Válasz a kommentekre

Valami (???) miatt nem tudok kommentelni, ami másoknál még oké akár, na de hogy a saját blogomban sem?! Szóval itt válaszolok a reakciókra, egyúttal pedig leírom, hogy hol tartunk most.

Amúgy a két tervünk volt: vagy eladni a lakásomat és ráfizetéssel venni egy ugyanolyat (+ vendégWC) egy normálisabb házban (A. terv) vagy venni egy kislakást kiadásra (B. terv). Szerintem egyik sem fog megvalósulni, az első terv W. kommentjében említett okokból nem: nagyon kevés a jó helyen, jó állapotban lévő házban a nagylakás, ezek valszeg a hirdetés napján elmennek, vagy meg sem hirdetik őket. Az ingatlanosok nem hajlandók elárulni a pontos címet, ezért gyakran feleslegesen megyek - én szinte utcára pontosan tudom, hol szeretnék lakást és hol nem. Egyetlen olyan hirdetés volt hetek óta, ami minden kritériumnak megfelelt: jó (sőt, zseniális) alaprajz, szép ház, jó környék. Még a fotókon sem látszott, ami a helyszínen nyilvánvaló volt, azaz hogy az ablakok túl kicsik voltak, a nagy belmagasághoz viszonyítva teljesen hülyén hatottak. És ezért a lakásért pár napig azt fontolgattam még Fro-ban, hogy hazaugrom megnézni!

A B. terv Merylla által említett okokból fog valszeg kútba esni. A férjem is ezt számolgatta a minap, hogy egyszerűen már nem éri meg kiadni egy drága lakást, hiszen 180-190 ezer forintnál nem térül meg a befektetés. Az egész csak akkor lenne jó, ha találnánk egy értékálló lakást, amelynek az ára is növekszik, de azt meg senki nem tudja, meddig tart ez az áremelkedés.

Az ingatlanosok meg... pfffff, tök csalódás. A beajánlott, brilliáns fokozatú nő szimpi ugyan, de valódi segítséget nem nyújt. Először minden áron kizárólagos szerződést akart köttetni velem, hogy majd eladja a lakásomat, a saját szemével látván ugyanakkor, hogy ebben a kategóriában nem találni nekem való kecót (én pedig hülye nem vagyok, nem akarok két szék között a padlóra esni. Azt azért már hónapok óta levettem, hogy ma Budapesten lakást egy nap alatt el lehet adni, venni viszont nem könnyű; több a fóka, mint a hal). Aztán pedig a B. tervünkre akart rábeszélni, konkrétan kijelentvén, amit fent írtam, azaz hogy nem fogunk jobb lakást találni. Ugyanakkor pedig rémtörténeteket mesélt kiadott, majd lelakott lakásokról, ahonnan a bérlők ki sem akarnak költözni. A lakásokat, amelyeket megnéztünk, akkor látta először, az alaprajzokat együtt silabizáltuk ki (gyakran előbb jöttem rá egy-egy összefüggésre alaprajz és fotó között). A nyolcadik kerületet olykor legettózza, olykor fejlődö területnek nevezi.

Az a rossz az egészben, hogy én szinte mindenben kategorikus vagyok (tudom, hogy mit akarok), de nem olyan lakásokat mutogat, amelyek megfelelnének ezeknek a kritériumoknak. Ezért gyakran elérkezünk egy olyan ponthoz, amikor is hülye finnyás tyúknak kezdem érezni magam, akinek semmi sem jó. És ilyenkor tényleg belemegyek abba, hogy ha élőben nem is, de a számítógépén megnézünk egy olyan lakást, amiről pedig jól tudom, hogy nem fogom megvenni. Ha étteremben lennénk, már annyira zsenírozna a szitu, hogy biztosan megrendelném azt a juhtúrós sztrapacskát - noha valami zöldségeset szerettem volna - csak azért, hogy a pincértől szabaduljak. Na de egy lakásvásárlásnál?! Nem, se sütiillat, se ingatlanos, se szép bútor, atmoszféra vagy díszpárna, de még egy cuki gyerekszoba (ez a gyengém!) sem fog vásárlásra csábítani, ha a lakás nem jó.

Alice: jót nevettem a történeteden! Violet: tudom hogy kerül a kémény a konyhába: egy átalakítás következtében. Eredetileg nem is konyha volt ott, hanem egy ablaktalan ún. főzőfülke. Úgy gondolták, ennél még egy oszloppal ékesített konyha is jobb! (vajon tényleg...?) Pbkata: köszi az ajánlatodat, megírod az email-címedet a tamkosk@gmail.com-ra? Előre is köszi.

Bori, kérdezted, hogy mitől volt magas láza Boninak, és valszeg tényleg a torokgyulladás volt az, nem a foga (elmentünk itt egy fogorvoshoz). Tényleg iszonyúan kiütötte, napokig alig evett, már amikor elmúlt a láza, akkor sem (pedig nagyétkű gyerek). Amúgy most már teljesen jól van, élvezi a szünetet, néha alig bírunk vele - erről majd egy következő posztban.

(Clara, neked azt szerettem volna kommentelni, hogy Knausgard lesz az idei könyvfesztivál díszvendége, Norvégiával együtt. Megpróbálok elmenni a megnyitóra, noha én sem olvastam tőle semmit, pedig többször szemeztem már vele. A többkötetes sorozata Franciaországban is jól ismert.)