Paranoia

Kaptam egy e-mailt egy Magyarországi Hatóságtól, hogy írtak nekem egy üzenetet, amelyet egy külön Platformon tudok elolvasni.

Megnyitottam a nevezett platformon a levelet, amelyben az állt, hogy tartozásom, illetve túlfizetésem van, és ha meg szeretném tudni, hogy a kettő közül melyik, nyissak meg e Másik Platformot.

A második platform megnyitásához el kellett olvasnom egy Útmutatót arról, hogy hogyan kell megnyitnom.

Miután sikerült megnyitnom ezt a második platfomot, ott azt láttam, hogy se túlfizetésem, se tartozásom nincs; a szaldó nulla.

Felhívtam a Hatóságot telefonon, ahol azt mondták, csak akkor tudnak felvilágosítást nyújtani, ha kérelmezek egy Telefonos Kódot egy Harmadik Platformon.

Megnyitottam a harmadik platformot, de a telefonos kód kérelmezéséhez le kellett volna töltenem egy Kérelmezési Alkalmazást. A munkahelyi gépemre nem tudok semmit letölteni, és az, hogy miért nincs saját számítógépem, túlmutat ennek a posztnak a keretein. De ekkor beugrott, hogy ez a probléma ismerős, hogy én ezzel egyszer már szenvedtem, és hogy végül a papámnak kellett letöltenie helyettem a Kérelmezési Alkalmazást, amivel megkérte a Telefonos Kódot, amivel én felhívtam a Hatóságot.

Feltúrtam a papírjaimat; meglett a kód.

Visszahívtam a Hatóságot, immár a Kóddal, és megkérdeztem, miért küldtek nekem tartozásról vagy túlfizetésről szóló izenetet, holott az egyenlegem nulla.

Azt mondták, hogy bizony adósságom van, de az majd csak novemberben (???) fog megjelenni a számlakivonatomon, ne aggódjak (???). Az adósság azért keletkezett, mert tavaly késve fizettem be valamit, mondta a csaj a telefonban.

És akkor beugrott a tavalyi sztori: a határozatot, amelyben megírták, hogy mennyit és milyen számlára kell befizetnem X összeget (egy vásárlásból kifolyólag), tértivevénnyel a budapesti címemre küldték el, ahol értelemszerűen nem tudtam átvenni. Pánikolva hazautaztam, de már csak a cetilt találtam a postaládában, hogy ott járt a postás, a határozatot nem tudtam átvenni. Még nagyobb pánikban Ügyfélkapu-fiókot nyitottam magamnak, hogy hátha oda is elküldik a határozatot, amelyet, mint az előbb írtam, nem tudtam átvenni.

Innentől kezdve hetente hívtam a Hatóságot, és kértem őket, hogy küldjék már el, vagy olvassák be a telefonba a határozatot, hogy tudjam, mennyit és hová fizessek. A határozat valahol keringett a posta és a Hatóság különböző irodái között, és soha egyetlen egyszer sem tudtam kideríteni, hol van és mi áll benne. Az Ügyfélkapura nem tudták újra kiküldeni (sem e-mailben nekem) a levelet, mivel egyszer az már el lett küldve.

Szerencsére megvan egy, a Hatósághoz írt 2020. januári e-mailem, amelyben szinte könyörgök nekik, hogy mondják meg, mi áll a határozatban. Ezt remélem, figyelembe fogják venni, amikor idén novemberben fellebbezni fogok (ha lesz hozzá erőm és energiám).

Végül két hónappal később kézbesítették ki a franciaországi címünkre, ez pont 2020 márciusában történt, onnan tudom ilyen pontosan, hogy emlékszem: csipesszel fogtuk meg a lefertőtlenített borítékot, és az erkélyre raktuk ki a levelet, ott fotóztam le, és abból dolgoztam. Csak ezek után, kéthónapos késéssel tudtam befizetni az X összeget, ami után most késedelmi pótlékot akarnak felszámolni.

***

Ha szerették volna túlbonyolítani, akkor se tudták volna megtenni eredményesebben: olyan, mintha direkt késedelembe akartak volna taszítani, és az erről szóló értesítést is a lehető legjobban elrejteni az adminisztráció útvesztőiben, az ún. Rendszerre hivatkozva. Amikor olyan egyszerű, megvalósítható és logikus lett volna a 21. században az e-mail, mint kapcsolattartási eszköz.