2020. május 26., kedd
Tintin, a riporter
Bonikámat beszippantották a képregények. Teljesen érthető: az illusztrációk sokasága miatt nagyon könnyen olvashatók, megérthetők. Nem én, hanem az apja mutatta meg neki először a Hupikék törpikéket, majd más francia és belga sorozatokat, és most, a karantén alatt kapott rá a franciák egyik kultikus, közismert és szeretett képregényére, a Tintinre.
Azt hiszem a legtöbb francia gyerek életében eljön ez a pillanat. Generációk nőttek föl rajta, része a frakofón kultúrának; többször is hallottam már éltes embereket komoly társalgás során a Tintinre hivatkozni. Egyszóval, megkerülhetetlen és kihagyhatatlan gyerekkori klasszikus, nem is tudom, milyen párhuzamot vonjak a magyar irodalommal – gyakran olyan nehéz összehasonlítani a két kultúrát, a szokásokat! Kb. húsz albumból áll a sorozat, amelyet egy belga képregényszerző készített a két világháború között, majd később tökéletesített, csiszolt. Főszereplője a címben említett, meghatározhatatlan korú fiú: külsőre gyerek (alacsonyabb is a legtöbb szereplőnél), viszont tud repülőgépet és autót vezetni, fegyverrel bánni stb., szóval mégsem gyerek. Fontos, és zseniálisan megrajzolt szereplő még a Milou nevű kutya – a gondolatait tudjuk olvasni, de ezeket csak az olvasó érti, Tintin nem (ennek a logikájával Boninak volt egy kis baja az elején). További szereplők még: egy kapitány, aki cifrán tud káromkodni (ennek megfelelően Bonikám is ilyen cifrán tud káromkodni), két esetlen, burleszkszerű detektív, egy tudós, egy idős énekesnő és persze egy csomó gonosz csirkefogó – de természetesen Tintin minden gyanús ügyletet és bűntényt földerít, kibogoz, miközben sziklákról lelökik, autóval elgázolják, megkötözik, dutyiba dobják, még kivégzőosztag elé is állítják párszor. Tintin soha nem fél, soha nem alkuszik meg, még egy korty alkoholt sem fogad el senkitől. Munkája során az összes kontinenst bejárja, tevére ül, amerikai esőerdőben száll csónakra, Sanghaj utcáin nyomoz ópiumbanda után stb.
Érdekes, hogy míg Franciaországban még ma is ennyire népszerű, addig Magyarországon nem futott be nagy karriert. Fel nem foghatom miért; hiszen a francia és a magyar gyerekek nem különbözhetnek ennyire. Bár az is lehet, hogy a fordítás rossz (rémlik, mintha a cifra káromkodás egyike magyarul úgy hangozna, hogy vegetáriánus!).
Új hobbijának megfelelően Boni mostanában képregényeket rajzol (azaz: térdig gázolunk a képregényekben). Visszatérő motívumai a börtön és a kalózhajók, hiszen az érdeklődési területébe érthetetlen módon eddig is a háborúk, kardok és a lovagi várak tartoztak. Egyszer a szobájában csapdát szeretett volna állítani nekem, és mikor elmagyaráztam neki, hogy ez nem túl kedves ötlet, csalódottan kérdezte, hogy de akkor mégis kinek állítson csapdát?! Szóval az ilyen kalandorlelkű kisfiúknak nagyszerű olvasmány a Tintin.
Nalunk azert nem futott be nagy karriert, mert szocialista orszag voltunk, es az antikommunista politikai felhang miatt a rendszervaltas elott nem engedtek kiadni. A kilencvenes evek elejen azert valamennyire ismert lett (nekem is volt tobb), de annyira nem szilardult meg, hogy a kiado magyarorszagi kivonulasa utan is eletkepes maradt volna. Szoval egyszeruen csak ez az oka. :(
VálaszTörlésAzert a keperegnyszeretok mind ismerik, de teny, hogy tobbre lett volna erdemes. Az en korosztalyomban akkoriban talan az Asterix volt a legnepszerubb gyerekkepregeny.
Boni képregénye is nagyon képregény szerű! Szuper rajz - volt kitől örökölnie
VálaszTörlésHéééééé, az elveszett bárányka! :))) Martine, mindenkinek hiányzol! (ezt persze ne érezd nyomasztásnak...)
TörlésMagamtól eszembe nem jutott volna a nyomasztás szó :D
TörlésNekem rémlik gyermekkoromból, de nem tetszett.
VálaszTörlésIgen, nagyon tehetséges a fiad! Főleg, hogy képes és nem fél a maga bonyolulságában bárázolni a vilagot (akkor is, ha épít, pl.) A legtöbb kisgyerek figyelme csak pici részletre korlátozódik. Gondolom, sokat tesz, hogy nem "irányítjátok", mit hogyan csináljon, hogyan "kell", hogy szabadon kiélhesse alkotó ihleteit...
VálaszTörlés