Hársfavirágzás

Nem tudom, éreztem-e valaha ennél intenzívebben a hársfavirág illatát, mint mostanában. Néha az egész lakást belengi, mert mindjét oldalon vannak hársfák, és esténként az az érzése az embernek, hogy a lakást illatosítóval fújtuk be. Kár, hogy az illatokat szavakkal csak magasztalni lehet, leírni-érzékeltetni nem; nem tudom átadni ezt a balzsamos, isteni, nyáreleji érzést, ami a hársfákból fakad. A múltkor épp a barátnőmmel beszéltem telefonon, amikor egy hársfasoron mentem keresztül, tele zümmögő méhekkel, bele ebbe a tömény, édes illatba, és sajnálkozva kiáltottam fel, hogy basszus, milyen kár, hogy nem tudok illatmintát küldeni telefonon!

Mindketten elgondolkodtunk ezen a lehetőségen; tulajdonképpen miért nem lehet? Miért lenne furább az, hogy csatolt fájlban elküldök egy illatmintát, mint... nos, mint csomó minden más érthetetlen és kétszáz évvel ezelőtt hihetetlen agyrémnek (vagy varázslatnak) tűnő dolog? Ekkor elkezdtük sorolni ezeket, és mindketten kiválasztottunk egy-egy olyan modern emberi tevékenységet, amely a legfelfoghatatlanabb a világon.

Számomra ez az, amikor ötszáz megtermett ember, bőröndökkel megrakodva beszáll egy vasból, acélból és más, jó nehéz anyagból készült tákolmányba, ami a gravitációval és a téridő görbületével dacolva felszáll a levegőbe, miközben ezek az emberek esznek-isznak-alszanak, és nem zuhannak le, nem fagynak meg, nem fulladnak meg stb.

A barátnőm szerint meg mobiltelefonálás az a tevékenység, ami józan ésszel fölfoghatatlan: állunk a Föld egyik pontján, és a saját hangunk, annak minden sajátosságával (hangsúly, hangszín stb,) együtt, fizikai összeködtetés nélkül a Föld egy másik pontján lévő telefonból egyidőben kijön.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy talán fogunk mi még illatmintát küldözgetni egymásnak messengeren!