Nyolc munkanapon (és a közbe ékelődő szabadnapokon) nyomasztott az a tudat, hogy meg kell írnom az éves munkahelyi önértékelésemet.
A nyolcadik napon aztán nekiültem, és max. háromnegyed óra alatt kész lettem vele. Írtam valami vállalhatót.
Aztán azon gondolkodtam, megérte-e nekem ez a háromnegyed óra, hogy nyolc napig (plusz hétvége) nyomasszon a feladat súlya? Hát hülye vagyok én, hogy háromnegyed óra miatt rinyálok nyolc (plusz..) napig?! Logikus, hogy az első napon kellett volna azt a háromnegyed órát lenyomnom, mihamarabb végezni a dologgal, szabadulni tőle, nem pedig az utolsó napra hagyni, rossz lelkiismerettel napokig inkább nem is gondolni arra, ami a teendőlistámon a legmumusabb tétel volt.
De vajon az első napon meg tudtam volna-e írni ugyanilyen gyorsan, ugyanilyen vállalható minőségben, mint ahogy ezt az utolsó napon, a kényszer és a határidő damokleszi kardja alatt tettem...?
(Nem így kellett volna csinálnom, és nem is így szoktam. Van egy évek óta bevált módszerem a Régóta Halogatott Borzasztó Feladatok elvégzésére: minden nap foglalkozok vele 25 percet. Nem a munka kimenetele számít, hanem hogy pont ennyi időn keresztül koncentráljak csak erre az egyetlen feladatra, mindenféle minőségi követelmények nélkül. Az a tapasztalatom, hogy ilyenkor a feladat mintegy megadja magát, hozzászelidül az emberhez, és jobban is sikerül, mint sietve összecsapni a végén.)
Mondjuk ez a műfaj WTF úgy, ahogy van... tényleg ilyennel kell múlatnod a drága időd? (költői a kérdés, tudom, hogy igen, meg a multik is ilyenekkel rabolják a dolgozókét). És egyébként mi lesz utána? Valaki értékeli? Összeveti azzal, ami.. mivel? Rádszól, hogy nem is úgy van, ahogy írtad? Jajj. (Nem trollkodni akartam, bocs, ha annak látszik)
VálaszTörlésEgyébként hülyeségnek tűnik, tényleg, de nem feltétlenül az. Szerintem jó dolog áttekinteni egy-egy évet szakmai szempontból, a baj inkább az, amit írsz: hogy tulajdonképpen nem érdekel ez senkit, az érintetten kívül. (elvileg a főnök persze elolvassa, gyakorlatilag viszont fogalma sincs a munkánkról, és gyakran nem is a teljesítmény alapján léptetnek elő egy-egy embert. Ez a fordítást-kilóra-mérni című, klasszikus problematika).
VálaszTörlésIgen, értem én, hogy egy nagyobb szervezetben muszáj valahogy szabályozni a dolgokat/embereket. Ehhez minimum együtt, vagy legalábbis mindenkinek világosan és lehetőleg támogathatóan le kell fekteteni a kritériumokat (mennyiségi és minőségi). Ahhoz képest lehet értékelni, hogy az adott ember hogy dolgozott, méghozzá ő magát belülről, és valaki(k) kívülről, akiknek van rálátása az ő meg a többiek teljesítményére (a peer review is fontos, ha már, a munkád nem egyedül áll a szervezet közepén). Szóval biztos van ennek hasznos módja is, de az, hogy így magadról írogatsz értékelést, ami utána a semmibe tűnik, annak valószínűleg nem sok értelme van.
TörlésA halogatás témához: sztem klasszikus :) nemszeretem / unt munkáknál pláne, bár én személy szerint elég nekiugrós vagyok egyébként, mégis előfordul. És tényleg ha sokat halogatom, akkor a végére valahogy össze szokott állni, csak addig szenvedek tőle (a tudattól, hogy kellene csinálni). A te technikád (minden nap X időt erre szánni) sztem nyerő. Akkor is összeáll, és közben fele annyira sem stresszel.
Hát muszáj hozzászólnom, mivel mindjárt éjfél, reggel 9 óta dolgozom (max 1 óra kumulált szünettel) a 6 órás munkámban.
VálaszTörlésSzóval a teljesítményértékelés azért kell hogy elejét vegyék annak hogy a dolgozó esetleg panaszkodjon, követelőzzön. Mert kerek perec le kell írni hogy mivel járultál hozzá a vég céljaihoz és mikben kell fejlődnöd.
Ráadásul mint - sajnos csak volt - vezető tudom, hogy bizonyos fizetési szint (nem magas) fölött nagyon limitált a pozitív visszajelzés lehetősége. Én speciel a 360 fokos értékelésben a mellettem vagy főleg fölöttem állókat viszont mindig a maximumra értékelem (amikor ilyen skála van) mert annyira utálom ezt az egészet és ezzel jelzem (az univerzumnak) hogy kapják be.
De jó ötlet a módszered a halogatott feladatokhoz. Ezt így még sosem próbáltam.
Ejj ez a beszédes elírás. CÉG helyett VÉG.
TörlésSzándékosan sem lehetett volna jobb.