Az én szuperképességem

Véget ért a mh-emen az a projekt, amelynek keretében ismeretlen emberek szövegértési készségeit kellett értékelnem. Nagyon nehéz volt a feladat: a pályázóknak összesen kb. tíz oldalt kellett elolvasniuk, és ezekből kimazsolázgatniuk bizonyos adatokat a három kifejtős kérdéshez. Voltak olyan infók, amelyeket 1) nehezen lehett megtalálni, mert más, a konkrét feladathoz fel nem használható infócunamiba voltak ágyazva (direkt, nyilván), illetve olyanok, amelyek 2) kétféleképpen szerepeltek, és egymásnak ellentmondtak (ilyenkor mérlegelés után, és a szöveg más részeivel összevetve ki kellett választani a helyeset).

Nagyon remélem, hogy jól osztályoztam. Az az igazság, hogy maga a feladat annyira nehéz volt, hogy kétségeim vannak afelől: én magam átmentem volna-e. A feladathoz volt például egy térkép is mellékelve, és az egyik szövegben említett egyik adatot a térképpel kombinálva rá lehetett (kellett) jönni valamire. Semmelyik pályázó nem tudta ezt a trükkös feladatot hibátlanul megoldani, nekem sem sikerült, amikor a legelején megpróbáltam. Itt kellett volna kreatívnak lenni. A megoldókulccsal persze könnyű dolgom volt. Utólag jól átláttam és megértettem, mit, miért kérdeztek.

Szóval adva volt kb. tíz oldal szöveg, és három kifejtős kérdés, amelyekre konkrét válaszokat kellett adni, és amelyekhez érvelni kellett. Háttértudásra nem volt szükség, a helyesírást, stílust nem kellett figyelembe venni, hiszen azt kellett vizsgálni: mennyire látja át és érti a szöveget az illető. 

Az én szuperképességem pedig az, hogy kis gyakorlás után rögtön kiszúrtam azokat a dolgozatokat, amelyek a hangzatos, sőt, néhol fellengzős körmondatok, és logikusnak tűnő, elegáns magyarázatok ellenére valójában nem adtak egyenes választ (vagy rosszul válaszoltak) a kérdésekre. Magyarul: félrebeszéltek. Még magyarabbul ezt hívják bullshitelésnek. A felszínen egész jó kis dolgozatoknak tűntek, ha azonban megkapargatta az ember a felszínt, rögtön rájött, hogy nincs mögötte sok munka, de leginkább csak tautologikus sületlenségek, elkent állítások, semmitmondó kijelentések. Olyan is előfordult, hogy a vizsgázó copy-pasttel szerette volna kitölteni a rendelkezésre álló helyet, és a feladat szövegéből összeollózta a „megoldást”.

Ezeknél a megúszós (és hülyének nézős) válaszoknál sokkal szimpibbek voltak azok a dolgozatok, amelyek teljesen hibás megoldást adtak ugyan, de látszott rajtuk, hogy a szerzőik vették a fáradságot, és legalább elgondolkodtak a feladaton.