A legfontosabb újdonság, amit felnőttfejjel megtanultam az az, hogy micsoda eredmények érhetők el napi 10–15 perces melóval. Na nem mintha olyan nagy zenésszé váltam volna az évek során, de ahhoz képest, hogy öt évvel ezelőttig még a dúr meg a moll hangsorról sem volt semmiféle elképzelésem (ami sokat elmond a Kodály-módszer gyakorlati alkalmazásáról), ahhoz képest nagy eredmény az, hogy megtanultam a szolfézs alapjait, valamint két hangszeren kicsit játszani. Azt remélem, egyszer Boni is megtapasztalhatja azt, amire nekem gyerekként nem volt lehetőségem: zenélni. Nem is a zene szeretetére gondolok elsősorban, hanem arra a tapasztalásra, hogy tűnhet valami nehéznek (sőt: lehetetlennek) először, mégis rendszeres, és nem is túl kimerítő munkával (hiszen mi az, 10–15 perc egy napból?!) megtanulhatóvá, elsajátíthatóvá, sőt, még elvezhetővé is válhat. Még úgy is, hogy semmiféle kiemelkedő tehetsége vagy speciális adottsága nincs az embernek.
Én ilyet az eddigi életemben nem éltem át! Vagy nem emlékszem. Eleve mindig kampányszerűen tanultam: vizsgákra, dolgozatokra, felmérésekre. Az gondolhatná az ember, hogy legalább a nyelvtanulás hasonlítható valamennyire ehhez az érzéshez, amit a hangszertanulás ad, hiszen ott is nagy hangsúly van a rendszeres gyakorláson. De valahogy mégsem ugyanaz a kettő, talán mert a hangszertanulás mégiscsak (legalábbis ezen a szinten) a kézügyességről szól*. Az autóvezetés elsajátítása pedig viszonylag rövid idő alatt történik, és a rutin megszerzése után az ember nem úgy ül autóba, hogy azt figyelje: hogyan tudná tökéletesíteni a tudását.
Bonira gondolok akkor is, amikor azt veszem számba, hogy mennyire fontos valamilyen tudatos tanulási stratégiát követni. Ilyenem sem volt eddig, vagy már ezt is elfelejtettem; arról az előre elgondolt, fegyelmezett és kitartó folyamatról van szó, ami alapján ez a napi 10–15 perc zajlik. Ha fúj, ha esik, leülök játszani, kvázi kényszerítem magam, mert ha a zenélés örömére meg a zeneszeretetre hagyatkoznék, már rég abbahagytam volna az egészet. Nekem akkor jön az eufória, amikor már egy ideje szenvedek. Magyarán, az élményért meg kell dolgozni. Aztán gyakran előfordul az is, hogy föl sem akarok állni a hangszer mellől, úgy belejövök.
Azzal viszont már magamnak sem mondok újat, ha azt állítom, mennyire fontos a tanár és a tananyag szerepe. Illetve de, ellentmondok ezzel azoknak, akik az önálló tanulásban hisznek, online tananyagokkal. Én tanár nélkül már biztos feladtam vagy ellinkeskedtem volna. Annyira nem vagyok motivált, hogy ez tanár nélkül is menjen. Egyszer pedig a tananyagot mellőzve bevittem egy Beethowen-kottát, hogy ezt szeretném megtanulni, annyira tetszik; na akkor majdnem abbahagytam a gitárt, annyira nehéznek bizonyult az a darab. Hónapokig szenvedtem. Egyértelműen túl korai volt még!
* Svájci barátnőim gyerekei nem tanulnak az iskolában folyóírással írni. És tényleg, mennyire sokkal kevesebbet írunk kézzel, mint régebben. A zenetanulás erre is jó: a finommotorikás készségek fejlesztésére. Ha már az írástól ezt nem várhatjuk el.
Olyan kár, hogy ezt a 9 éves gyerekem nem értené meg hiába is olvasnám fel neki ( de attól még lehet, hogy megteszem) , de én nagyon hálás vagyok ezért a bejegyzésért! Egyébként a napi torna is így tud működni otthon, muszáj és kész és az a jó amikor már nem annyira szenvedek pl. a négyütemű fekvőtámasztól vagy amikor futás után végre vörös fejjel tusolhat az ember. Mondjuk eddig fogalmam sem volt, hogy ennyire nehéz lehet zongorázni is azt hittem, hogy legalább egy kicsit élvezitek, de így már értem,hogy miért utál gyakorolni a gyerek és misét mondja, hogy ha egy darab nem megy neki, hogy " De anya értsd meg képtelen vagyok egyedül gyakorolni, mert nem megy! "
VálaszTörlésHúúú, és a gitár szerintem fényévekkel nehezebb...! :-))
VálaszTörlésÉs ilyenkor odaülsz mellé, akkor megy neki? Amúgy persze érthető, hogy gyerekfejjel ezt máshogy éli meg az ember, akkor a napi 15 perc is olyan soknak tűnik. Még a kamaszoknak is talán!
Én egyébként a fogyókúrával is így vagyok: fegyelemmel és kitartással mindig sikerül leadnom azt a pár kilót, amit mondjuk egy nyaralás alatt felszedtem. A sport is tök jó hasonlat, sajna abban nincs sok tapasztalatom. :(
Van, hogy odaülök hallgatni, de segíteni nem tudok mert nem értek hozzá:( Már gondoltam rá, hogy kellene egy másik tanár, hogy segítsen gyakorolni, de ez persze butaság. Tanárváltás volt és ez a mostani még fiatal és valahogy nem az igazi... Most épp szívesebben leül zongizni mert vizsgája lesz és persze simán letesz majd csak sajnálom, hogy nem élvezi, de a fentiek után legalább nem csodálkozom rajta! Ó a fogyókúra sajnos nálam mindig csak hetekig tart, abban vagyok a legrosszabb inkább mozgok napi 60 percet, hogy ehessek...
TörlésÉrtem. Sok sikert hozzá! És a mások előtt játszás, föllépés, szereplés is olyan jól gyakorolható a zenéléssel! (is)
TörlésKilogikáztam, h te lehetsz a Mesélő :)))
Érdekes, hogy attól függ melyik gépnél ülök, van ahonnan csak fb profillal lehet kommentelni és igen én vagyok észre sem vettem,hogy hogy vagyok belépve:)
Törlés