Mire való az általános iskola első osztálya?

1) Az iskola intézményének megszerettetésére, sikerélmények szerzésére

Ha valakinek a világon jó tesz az intézményesített, kissé poroszos stílusú, sok szabállyal teletűzdelt francia első osztály, akkor az Boni. Neki szüksége van egyrészt az állandóságra (hiszen tök sok idő, míg megszokja az embereket, helyzeteket), másrészt a szigorú keretekre (bizonyos dolgokat csak parancsszóra tesz meg), és arra, hogy mindenki egyenlő elbánásban részesüljön (tehát ő se húzhassa ki magát a feladatok alól, pl. versmondás az osztály előtt). Nyilván van (rengeteg) hibája az oktatási rendszernek, a tanítónőnek stb. de amíg Boni az egészet úgy ahogy van, szereti, szívesen jár, akkor csak nem lehet olyan nagy baj az iskolával.

Amit a tanítónő mond, az maga az oltári szentség; amióta pl. szólt nekik, hogy 30 mp-ig kell kezet mosni, azóta nem kell Boninak könyörögnünk, hogy járuljon a csaphoz és kegyeskedjen megmosni a kezét. (Ezen felbuzdulva megkértem a tanítónőt, hogy beszéljen már nekik a köszönés fontosságáról, Boni ugyanis még mindig bojkottálja a köszönést).

Mióta rájött, hogy a legjobbak közé tartozik, még az önbizalma is megnőtt – neki, aki nyáron még azért könyörgött, hogy tanítsam meg olvasni, mert szerinte nem fog sikerülni neki az iskolában!  Szóval ebből a szempontból egy 10-es skálán maximumot adok az első osztálynak.

2) Tanulni megtanulni

Szerintem ennek az alapvető készségnek a szempontból is elég jól teljesít az iskola: átláthatóak a követelmények, mindig van házi feladat (általában pénteken tudjuk meg őket, a következő hét egyes napjaira lebontva). A múzeumban, moziban stb. látott-hallott dolgokat később átbeszélik, nem felejtődik el. Van rendszer a tanulásban, egymásra épülnek az anyagok, az olvasmányok. Bár most, hogy Boni megkapta a féléves bizit, és kérte, hogy olvassam föl neki hangosan az ódákat, amelyeket a tanítónő zengett róla, majd pökkhendin kijelentette, hogy naná, hogy ő az egyik legjobb, akor azért fölhúztam a szemöldökömet. Fontos lenne, hogy megértse: ez egyáltalán nem biztosan lesz mindig így. Első osztályban jól teljesíteni nem nagy kunszt. Majd akkor legyen ilyen nagyképű, ha súlyos erőfeszítések árán éri el ugyanezt az eredményt! Szóval emiatt nem adok maximumot az iskolának, csak 8-at.

3) Konkrét tudás elsajátítása

Ez a francia módi egyértelműen a felzárkóztatásra, nem pedig a tehetséggondozásra helyezi a hangsúlyt. Boni lazán meg tudna tanulni kétszer ennyi anyagot is. De végül is, nem bánom, elég az, ha év végére megtanulja az alapvető dolgokat, senkiből nem lesz vegyészmérnök vagy társasági jogász már az alsó tagozatban – ráér később is, nem? (Feltéve, hogy az első és a második pont szerinti szempontok teljesülnek) Amúgy pedig elképesztő idő megy el a helyesírásra.

Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a hangszeren játszás és a jó színvonalú idegennyelv oktatás nem kötelező, mert ezzel pont olyan tudást és készségeket tudnának elsajátítani, amelyre később már nem lesz lehetőségük (ellentétben a vegyészmérnökök és társasági jogászok tudásával, ami később is megszerezhető). Szerencsére az úszástanulás benne van a programban, most kezdik márciusban. Ez Boninak külön jó lesz, mert nagyon szereti az uszodát, viszont még soha nem engedte, hogy úszásórára egyénileg beirassam (ahogy semmilyen más különórára sem akart még soha járni). Úgyhogy 10-ből 5 pont.


4) Nemzethez tartozás

Nekünk ez azért olyan fontos, mert egyrészt Boni itthoni világa eléggé olyan, mint egy kis Magyarország, másrészt pedig nagyon nem szeretném, hogy Bonikám amolyan országok között lebegő, gyökértelen kozmopolita legyen (mint amilyeneket látok azért a közvetlen környezetemben, és általában ezek problémás esetek). Vártam már, hogy kiütközzön benne a gall vér is – jól sikerült, partiotizmus szempontjából az iskola 9/10 pontot kapott. Francia történelem, a városunk története, a köztársasági mottó: ezeket mind-mind érintették az első félévben. Azért nem adtam 10 pontot, mert sajnálom, hogy a kötelezően megtanulandó versek nem egységeseg az országban – milyen jó már, hogy egy velem egykorú magyar bármikor be tudja fejezni azt a mondatot, hogy Ej mi a kő...!



Ezek persze csak a mi, saját szempontjaink egy átlagos gyerekre szabva, akinek inkább magatartás-, minstem tanulmányi problémái vannak. Egy csomó minden másra nem alkalmas ez a suli, pl. életreszóló barátságok kötésére, de nincs például egyénre szabott tanmenet, különleges figyelem sem.