Az elmúlt hétben kétnaponta teszteltük magunkat Bonival: neki a suli miatt először kötelező volt, Covidos osztálytárs okán, nekem pedig a torkom fájt amolyan omikronosan, azután pedig ő lett beteg fél napra, a Covid minden tipikus tünetét produkálva.
Az összes tesztünk negatív lett.
Elmondani nem tudom, mennyire csalódottak voltunk minden egyes alkalommal. Ő a sulit szerette volna megúszni, én meg a Covidot akartam letudni enyhe tünetekkel, illetve a gyerek beoltásán sem szeretnék többet agyalni. Ezen kívül szeretném már én is befejezettnek tekinteni ezt az ügyet, ezt pedig Z-vel nem lesz könnyű menet: ha soha nem kapjuk el a Covidot, ő mindig is félni fog tőle. Kellene neki egy pozitív Covid-élmény – és a pozitívot itt kedvező értelemben írom –, hogy kigyógyuljon a mániáiból. Mi még mindig szigorú járványügyi normák szerint élünk, ha nem is úgy, mint két éve, de hasonlóan.
Körülöttünk számtalan ember beteg, vagy csak simán hordozó, egyszóval: pozitív lett a tesztjük. Úgy érzem magam, persze mindkét helyzet nagyságrendjét figyelembe véve, mint amikor a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolga, azaz a teherbeesés nem sikerült. Nem értettem, hogyan mehet ez úgy mint a karikacsapás az emberiség nagy részének. Hasonló értetlenséget érzek minden egy negatív Covid-teszt után. Egyre kevesebb az önbizalmam, kezd elszállni a hitem, hogy egyszer mi is normálisan élhetünk.
(Mielőtt valaki félreértene, ami rendre megtörténik: nem beteg akarok lenni. Pozitív tesztet szeretnék. Lehetőleg enyhe vagy nulla tünetekkel, hogy Z. átélje: nem halunk bele. Igen, tudom, hogy a házi önteszt nem mindig mutatja ki a vírust, szóval lehetek fertőzött anélkül is. De aki idáig követte a gondolatmenetemet, az már érti, hogy ez utóbbi eset nem megoldás a problémámra.)
Hétvégén, amíg az egyik reggel a teszteredményre vártunk, odaültem a kávémmal az asztalhoz, és lapozgattam az újságomat, egy hetilapot. Rá-ránéztem a tesztcsíkra. Z. idegesen felszólított, hogy menjek arrébb újságot lapozgatni, mert a tesztre rá van írva, hogy nem lehet huzatba tenni, én pedig épp HUZATOT CSINÁLOK az újság lapjaival. Na, szóval értitek, hol tartunk.
(Amúgy én pedig felszólítottam, hogy azonnal foglalja írásba, amit mondott, mert a) ezt nekem nem fogja elhinni senki, b) még ő maga is le fogja tagadni később, és c) a jövő egyik pontján ezen, remélhetőleg, jót fogunk röhögni együtt!)
Szia, mi letudtuk januárban az omikront. Betegebbek voltunk, mint oltatlanul. Én novemberben, férj decemberben kapott oltást. Másfél évvel ezelőtt kis náthával letudtuk a britt variánst. Most a gyerekeknek is 40 fokos lázuk volt 3 napig, az egyik 1 napig hányt, mi a férjemmel 4 napig alig éltünk. A tesztjeink 1 hétig negativak voltak. Mindenkinek a családból. Akkor lett mindenkinek pozitív, amikor már enyhültek a tünetek.
VálaszTörlésAbszolut ertem, mit akarsz mondani, bennem is van egy ilyen erzes, hogy ugyis valoszinuleg elkerulhetetlen, legyunk tul rajta, ne lebegjen a fejunk felett az allando felelem. De nem tudom, tenylegesen megszuntetne-e az esetleges pozitivitas. Annyian kapjak el ujra, es kiszamithatatlannak tunik, mennyire viseli meg a szervezetet. Az ismeroseim nagy resze enyhe tunetekkel tudta le az omikront, en is megnyugodtam, hogy 3 oltassal kicsi a valoszinusege, hogy nagy baj legyen. Erre a testverem (30 eves), 1-2 napi enyhe tunetek utan olyan beteg lett, hogy kis hija volt, hogy korhazba kerult, es ugy nez ki, a post-covidot sem fogja meguszni. Nehez ez, ugy erzem, soha nem lesz vege :(
VálaszTörlésIgen, a végére én is így voltam már vele. Látszott, hogy úgyis elkerülhetetlen, határozottan megkönnyebbültem, amikor pozitívak lettek a tesztek.
TörlésEgyébként érdekes, hogy máskor mindig figyeltem, hogy alakul, most meg otthagytam, csináltam a dolgomat és pár perc múlva csak úgy rapillantottam és hoppá.
Most nagyon élvezem, hogy visszakaptuk picit a szabadságunkat. Csak rövid időre, gondolom, hamar elkaphatjuk újra, de most addig találkozunk egy-két emberrel, elmegyünk pár gyerekprogramra stb.
Barátnőm lánya Ausztriában jár suliba, minden reggel tesztelnek mielőtt bemennek. Egy reggel 4 pozitívat tesztelt, megismételték neki mert nem hittek a szemüknek :), hazaküldték, elment hivatalos pcr tesztre-negatív lett :D :D Másnap suli, megint 4 db pozitív gyorsteszt, megint hazaküldték, megint pcr teszt és az már pozitív lett. Ki érti ezt is?
VálaszTörlésA pcr nekem is negatív lett. Gyorseszt pozitív.
TörlésNem tudom, mennyire vígasztal a történetünk (gondolom semennyire): mi decemberben voltunk kovidosak. Én jól voltam, de pozitív, az emberem meg 10 napig lázas volt, és végig negatív - a pcr tesztje is. Annyira lehetetlen már ez az egész helyzet, remélem vége lesz ezzel, hogy ennyi a beteg (és amúgy ennek fényében, simán lehet, hogy már rajtatok is átment...).
VálaszTörlésHogy milyen igényeket keletkeztet ez a vírus... Szeretnék beteg lenni de nem nagyon.
VálaszTörlésEgyébként szerintem a teherbeesési kísérletekkor biztos többen csináltunk hasonló hüyeségeket, mint az újság-huzat esete.
Ahany ember, annyi variacioban jon elo ez a szar. Unoka belazasodott, ovibol hazakuldtek, masnap kicsit en is vacakul voltam, es csak ugy poenbol csinaltam egy tesztet: pozitiv. Akkor mar a fiam (unoka apja) vagy egy hete kohogott, taknyolt, minden nap tesztelt, mind negativ. Az en pozitivom utan elmentunk PCR-re, az ove is pozitiv lett. Az unokam anyukaja utanunk 1 hetre lett csak pozitiv... pedig o volt a kisfiaval a legszorosabb kontaktban. (Az unokamnak csak gyorstesztet csinaltunk.) Eltero ideig voltunk pozitivak, a legkesobb pozitivosodo csak 5 napig volt, a fiam, aki sokaig negativnak tunt, 12 napig, en az unokaval 7 napig.
VálaszTörlésA lefolyasa is mindenkinel mas volt, de ezt mar nem reszletezem :)