Becsomagoltunk, kitakarítottunk, elindultunk, majd megérkeztünk Budapestre, ahol fölcuccoltunk, kicsomagoltuk a holmijaink egy részét, hogy két nap múlva újra összecsomagoljunk, és elinduljunk a szüleimkhez. Ahol, mondanom sem kell: kicsomagoltunk, takarítottunk és bevásároltunk. Macerás ez a többlaki élet, szerintem talán el sem lehet igazán mondani annak, aki még nem próbálta. Mindig észben kell tartani, hogy van-e tiszta ruha a másik helyen, mindig ügyelni kell a hűtő és a szemetes státuszára stb., stb.
Ugyanazt a házat béreljük ki, a szüleim házától ötven méterre, ahol tavaly is voltunk. Megérkezéskor egyébként olyan érzésem volt, mintha pár hete jöttünk volna el. Hihetetlen, hogy ez a második olyan nyár, amelyet beárnyékol a járvány. Emlékszem, tavaly ugyanitt hallgattam podcastokat arról, hogy lesz-e vakcina, és ha igen, mikor, és ki gondolt volna tavaly még arra, hogy veszélyes irányba mutálódik a vírus. A férjem borzadva konstatálta, hogy itt az emberek tényleg nem viselnek maszkot, ami okozott némi feszültséget az elején, azután kompromisszumot kötöttünk: én belementem, hogy a boltokban fölveszem a maszkot, ő pedig belement abba, hogy azzal találkozom, akivel akarok.
Azóta a bázisunk itt van, a Dunakanyarban. Boni ettől ugyanolyan boldog, mint tavaly, én pedig ingázom Budapest és a vidék között, pontosabban: töltöttem már pár napot ügyintézéssel, úgymint: személyi és útlevél cseréje, közgyűlés, ingatlanos (megint el akarjuk adni a lakást...), vízszerelő, biztosító (egy beázás kapcsán), bőrgyógyász (Franciaországban lehetetlenség időpontot találni), lámpaszerelés, boltok, festő. Ezek közül több ügy egyetlen napra esett, pont akkorra, amikor este a barátnőimet is vártam (egyikük közvetlenül a svájci vonatról szállt le) és amikor hajnak fél háromig dumáltunk. És reggel hétkor keltünk, hogy tudjunk még beszélgetni, de úgy váltunk el, hogy basszus, rengeteg témát még csak nem is érintettünk!
Szóval, nem teljes pihenés az ittlétünk, mert soha nem az, de ahogy valakinek mondtam: szerintem én ezt a fajta sztreszt és rohangálást szeretem: a beázásos és kormányablakos tevékenységeknek köszönhetően az az érzésem, hogy van közöm ehhez a városhoz és az emberekehez, akik benne élnek. Az előbb elmentünk egyet sétálni a faluba, és még én magam is hitetlenkedve regisztrálom: én, aki huszonévesen sürgősen és a lehető legmesszebbre akartam költözni, én, aki azóta három országban éltem, én, aki bejártam a világot – most attól vagyok boldog, hogy egy kis faluban, ráadásul a szüleimében! rovom ugyanazokat a köröket minden este.
Jaj, Tamko, annyira megértem a férjedet. Másfél hete költöztünk haza és teljesen sokkolt, hogy ennyire nem hordják az emberek a maszkot. Tudtam, hogy nem kötelező, de arra nem számítottam, hogy csak elvétve lesz valakin. Pesten még csak csak, de itt, Balatonon tényleg senkin nincs (a szüleim itt laknak, különben szerintem nem is nagyon jönnénk mostanában). Kezdem magam valami őrültnek érezni, amiért rendíthetetlenül hordom minden zárt helyen. Z kezdi megszokni?
VálaszTörlésAz utolsó bekezdésedre reflektálva, a maszk dolgot leszámítva nagyon jó érzés hazaköltözni, nem is gondoltam volna. Annak ellenére, hogy a dolgaink nem is tudom, mikor kerülnek elő a dobozokból és egyelőre nincs saját háztartásom, mégis itt vagyok otthon.
Amit írsz, arról még a férjem nagynénje jut eszembe. Egy nagyon idős, tipikus magyar falusi néni, akivel kapcsolatban valahogy fura belegondolni, hogy évtizedekig Kaliforniában élt egész nagyvilági életet :)
Na, lehet, h én is ilyen falusi nénike leszek :)))) még a végén kertészkedésre adom a fejem, meg ilyesmi..! De viccet félretéve, asszem én nem tudnék hazaköltözni (noha én is itt vagyok otthon, ahogy írod). De örülök, hogy neked ilyen jó érzés. És a gyerekek? Nekik majd a magyar ovi/suli lesz szokatlan, gondolom!
VálaszTörlésA férjem nem szokta meg a maszknélküliséget. És mivel az ő olvasatában szinte MINDENKI felelőtlen (eleve attól kivan, ha az emberek a karjukra húzzák, vagy a visszapillantó tükörre aggatják a maszkot), képzelheted, mit gondol most a magyarokról.
Igen, a gyerekeknek most még nyaralás, majd az lesz érdekes, amikor a nyár végén itt is maradunk. És ahogy írod, az ovi és a suli. Az ovinál arra leszek kíváncsi, mi lesz az alvással. Ugye Fro-ban középsőben már nem altatják őket, most vissza kell állni.
TörlésNehéz lehet a férjednek, az biztos. Egyébként én is hasonlóan gondolkodom erről, hiába győzköd a család, hogy az itteni magas átoltottság mellett tényleg nem kell. Lassan már nem is annyival magasabb, mint Fro-ban. Viszont pont ma hallottam a rádióban, hogy valószínűleg hamarosan újra kötelező lesz itt is.
Zenjebil: nem kell néninek vagy falusinak lenni, ez igaz :))) A hasonlatot inkább azért írtam, mert a kertészkedés legalább annyira távol áll tőlem, mint amennyire a húszéves énemtől távol állt az, hogy a szüleimmel nyaraljak. Remélem érthető a párhuzam. A kertészekről nem állítottam semmit, de én nem tudom elképzelni saját magamat (figyelembe véve az érdeklődési körömet, időbeosztásomat, életmódomat és a rendelkezésre álló infrastruktúrát), amint holmi sövénnyel piszmogok órákig (ami visszanő) vagy borsót gazolok (ami viszont úgy dönt, hogy nem nő ki).
TörlésBár nem lehet tudni, mi mindent hoz még ki az emberből ez a Covid :))
Szia Tamko! Azt elárulod, melyik városban vagytok a Dunakanyarban?
VálaszTörlésSzia! Szándékosan nem írom le, úgyhogy nem.
TörlésÉn azt hiszem, hogy csak egy időre vetették le velünk a maszkot, mintegy jó hangulat keltő intézkedésként és úgy emlékszem el kellett érni egy bizonyos szintű átoltottságot. Egyébként én 2017-2018-as őszi-tavaszi szezonban kezdtem maszkot hordani mikor olyan sokat voltunk betegek. És nem védett meg semmitől. Ez az elmúlt bő egy év a sok távolságtartással, a gyülekezési lehetőségek minimalizálásával volt az ami szerintem tényleg hatott (mert mi 2020 március óta nem voltunk betegek / mondjuk a gyerek 2x de kb 20 helyett 2x) úgyhogy engem inkább ez zavar, hogy az emberek mindenhova mennek, tömörülnek, stb.
VálaszTörlésEz is igaz. Én is azt figyeltem meg, hogy egész télen nem voltunk betegek, pedig a gyerekek jártak suliba, viszont amint enyhültek a távolságtartási szabályok, azonnal sorra hoztak haza mindenfélét. Pedig még mindig kötelező volt a maszk az iskolában.
TörlésIgen, Boni is beteg lett a suli utolsó kép napján, nem is ment suliba (igazolás nélkül - remélem, nem dugnak minket dutyiba emiatt..). A PCR-tesztje negatív lett, de valami más vírust mégis elkapott maszkban. Ennyi erővel akár AZT is elkaphatta volna...
TörlésBori, sok sikert a kicsomagoláshoz, és majd később az ovihoz/sulihoz!!