Azt válaszolta, amit a férjem is szokott mondani, azaz: - Hát tudod, lehet, hogy jobb is volt!
Ismerem ezeket a véleményeket, hogy régebben minden jobb volt
Emlékszem, amikor még kis bódékban kellett megvenni az autópálya-matricát Hegyeshalomnál, és térképpel navigálva jutottunk el onnan ide. Teljesen minimális nosztalgiát érzek e kőkorszaki viszonyok iránt. Baromi praktikus, hogy mindenki azonnal elérhető (kivéve a gitártanáromat, na, neki nincs mobilja). Nem kell egy hetet várni arra, hogy megtudjuk, a nyaralás alatt ellőtt 24 vagy 36 kocka fénykép közül hány megy a kukába. Nem sírom vissza azokat az időket, amikor magnóra vettük fel (ha sikerült) a Poptarisznyából a “jó” számokat. A walkmant, te jó ég, soha nem volt pénzem elemekre. Utáltam, hogy el vagyunk vágva a világtól; emlékszem, hogy milyen vágyakozva néztem föl az égre minden egyes alkalommal, amikor egy repülő kondenzcsíkot húzva elment fölöttünk. Mikor remélhette az ember a 80-as években, hogy világot lát és úgy használja a repülőt, mint a távolsági buszt. De akár 10 évvel előtt is ki gondolta volna, hogy a családtagjaim, barátaim egy részével azért nem fogok tudni találkozni, mert éppen a világ másik felére utaztak el?
Az én világom sokkal ingerszegényebb volt. Nekem simán eladták a Friderikusz-show-t meg a Dallast, mint a színvonalas tévézés netovábbját, én simán bevettem, hogy ezek nézhető és nézésre érdemes tartalmak, hiszen mindenki ezeket bámulta. Nem volt választék. Én még a Tinilányok kézikönyvéből tanultam sminkelni, hol voltak még a YouTube kisfilmek. Szoktam mesélni Boninak, hogy mi még sorban álltunk a banánért, nem ismertük a padlizsánt, az áfonyát, és bizony csak ünnepekre kaptunk csokit, különben ott volt az alma, azt lehetett nassolni! Mondom neki nevetve, hogy Bonikám, azt sem tudod, milyen jó dolgod van: az én időmben még betonból volt a csúszda! Mi egyébként nyolcadikos korunkban Bécsbe mentünk kirándulni, tusfürdőket meg dezodorokat vásárolni. Évtizedek teltek el, mire normális szemmel tudtam nézni erre a városra, és mire eszembe jutott egyáltalán elmenni a Kunsthistorisches Museumba.
Egyszer általánosban az angoltanárunk feladta nyárra, hogy írjunk naplót angolul. Minden nap egy pár sort. A nyár baromi hosszú volt, szüleim dolgoztak, táborok nem léteztek vagy nem volt pénzünk, nem tudom. Bárcsak megtalálnám azt a naplót! Ugyanis egy pár hét után elkezdtem gondolkodni, hogy vajon nem túl béna-e, ha a kempingezéssel (és adott esetben rabló römivel) töltött két héten kívül minden páros napon azt írom, hogy ma a Dóra átjött hozzánk játszani, illetve minden páratlan napon, hogy ma átmentem a Dóráékhoz játszani...
Én fiatalabb lehetek nalad, mar tobb dolog elerheto volt itthon, igy ezeket nem tudom mondani. Viszont nekem sokkal tartalmasabb gyerek- es kamaszkorom volt a folyton kezben hurcibalt es bamult okostelefonos idok elott, ez az egy ami mar sokszor eszembe jutott.
VálaszTörlésNyolcadikis osztalykirandulasra Bécsbe menni? Na, ez is ultramodern dolog! Mi akkor mentünk életünkben először ott alvós kirándulásra Sopronba. Es aztan életem masodik ott alvós kirandulasat gimnazium negyedik osztályában abszolvaltam, a Nyírsegbe.
VálaszTörlésMáshonnan nézve viszont tudtunk vagyakozni dolgok irant. A mostani gyerekek mindent készen kapnak, sőt, mindenből túl sokat kapnak, sokuk állandóan fáradt,túlpörgött. A pszichológusok szerint hagyni kell a gyereket unatkozni. Nem tudom, manapság ezt hogyan lehet megvalósítani...
VálaszTörlésEzt a hagyjuk a gyereket unatkozni dolgot egészen biztos vagyok benne, hogy egy gyerekesek találták ki. 2-t hagysz unatkozni, akkor 10 másodpercen belül összeverekszenek, ami a legkirályabb egy 4 sávos út melletti buszmegállóban. Az, hogy nem szólsz rájuk mikor játékot válogatnak vagy mikor másfél napig Playmobillal játszanak, esetleg hagyod őket a szobájukban csendben lenni pár órát (és a babamonitoron köcsög módra kihallgatod ahogy a lovaival szerepjátékozik) nekem nem fér bele az unatkozás kategóriába.
TörlésNa de létezik olyan, hogy mindkettő mást akarsz jàtszani és külön-külön szobában zokog, hogy ő unatkozik...:)
TörlésÉs tényleg! :D
TörlésSzerintem úgy lehet hagyni unatkozni a gyereket hogy amikor nyikkan egyet hogy mit csináljon akkor nem kell mindent eldobnunk és őt szórakoztatni + nem kell azonnal kütyüt adni. Én a fiamon azt látom hogy ilyenkor fetreng pár percet majd beindul a fantáziája és vág, rajzol, sátort épít a szobába... hihetetlen fantáziájuk van és ikyenkor szárnyal.
TörlésGyöngyi
Unatkozás: sztem ez alkati kerdes lehet, en rengeteget unatkoztam gyerekként, pedig sokat olvastam és van egy húgom is. Es sajnos nem lettem az unalomtól se kreativ, se tul okos ;))
TörlésMi jártunk táborokba volt vándortábor, meg voltak balatoni sulis táborok is minden évben és persze voltam uttörő és voltam Zánkán is. De nem voltunk külföldön sosem és nem volt autónk és telefonunk sem, volt viszont szuper nagymamám, akihez minden szünetben elmehettünk és a hétvégeken. Ő kertesházban lakott, mi az ötödiken, nekem már az felért egy nyaralással, ha nála lehettem. Jó gyerekorom volt, ritkán unatkoztam, sokat olvastunk, bringáztunk. Remélem, hogy az én gyerekeim is legalább akkora nosztalgiával és szeretetel emlékeznek majd vissza a nyaraikra mint én:) Ui. a csokit utáltam és elosztogattam a mikuláscsomagom is mindig, szóval nem is baj, hogy nem volt több:))
VálaszTörlésIgen, nekem is szuper nyaraim voltak, szerintem jó kis élet volt az is, csak hát teljesen más -igazaból azt gondolom, hogy olyannyira más vilag volt, hogy nem nagyon érdemes hasonlítgatni.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésPont tegnap gondoltam rá autózás közben, hogy hova lennék a google maps-es néni kedves hangja nélkül, vajon minden kereszteződésnél megállnék, hogy ez-e az?... Közben tudom, hogy apukám még most is papírtérképet használ inkább, és az anyósülésen utazó szerencséssel kiabál, ha nem szól időben, hogy MOST KELLETT VOLNA lemenni az autópályáról... :D
VálaszTörlésOoo, vagy akár a városban, gyalog. Mi ma eltévedtunk (volna) a Városligetben!! :)))
Törléshttps://www.gyerekprogramajanlo.hu/gyerekprogram/kuflinap-a-soroksari-botanikus-kertben/139058/
VálaszTörlésEzt most talaltam es eszembe jutottal rola, igy linkeltem, hatha erdekel titeket :)
Jaj, de jo, koszi! Sajnos nem tudunk elmenni ra, mert mar van mas programunk holnapra. A francba..!
TörlésSzerintem ezt nem igazán lehet eldönteni, hogy mikor volt jobb. Én nosztalgiával gondolok vissza a gyerekkoromra, de ki nem?
VálaszTörlésÖsszességében a technikai fejlettségből fakadó vívmányokkal úgy vagyok, hogy amennyivel jobbá tették az életet, annál rosszabbá:
Példák:
Most minden betegséget ki tudunk guglizni - jaj de megnyugtató, de cserébe állandóan be vagyunk parázva a betegségek miatt. A mi gyerekkorunkban nem is tudták a szüleink, hogy minket akármitől is félteni kellene?
2. Ma ha valamelyikünk családtagja utazik szinte folyamatosan nyomon tudjuk követni, hogy hol van/jól van. A múlt évezredben meg szépen megvártuk amíg hazaér a 4 napos céges útról és nem is izgultunk addig sem (2000-ben utaztam utoljára úgy, hogy a családom 5 napig nem is tudott rólam de nem is izgult miattam, most meg már a családtag reptérre való megérkezése előtt is izgulunk, vajon a taxi úton nem lett semmi baja? Kiért? Becsekkolt? Átment a security-n? Jó ég.
3. Ha valamit nem tudtam (egy idegen szó, egy történelmi esemény, egy műszaki dolog) kerestem valakit akitől meg lehet kérdezni. Most ott van a Google, szuper de annyira rettenetes volt várni pár órát (Uram Bocsá') napot egy-egy ilyen információra? Szerintem nem, hiszen senki más nem jutott hozzá hamarabb.
4. Térkép amit Vera említ: persze nagyon jó, hogy van GPS én is használom, mert időt nyerek vele, de nem esek kétségbe ha meg kell nézni valamit a térképen, a GPS elromolhat, szerintem kb mindegy.
Ami meg az említett TV show-kat illeti, a maiak jobbak?
Én is emlékszem gimis koromban mintegy péntek esti unwinding-ként megnéztem a Dallast. Természetesen fölösleges időtöltés volt (bárcsak német rendhagyó igéket magoltam volna helyette) de nem totál mindegy? Én szerencsére már jó 15 éve nem nézek tévét (azaz nem szándékosan, hiszen nálunk mindig megy mintegy háttérként) de bele-bele pillantok, szerintem pont ugyanolyan szenny.
Ennek ellenére szerintem néha van/volt jó és tartalmas tv show (pl a Friends sorozat első 5-6 évada szerintem kiváló humorú volt és én sok angol szót tanultam belőle), pedig múlt évezredi. De simán elhiszem hogy most is van egy-egy színvonalas (csak én már nem akarom látni mert nincs már annyi idő előttem, hogy elpazaroljam).
Egyébként a Z generációs 14 éves unokaöcsém tavaly kijelentette, hogy neki milyen sivár élete van. Van neki a szobájában (hoppá van saját szobája!) saját tévéje, laptopja, I-pad-je, okostelefonja.
VálaszTörlésAmikor a kívánságműsorból sikerült hétfő délutánonként rögzíteni egy-egy kedvenc számot (úgy hogy az elejébe meg a végébe belebeszélt a műsorvezető) az egy kazettás magnónkra mi a tesómmal 1 méterrel a föld fölött jártunk. Pedig kikaptunk Anyukámtól hogy letöröltük az aerobic kazettáját.
Én nem tudom hogy ma mi az ami hasonló örömöt okozhat egy tinédzsernek.
De lehet hogy van olyan, nem akarok bezzeg-elni, tényleg nem tudom.
Én is így érzem: mivel nem kaptunk meg mindent tálcán, jobban tudtuk értékelni, ami van. Én is emlékszem arra az örömre, amikor sikerült felvenni egy számot a rádióból kazettára vagy elcsípni egy jó filmet a tévében és utána ronggyá nézni a vhs kazettát. :-D
TörlésMég egy dologra muszáj reflektálnom (hisz annyira öreg vagyok). 2002-03-ban még volt Kaiser's és Julius Meinl. Szerintem sokkal premiumabb szupermarketek voltak mint a maiak.
VálaszTörlés2012-14-ben szerintem történt egy komoly minőségi esés itt Magyarországon az élelmiszerkínálatban (a Cora is akkor vonult ki).
Emlékszem kimentünk Kanadába 2012-ben és tapasztaltuk, hogy milyen rémisztően silány a kínálat (aztán megtudtuk, hogy hol kell vásárolni 4x-es áron) és mikor hazajöttünk 2014-ben látogatóba sokkolódtunk, hogy milyen silány lett itthon a kínálat.
Disclaimer: szeretnék most elmenni a 2002-es Kaiser's-be mert lehet hogy egyszerűen nem jól emlékszem.
Jajj istenem, csak el ne jussak a kiöregedés arra a szintjére, hogy háborogjak amiért “ezek a mai fiatalok” nem veszik le a hátizsákjukat a buszon (a “hangos a zene a kocsmában” és az “úristen mennyit nőttél mióta utoljára láttalak” már sajnos megvolt).
VálaszTörlésÉn is nosztalgiával tekintek a gyerekkoromra, de egyrészt tényleg csak a szépre emlékszünk valamit nem szeretném ha elhúzna mellettem a világ anélkül, hogy erőfeszítést tennék a megértésére. Például a szüleim, akik mindössze 60-as éveik közepén járnak és világlátottak, annyira bezártak a kis világukba, hogy hiába magyarázom mi az az echo chamber látom hogy 1 óra múlva újra a hülyeséget osztja a facebookon (ha rajtam múlna nem tiniket oktatnék az internet veszélyeire hanem időseket vagy egyenesen OKJs tanfolyamhoz kötném az internetelőfizetést), hogy bankrablás a mai napig létezik csak már nem puskákkal meg maszkban csinálják, hogy nem kell a telefont összedugni a géppel ha el akarja menteni a fényképeit. Utalom, hogy nem tudom nekik elmagyarázni, hogy az orvostudomány fejlődik és el kellene járni évente vérvételre, hogy időben kiderüljenek a dolgok, hogy jó lenne változtatni az étrenden, talán mozgás se lenne ördögtől való és már van egy rahedli pilates/vízi aerobic/kiépített túraútvonal, nem muszály focizni menni vagy futni.
Szóval jó ez a nosztalgia, de én szeretnék friss maradni és használni az új kényelmi funkciókat amíg csak lehet. :)
Én sem kérem vissza az egykazettás magnómat.
TörlésÉs nagyon örülök most hogy van Google mert életemben nem hallottam még az 'echo chamber' kifejezést, viszont olyan új gondolkodási távlatokat nyitott meg előttem a pár sor amit magyarázatként olvastam, hogy sajnálom hogy az már nincs ami a múlt évezredben volt hogy majd megkérdezem valakitől és jól elbeszélgetünk erről mert senkinek nincs már ideje. Nekem is rohannom kell most.
https://index.hu/i2/#bloghu/startblog/2018/04/22/ezert_nem_erted_a_fideszest_es_ezert_nem_ert_teged_a_fideszes
TörlésEz egy meglepöen alapos cikk az echo chamberröl, ha ismerted, boocs !
TörlésIgen. Ebből a mellékszálból két darab bővített mondatban le tudom vezetni, hogy SZERINTEM miért volt jobb a 70-80-as években élni.
TörlésMert ha bármit nem tudtam, megkérdeztem valakitől akiben vakon megbíztam (szülők, tanárok, orvosok) és utána teljes nyugalommal követtem a tanácsukat.
Ma meg - anélkül hogy ismertem volna az echo chamber szakszót - tudván azt, hogy mennyi információ létezik, hogy ezeket mennyiféle módon lehet használni (statisztikát nemrég tanultam azóta mindenféle kutatásban elvesztettem a bizodalmamat) már semmiben és senkiben nem merek bízni és csak egyre jobban belelovallom magam egy adott témába (jelenleg a betegségem diagnosztizálásába/gyógyításába) és csak kapkodok irányból irányba, oda vissza és nem oldom meg.
Bizonyos dolgokban szeretném vissza a múlt évezredet!!!
Köszi hogy linkelted, valóban nagyon jó - a problémát ismertem a szakkifejezéseket nem és azt sem tudtam hogy mekkora korszerű irodalma van. De nem fogom ezeket a könyveket elolvasni mert nincs időm. Erre sem, basszus. Pedig itt lopom a perceket félórákat a net előtt így csúszok a munkával és nem jutok semmire.
TörlésBezzeg a Dallas-nak vége volt 50 perc után és ment mindenki a dolgára szépen...
Mindjart elolvasom a cikket én is, koszi!
TörlésNekem megvan egy gyerekkori naplóm, nagyon vicces, minden nap így kezdődik: ma reggel felkeltem, megreggelizem és lementem bicajozni. ☺
VálaszTörlésSzerintem ma sincs se jobb se rosszabb gyerekkoruk a gyerekeknek. Mindenki szidja a kütyüket, de azért a gyerek kezébe adja meg hagyja 2 órát minimaxozni. Ezt nem értem. 7 éves a fiam és nem kütyüzik és nem nézhet mindig mesét. Helyette bicajozunk sokat meg focizunk...stb. Én is ezt csináltam gyerekkoromba és milyen jó volt. ��
Gyöngyi
Persze, lehet ésszel használni az okostelefonokat és egyéb eszközöket, csak kb az a kivétel, aki korlátozza ezekben a gyereket.
TörlésLátom az iskolában a tanítványaimat és egyértelmű, hogy durván függők és ez azért bizony ijesztő. (mondanám, hogy tisztelet a kivételnek, de olyan nem nagyon van.)
Szerintem azért adjuk oda a kütyüket a gyereknek mert van. Pont ami miatt a GPS-t használjuk és a neten keresünk válaszokat nem pedig lexikonokban. És ami miatt automata mosógéppel mosunk nem pedig kézzel és sulykolófával.
TörlésMert így a leggyorsabb, legegyszerűbb.
De az tényleg ijesztő, hogy a mai gyerekeknek kialakul a kémiai függőségük ezekkel az eszkozokkel kapcsolatban.
Legalábbis nekem ijesztő, de közben meg ki tudja. Úgyis arrafelé megy a világ hogy az egész életüket (munka, kikapcsolódás) ezen töltsék.
Az meg hogy matekházi helyett kütyüznek?
Én matekházi helyett néztem a semmibe és álmodoztam.
Az órán meg regényt olvastam a pad alatt.
Sokáig azt tartottam hogy AZ volt az egészségesebb, de kezdek kételkedni.
Én úgy látom, hogy a függőségnek súlyos - és nem pozitív - következményei vannak (a függőségek ritkán jó dolgok, lássuk be), de egyet kiemelnék, ami szerintem nagyon rossz és nagy bajt okoz(hat): a koncentráló képesség kb teljes hiányát.
TörlésNa meg sokszor elgondolkodom, hogy van abban valami nagyon ironikus, hogy ezeknek a gyerekeknek ott a kezében a vilag összes tudása, de rohadtul csak azzal vannak elfoglalva, hogy melyik csaj hogy csücsörít az instán. (Egy csomó puskázni is képtelen telefonból, őrület.)
Nagyon kiváncsi vagyok mi lesz ha majd munkába állnak.
TörlésMost pont azzal foglalkozom hogy hogyan győzzek meg potenciális Y generációs (tehát max. 38 de általában 28-35 éves) főnököket hogy engem vegyenek fel. Kb nulla az esélyem, megkaptam már hogy ma a tapasztalatnak nincs értéke tehát aki öregebb az csakis hátrányból indulhat.
Azzal vígasztalom magam hogy arra gondolok na majd te is leszel ilyen vén, lesz gyereked, ki kell hagynod pár évet, nem tudsz már napi 12 órát dolgozni és neked is jön majd a fiatalabb generáció. Kérdés ezek után, ők miben lesznek jobbak, akik ma általános iskolások?
Tényleg ez milyen érdekes hogy akár puskázhatnak is telefonból. Mi még a kezünkre írtuk fel az érthetetlen fizika képleteket.
TörlésAmúgy én nem hiszem hogy a mai gyerekek butábbak, az én általános iskolai osztályomban 7-8-ban kb a 30% nem tudott (értően) olvasni.
Aztán lett belőle pl. autószerelő, fociedző, mindenféle vállalkozó nem egynek lényegesen jobban megy anyagilag mint nekem.
Én nem mondtam, hogy butábbak, de hogy figyelni nagyon kis százalék tud, az egészen biztos.
TörlésDe amúgy ez egy óriás, komplex téma, be is fogom:)
Na erre mondják azt hogy másképp kell lekötni a figyelmüket. Azaz te vagy a hibás.
TörlésA Férjem megkapta ezt, hogy nem tudja a hiper tehetséges fiatalokat megfelelően motiválni. Ő meg azt hitte ezek csak simán nem akarnak dolgozni.
Hát nem tudom, ez is egy nagy, komplex téma. Nekem igen lesújtó a véleményem erről a generációról, nagy-nagy bajok vannak velük, de azt hiszem a bajok gyökere a szüleikben keresendő.
TörlésBizony, nagyon izgalmas és nagyon szerteágazó téma.
TörlésÉn nagyon örvendek, hogy ma élek! Anyumnak csak 35 éves kora felett lett automata mosógépe és az is csak azért mert volt ismerős aki kéz alatt beszerzett nekünk egyet. Nem lehetett venni "csak úgy". Mosogatógép? Ja persze. Benzin? Gyerekkorom emléke a havi 20 liter kiporciózott benzin, mert ennyi járt csupán családonként, kenyér cédulára, családtagonként fél kenyér. Cukor? Liszt? Csak abból a boltból ahova tartoztunk, és felírták a könyvbe, porciózva volt mennyi jár. Tv.. naponta 2 óra, a diktátorunk dicsőítése, nagy ritkán egy egy film. Rajzfilm, vasárnap fél órányi. Határok? Zárva voltak, két évente lehetett nagyon specifikus körülmények között kiutazni az országból. 12 éves voltam amikor ez elkezdett megváltozni. (a forradalom után). Utána meg évekig vízum kellett és hívólevél meg egyéb szarságok. Nem hiányzik :)
VálaszTörlésA GPS nélkül én nem tudom elképzelni a nagy városokban való kocsikázást, térképpel szuperül lehet haladni a falvak és kis települések között bárhol Európában, de a nagy városok már nem járhatóak, mondjam úgy "nem kényelmesek" GPS nélkül. Ha 120-al halad az ember 6 sávos úton nem tud megállni kérdezősködni senkitől, hogy most akkor merre is kéne menni és a letérő eltévesztése sok órás dugóban való lézengést jelenthet. Tapasztaltuk :D Aki nem hiszi, próbálja ki Párizst, Barcelonát térképpel :D
Internet... imádom. E nélkül se pénzem, se munkám nem lenne, de még férjem se, mert sokáig csak azon keresztül tartottuk a kapcsolatot amíg ő külföldön tartózkodott, de még kutyám se lett volna, mert neten találtam meg a tenyésztőt.
Nyilván a múltban is voltak jó dolgok, de én jobb szeretem a jelent és a jelenlegi technológiát ami rendelkezésemre áll. Hogy a "mosás" szó az összesen tíz percet jelent, bepakolni a gépbe és kipakolni, hogy a mosogatás is kb ugyanannyi lett, hogy bárhol bármikor kikereshetek akár fura kérdésekre is válaszokat, hogy teljes lakás felújításra adtuk a fejünket és a "tanácsadónk" a youtube, csak épp ki kell keresni a jó választ :D mert sok a salak az is biztos!
Azért ez nem elsősorban korszakbeli hanem földrajzi régió beli különbség. Sőt országok közötti. Mekkora különbség volt a 80-as években Magyarország és Románia között (akár az elérhető tévéműsorban).
TörlésViszont pl. az USA-ban pont akik a 70-80 (még 90-es is) években voltak felnőttek és dolgoztak, ők tudták "elkapni" az ország jóléti korszakát, defined benefit pension plan-ekkel, ingatlan buborék előtti ingatlanvásárlással, sokkal kiszámíthatóbb munkahellyel (határozatlan idejű szerződések).
Én pont a mosásban, mosogatásban nem érzem azt a hatalmas előnyt, vagyis de csak másképp.
Nekem keverőtárcsás, nem centrifugáló mosógép volt a második albérletemben a 90-es években (az elsőben az sem) de volt időm ruhát csavarni, teregetni. Sőt nem volt porszívóm és sepertem, felmostam. Csak akkor még nem volt "természetes" a napi 11-12 óra meló, hanem szépen mindenki 6 körül hazament, és belefért egy picivel több házimunka.
No de megint szét offolom Tamko blogját a saját kedvenc témáimmal, lehet külön blogot kellene indítanom ezekre a generációs kérdésekre.
Nekem nem volt jó akkoriban élnem.
TörlésA nagyszüleim nagyon fiatalon meghaltak, egyéb rokonra nem számíthatunk, az egyik szülőm hamar meggondolta magát a házasságot-gyereket illetően és szépen kisétált.
A maradék szülő próbált velem evickélni ahogyan tudott, albérletben, a fele háztartást minél előbb megosztva velem. Kézzel mostunk-mosogattunk, centrifugánk nagysokára lett csak senkinek sem kívánom 10 évesen, sőt azután sem.
Nyaranta a kötelező napköziben tengődtem, szívből utáltam mivel a város maradék, vadidegen gyerekeit terelték ott össze és hát nem bántak velünk túl szépen, ilyennek képzelem az árvaházat, napközben tulajdonképpen azok is voltunk.
A banánról, bicikliről és az egyéb gyermeki szívfájdalmakról fölösleges írnom, sok sok családban nem telt ilyesmire, és sem autó, sem fürdőszoba nem állt rendelkezésünkre, míg az osztálytársaimnak már igen.
Összegezve, akar a fene mégegyszer akkor élni, köszi.
Én egyetlen egy dolgot szeretnék a régi időkből, hogy "bezzegazénidőmben". A randizást. Régen még egy randi végén ott ácsorogtunk és aztán a fiú vagy megkérdezte, hogy lesz-e második randi vagy nem és akkor ott kész volt, lehetett tudni, mi van. Ugyanúgy, ha már "jártunk", akkor is mindig megbeszéltük a randi végén, hogy mikor lesz a következő és nem csak úgy lebegtettük az egészet, hogy akkor majd csacsogunk messengeren vagy nem. Nekem ez nagyon hiányzik, ezt sokkal jobban élveztem, mint ami most van. Persze jó kis gyerekkorom volt, de szerintem semmivel sem rosszabb a mostaniaké. Mondjuk amikor 33 évesen voltam először tengernél, akkor úgy örültem, mint egy négyéves a karácsonynak és azért az fura lehet, hogy egy csomó embernek már ez alap gyerekkortól fogva és felnőttként már nem lesz ilyen eufória, mint nekem volt.
VálaszTörlésDe én a randizást szeretném visszakapni a régi időkből.
Mike :)))) viszont lehet a neten ismerkedni, az is mekkora királyság!
VálaszTörlésEz a netes ismerkedési lehetöség egy jó példa a 2 korszak elönyeire és hátrányaira. Az elénk ömlesztett lehetöségekre, a mennyiségre, minden szempontból, ami messze nem jelent automatikusan minöséget.
VálaszTörlésMi a saját kis korlátolt szemszögünkböl sose itélhetjük meg, hogy megy-e elöbbré a világ, vagy csak változik. De most a Sapiens c. könyv , amit olvasok, szerzöje, aki kicsivel biztos okosabb nálunk, azt állitja, megy. Mindenki hátradölhet ;)
A szalagos magnó, a lavórban mosás minden hétvégén, ezer vödör szétpakolva a konyhánkban, meg még a vasalás! Nekem nem hiányzik, gyerekkoromban pont elég volt. Komolyan nem értem, hogy bírta ki anyukám a heti 6 munkanap mellett... én nem bánom, hogy nincs kazettás magnó. De azt nagyon sajnálom, hogy nem volt még internet és nem voltak blogok, amikor én otthon voltam a világ végén a kicsi gyerekekkel... és még telefon sem. Pedig Magyarországon éltem, csak visszaléptünk kicsit az időben, mert falura költöztünk. Most már semmi különbség nincs, ugyanaz a felszereltség falun is meg van. Persze bevásárolni személyesen kell, nincs házhoz szállítás, csak az idegesítő, lármás Family Frost és ételrendelés sincs. Sajnos, egyelőre. De beutazni a világot egy bankkártyával, telefonon mindent foglalni, intézni, ez milyen klassz! És számítógép az írógép helyett!
VálaszTörlés