Arra a hülye kérdésre, hogy mi történt az oviban – amiről egyébként régebben azt hittem, hogy én, jófej anyuka, majd sohasem fogom föltenni (hasonlóan ahhoz, hogy mit ettél a menzán?, mert ezt sem tudom megállni), szóval erre a kérdésre nyilvánvalósan soha semmi választ nem kapok. Ha furfangosan azt kérdezem, hogy ma mi volt jó az oviban, arra csak egy kitérő semmi vagy egy közönyös minden érkezik. Az óvónőkkel nem beszélek sokat, az ovis mappáját (benne az összes kis dolgaival, rajzaival stb.) évente kétszer kapjuk meg, szóval elvileg semmit nem tudok arról, hogy mi történik a teremben, miután otthagyom a gyereket reggelente.
Valójában viszont Boni, amint hazajön, játszva rekonstruálja az egész napját. Megcsinálja (és megcsináltatja velünk) az aznapi ovis feladatokat, tornatermet rendez be, idegen, tőlünk soha nem hallott mondatokat, szavakat, hangsúlyokat használ. Így közvetve ugyan, de az ovis foglalkozások jó részét le tudom követni (nem mindent – év elején egy anyukától tudtam meg, hogy középsőben egész végig heti egy angolórájuk volt).
Tegnap, miután hazajött, a következőket csinálta: a műanyag, narancssárga közlekedési bólyáját megfordítva tartva, elváltoztatott hangon beleszólt valami olyasmit, hogy figyelem, gyülekezés a mágneses táblám előtt, sorakozó! És végigjárta az összes szobát, mindenhol lekapcsolta a villanyokat. Ezek után beterelt minket a szobájába, magunkra zárta az ajtót, és azt mondta, hogy két percig itt kell maradnunk.
Kérdezgettem, hogy ezt csinálták-e az oviban, ha igen, hogyan is volt pontosan, miért, milyen magyarázatot kaptak az óvónőtől stb. de csak annyit tudtam kiszedni belőle, hogy még a redőnyöket is lehúzták, de a lámpát viszont visszakapcsolták, mert különben „nem tudtunk volna dolgozni” (annyira jellemző ez a szófordulat: az oviban szerinte ők dolgoznak).
Hogy pontosan mi is volt, azt ma reggel tudtam meg az óvónőtől: ez volt az éves felkészülés („exercice de confinement”) egy esetleges nukleáris balesetre, a közeli (40 km) atomerőmű miatt. A tűzriadó mellett még egy harmadik gyakorlatra is sor kerül minden évben, amikor is azt játsszák el, hogy mit kell tenni terrortámadás esetén. Azt sem tudom, sírjak-e (= milyen abszurd világban élünk!) vagy nevessek (= milyen jól alkalmazkodunk ehhez az abszurd világhoz)!
Van egy ilyen: https://www.google.com/amp/s/ketkes.com/50-kerdes-hogy-megtudd-milyen-volt-a-gyermeked-napja-az-iskolaban/amp/
VálaszTörlésSzerintem borzasztó, hogy ezek egyáltalán fel kell, hogy merüljenek. Ilyen kicsi gyerekeknek nem is lenne szabad tudniuk róla, hogy ilyesmi megtörténhet.
VálaszTörlésA mi történt az óvodában kérdésre a kedvenc válaszom, amikor Kisbé 4-5 éves kora körül egyszer azt mesélte: "Ma nem ojdított senki, mint a fába szojujt féjeg!"
Haha Heni.
VálaszTörlésA tesómnak volt egy ilyen fordulata, mikor kérdezték hogy mi volt az oviban? "Ma nem álltam sarokban." De ilyen nagyon ritkán volt.
Én ebéd után megyek érte és nem tudja mi volt az ebéd. Ha elfelejtem megnézni a falon akkor sose tudom meg.
VálaszTörlésEgyébként szerintem ez jó hogy így elfelejtik mert nem agyalnak még azon hogy mi is történt, hogy volt, volt-e kellemetlen helyzet, összeveszés baráttal vagy rászólt az óvónéni akármi ilyen nem hagy akkora nyomot. Talán.
Heni, Ella :))))
VálaszTörlésNem tudom, mit mondtak nekik, hogy mire jó a gyakorlat, de nem hagyott mély nyomot benne az ok. A sziréna, a sorakozó, a lehúzott redőny annál inkább ;-)
Iskolaskent sem tudtam (vagy nem volt kedvem) valaszolni nagyszuloi kerdesre mikor az ugy szolt hogy mi volt az oviban? Viszont ha konkret kerdest tettek fel, arra valaszoltam. Igy rolitol en nagyreszt ezeket szoktam: kivel jatszottal ma? Vonatosat? Finom volt a tojaskrem uzsonnara? (Meg szoktam nezni a menut) :)) ugy ahogy szukszavuan de valaszol.
VálaszTörlésJaj, a terrortámadásos gyakorlattól a frász lel mindig. Utána olyanokat tesznek a mappába, hogy "megtanultunk elbújni és csendben maradni", még fotót is tesznek mellé, ahogy a gyerek bújkál az asztal alatt. Örülök, hogy ezt gyakorolják, mert ez itt sajnos tényleg valós veszély, de bizony volt már, hogy elsírtam magam, amikor egy ilyen képet megláttam...
VálaszTörlésEgyébként nálunk van egy olyan mappa is, amit hétvégére mindig hazaküldenek. Ebben van pár dolog arról, hogy mit csináltak egész héten, mi pedig tehetünk bele képeket a hétvégéről/szünetről. Ezt aztán a következő héten megbeszélik. Jó, hogy ez van, tényleg olyan fura volt a bölcsi utáni első héten, hogy semmit se tudok a napjáról.
VálaszTörlésBori, nem is csodálom, h elsírtad magad :((((( te jó ég, mi még ilyen fényképet nem is kaptunk, csak olvastam valahol, hogy ilyenkor az asztal alá kell bújniuk.
VálaszTörlésJó ötlet ez a heti mappa, de sok meló lehet az óvónőknek, gondolom, nem mindegyik vállalja be.
(én most a CP-ről hallom mindenhonnan, hogy az ovi után mennyire DURVA. Ijesztő!)
Igen, rengeteg meló lehet, csodálom is őket. A heti mappába mondjuk legalább mindenkinek ugyanazt teszik. Én főleg azt nem értem, hogy van arra energiájuk, hogy a féléves és éves mappához fotózgassák külön az összes gyereket egész évben, aztán mindenkinek egyenként összerakják, plusz szöveges értékelés, stb. Sőt, nem tudom, máshol mennyire van ilyen, de van egy harmadik mappa is, amibe egész ovi alatt minden hónapban rajzoltatnak a gyerekkel egy emberkét. Érdekes látni, hogy változnak a rajzok hónapról hónapra.
VálaszTörlésA CP-től én is tartok kicsit. Annyira sokat még nem hallottam róla, de pl nem tudom, hogy fogok neki segíteni a tanulásban így franciául...
Hú, nálunk a szöveges értékelés mindig csak egy sor :(((
VálaszTörlésÉn szerintem akkor fogom elkezdeni feladni a magyart (mi most nagyon sokat beszélünk csak magyarul, fittyet hányva arra, hogy senki nem érti). De pl az olvasásnál-írásnál is (azaz betűk diktálása, kiolvasás) a franciát használom vele már... a te lányaid apja is francia?
Nem, az apjuk is magyar, bár külföldön született és nőtt fel. Mi itthon csak magyarul beszélünk, de neki van egy pici skandináv akcentusa és pl nem hajlandó magyarul olvasni nekik mesét. Azért így is könnyebb, mint ha nem vagytok mindketten magyarok. Szerintem az is nagyon jó, ha iskoláig valamennyire meg tud maradni a magyar, az már jó alap. (Én egyébként a sógoromon látom, milyen nehéz - ő már rég feladta).
VálaszTörlésIgen, minden egyes magyar szó győzelem, komolyan! És nálatok fennmaradt ez a skandináv nyelv, továbbadja a lányoknak?
VálaszTörlésNem, nem akarjuk még jobban összezavarni a nagyobbikat. Neki a francia már így is a harmadik nyelv (kisebb korában még Németországban laktunk).
VálaszTörlésÁ, igen, értem!!
VálaszTörlésNálunk az általános iskola elsö karácsonyi szünete volt a vizválasztó, Dávid azóta nem beszél velem magyarul. Én meg 2nyelvüen beszélek hozzá, szituációtól függöen. Ez azóta müködik, magyarul ért, anyukám sokszor van itt és D vele kénytelen magyarul megértetni magát.
VálaszTörlésAmikor D elballagott az ovodából és megkaptuk a mappát az alkotásaival és az aktivitásokkal, rendezvényekröl készült fotókkal, megdöbbenten láttuk, hogy van egy kép, amin Dávid az ovis csoportban egy dög nagy kigyót tart a nyakában... élö kigyót. Ö csak a vállát vonogatta, hogy igen, aznap volt egy kigyó is az óvodában. (Valami hüllöbemutató lehetett, amennyire sikerült kideriteni utólag)
:))) Olyan édesek, amikor természetesnek vesznek egy egyáltalán nem természetes szitut. Vagy fordítva: amikor szenzációsnak ítélnek meg banális dolgokat (most persze egyetlen példa sem jut eszembe :)))
VálaszTörlésAmikor ilyeneket olvasok, mindig megijedek, hogy a gyerekeim abnormálisak: ők kb percről-percre mindent elmesélnek, fura😁.
VálaszTörlésHazafelé jövet én már rég feladtam ezt a kérdezösködést (akkor van millió más érdrkesebb dolog az úton), de vacsi közben nagyon megnyílnak. Olyankor tudom meg, hogy törteket tanulnak már az iskolában vagy az oviban épp hatalmas probléma van, mert elmaradt a garlic bread Wednesday!
VálaszTörlésIgen, ôk is work-nek hívják a foglalkozásokat (van challenging work, easy work, free work) és állítólag a legjobb dolog az oviban, vetekszik a kötélmászókával :)
Garlic bread Wednesday, úristen! Költözünk! :D
Törlés