem, mert ez a szülők megszólításának kérdése régóta vizsgálataim tárgya és ez annyira meghatározó élmény volt, hogy muszáj volt megosztanom :)
Törlésnálunk minden gyereket becenéven hívunk (magunk között), a fiú többnyire kutyafül, a lány meg vagy rizi-rozicska (apjától) vagy rózaszál (tőlem). cserébe ők is úgy hívnak minket, hogy apa/anyafül, vagy a lány úgy hogy ipi-apicska meg anyaszál. ők magyarországon születtek, nagyon furcsa volt, mikor a kórházban a csecsemősnővér anyának hívott. az óvónők is. a gyerekorvos csak azért nem, mert tesóm kis barátnőjének az anyukája volt, és ismert minket).
VálaszTörlésa hideg is kirázott most is. :)
Én is a kórház után döntöttem úgy, hogy nem leszek "anya". Az a hangsúly...
Törlés