Kommunikációs problémák

Néha a hatékony kommunikációról azt gondolom, olyan, mint amikor az ember háborúzik (na tessék, milyen praktikus ez a háborús metafora). Főleg, amikor bizonyos típusú emberekhez szeretnék eljuttatni bizonyos típusú üzeneteket. Én ilyenkor először is felmérem a terepet (mikor alkalmas egyáltalán hozzászólni), összeszedem az erőmet (mert a küzdelem nehéz és hosszú), csatasorba állok a gondolataimmal és a mondanivalómmal, majd bevetésre indulok: egy előre eltervezett haditerv szerint adagolom az információkat. Stratégiám az, hogy két-három, jól megfogalmazott, és a téma-réma szerint strukturált mondatnak elégnek kellenek lennie ahhoz, hogy az illető felfogja, mit akarok mondani. Hasonlatokkal, metaforákkal és az iróniával csínján kell bánni. A figyelem elkalandozásának vagy a beszélgetés más síkra terelésének még a lehetőségét is el kell vágni, ha kell, erőszakkal visszaterelni a kívánt mederbe. És mégis, basszus, mennyiszer előfordul, hogy valaki (a férjem!) félreért. 

Például: felfigyeltem arra, hogy a rádió irodalmi műsoraiban egyre gyakrabban használják a novella szót, amit én eddig roman court-nak (kisregény) ismertem. Azonnal arra gyanakodtam, divathóbort kialakulásáról van szó: egy terminust felkaptak, és derűre-borúra használnak, csak mert egzotikusabban hangzik. Mint ahogy az is elég gyakran előfordul, hogy egy francia szó helyett annak angol megfelelőjét használják. Szerintem érdekes téma, izgi megfigyelni, hogyan változik a nyelv. Csak az a baj, hogy nem emlékeztem, használták-e eddig is a novella (nem nouvelle!) szót vagy csak én személy szerint most figyeltem fel erre? Elkerülte a figyelmemet? Simán lehet.

Megkértem hát a férjemet, interjúvolja meg idős, irodalombarát ismerősét a témában. Saját fülemmel hallottam a beszélgetést, ami olyan rövid ideig tartott, hogy közbeszólni sem volt időm:

– Ja, és a Tamkó kérdezi, mit jelent az, hogy „novella”, mert nem tudja.

– „Novella”? Fogalmam sincs. Nézze meg az interneten!

– Ok, köszi, megmondom neki!

Látszik, hogy Z. nagyvonalakban meghallgatott engem, hiszen emlékezett a szóra és arra, hogy megkérdőjeleztem a használatát. De én nem azt akartam tudni, hogy mit jelent (addigra már rég megnéztem) (és te jó ég, 2021-ben miért ad még bárki is olyan tanácsot, hogy nézzem meg a neten?!), hanem arra voltam kíváncsi, hogy tényleg most kezdték-e el ilyen gyakran használni. Z. leegyszerűsítve, lebutítva kapta meg az üzenetemet, amelynek lényege mégiscsak egy picit kifinomultabb volt annál (noha hasonlatos ahhoz), hogy nem értek egy szót.

De miért van ez így? Lehet, hogy rosszul választottam meg az időt, és csak fél füllel hallgatott meg. Lehet, hogy mégsem vagyok eléggé lényegretörő, elveszek a részletekben, ki tudja megjegyezni vagy értelmezni mindazt, amit mondok. Vagy most már tényleg annyira szájbarágósan fogalmazok, hogy éppen a lényeg vész el? Az is lehet, hogy franciául nem vagyok annyira ügyes, hogy árnyaltan, UGYANAKKOR érthetően mondjak el valamit. Illetve gyanakszom arra is, hogy a férjem füle nem képes olyen finom különbségeket észlelni, mint amilyet minden valamirevaló nyelvész barátnőim meg igen. Egyszerűen nem érdekli, hogy pontosan mit is akarok mondani, elfelejti, hogy mi is volt a lényege a mondanivalómnak – tudjátok, mint amikor valaki kabátlopási ügybe keveredett, de azt már rég elfelejtettük (vagy soha nem is tudtuk), tolvaj volt-e vagy áldozat. (Ugyanerre a szisztémára Z. rendszeresen és pontatlanul kijelenti, hogy „A Tamkó nagyon szereti a művészfilmeket”, de ez lehet, hogy inkább már a hülye kategorizálás témakör.)

Az egésznek az apropója amúgy nem is a férjem, hanem a reumatológusom, aki ugyanilyen pocsék hallgatóság: hétfőn írtam neki egy e-mailt (a hétfő a heti injekcióm napja) elmagyarázva, hogy a fiam kontaktszemély, majd föltettem neki a kérdést, hogy mi legyen a hétfői injekcióval: várjak pár napot, amíg lesz Boninak teszteredménye? Esetleg teszteljem le magam én is?

Erre olyan választ küldött,  amelyben elmagyarázta a Covid-protokol és a kontaktkövetés részleteit, hogy majd valaki fölhív minket telefonon, de hogy ő most pontosan nem is tudja, mi a szabály, kell-e teszteltetnem magam. Holott én a tesztelést értelemszerűen az injekció miatt kérdeztem, két lehetőséget látván magam előtt, amelyből az egyik az, hogy hétfőn beadom magamnak az injekciót, annak tudatában, hogy esetleg Covid-pozitív vagyok. A másik lehetőség ebből logikusan következik, amit a figyelmes és értő Olvasó elvileg már rég kikövetkeztethetett!