Én eddig leginkább Malackaként gondoltam saját magamra, ugyanis rettenetesen gyáva vagyok. Bennem is volt egy csipetnyi Tigris hebehurgyaságából és egy icipici Bagoly tudálékosságából.
Rájöttem, hogy mióta megvan Boni, mindez a múlté. Most már egyszerűen csak Kanga vagyok. Aki kizárólag Zsebibaba miatt él és szerepel a könyvben, akinek semmi más feladata, története, jellegzetessége nincs, sőt, semmi máshoz nincs igazából kedve vagy ambíciója, mint hogy Zsebibabának féltőn csukamájolajat adagoljon naponta.
Nagyon röhögök, elnézést :D
VálaszTörlésHát igen, sokan eltűnünk így a"szerepben", van aki vissza sem talál soha többé önmagához.nem tudom, hogy az olyan nagy baj-e.
na, rólad még sosem jutott eszembe, hogy agyhalott anyuka lennél (persze lehet, hogy csak azért, mert agyhalott anyuka vagyok :D )
VálaszTörlésMartine :-)))
VálaszTörlésÚgy érzem, én most találtam önmagamhoz. Nem agyhalott anyuka vagyok, inkább olyasvalaki, akinek gyerekkel kerek az élete. Tudom, rémesen hangzik, de ez az igazság. Ma pl piacon voltunk Bonival, és komolyan engem ez a program totálisan kielégít, boldog voltam, úgy éreztem: nem is kell ennél több. Remélem, érthető vagyok :)) persze csinálok Boni mellett sok mindent más, vannak barátaim, munkám, hobbijaim, de mostanában az az érzésem, ez mind csomagolás, kiegészítés. A lényeg a fiam. Ha nem lenne olyan elcsépelt, azt írnám: az életem értelme.
Zenjebil, nem veszem akadékoskodásnak a hozzászólásodat :)) főleg mert én magam is érzem, hogy fura ez az egész így leírva. De mindannyian mások vagyunk, és el tudom képzelni (főleg: fogadni), hogy más nem így érez és hogy (másnak) létezik gyereken kívül telejs boldogság is. Nekem ez olyan, mintha Boni születése óta egy fátylat elhúztak volna a szemem elől: mindent sokkal lazábban és intenzívebben élek át, úgy értem, a gyerekezésen kívüli dolgokat is.
TörlésNagyon drukkolok neked. Hogy egyáltalán legyen, és hogy ne legyen hülye és bunkó :)) bár három évesen ritka az ilyen gyerek (hogy később meg mi jön, azt még nem tudom).
Én azt gondolom, hogy nem szabadna, hogy így legyen. Nem szabadna ennyire teljesen feladnunk magunkat a gyerekeink miatt. Mégpedig azért, mert ez nekik sem jó.
VálaszTörlésDe mit adtam fel? Egy napot a hétből, ennyivel kevesebbet dolgozom, de őszintén megvallva, ez nagyon kényelmes így, én már SOHA nem fogok 100%-ban visszamenni dolgozni. Mozit, éttermet, utazást? Majd ha Boni nagyobb lesz. Bulizást? Ezt nem a gyerek, hanem az életkorom miatt adtam föl. :)) Vagy mire gondolsz pontosan? Mindennapos szex? Az sem volt soha az én asztalom :)) Tartalmas beszélgetések? Mindig odafigyelek, hogy ne a gyerekről beszéljek elsősorban, mivel én sem nagyon szeretem, ha mások csak a gyerekükkel traktálnak.
VálaszTörlésÉn pont, hogy úgy érzem: gazdagodtam. Aztán lehet, hogy tényleg agyhalott vagyok, csak nem veszem észre :))
Egy kicsit szerintem mindenképpen agyhalott (azaz beszűkült) lesz, akinek gyereke van, a legtöbb gondolatàt valószínüleg a gyerek foglalja le. Régebben én is azt hittem, hogy ez rossz, de ma màr làtom, hogy milyen sok szakasza és rétege van a gyereknevelésnek és mennyire képlékeny.Két éve még az is csak àlom volt, hogy egyszer nyugodtan bevàsàrolok:)
TörlésNa jo, akkor sztem en mar ELEVE agyhalott voltam :-D nekem anno sem voltak ertelmesebb gondolataim, mint most :)) legalabbis nem emlekszem. Na tessek, meg felejtek is...
TörlésHát én kb. mindent. Az éneklést, a zenélést, az olvasást, a színházat, mozit, hangversenyt, a kettesben töltött időt, az alvást, a karriert, de nem kell ennyire előre szaladni, a normális munka lehetőségét is, egy kényelmesebb, nyugodtabb életet, hogy azt egyek, amit én szeretek, a magamra fordított időt. A tiszta, rendes házat (nekem nem fér bele takarító nő). Szexet amikor ránk jön. :)
TörlésPersze nekem nem 1 gyerekem van, tehát ez a majd ha nagyobb lesz dolog már 12 éve húzódik. És ez nagyon-nagyon sok idő.
És így visszagondolva: tudtad volna másképp csinálni? Megbántál valamit?
TörlésAzt így nem mondanám, hogy megbántam, a gyerekeimet nem bánom, még akkor sem, ha nem szülnék ennyit, ha újra kezdhetném. Igen is kellett volna időt szánni arra, hogy legyen időnk egymásra, magunkra. Nem haltak volna bele a gyerekek, ha hetente egyszer mondjuk bébisziterrel vannak egy pár órát, és val.szeg abba se, ha 2 évesen 1-2 napot mamával. Valamint sokkal, sokkal erőteljesebben ki kellett volna állnom magamért, a saját pihenésemért, feltöltődésemért harcolni. Azt mondani, hogy figyuka, ma pedig haza jössz 5-re, és én elmegyek 1 órát tornázni, vagy barátnőkkel dumcsizni, vagy 1 órát olvasok magamra csukva az ajtót, és egy gyereket sem engedsz be. Erősebben kellett volna küzdeném azért, hogy legyen takarító nő (amíg együtt éltünk ez simán ment volna anyagilag).
TörlésValahogy úgy élni, hogy a gyerekeknek is jobban kelljen "bele simulniuk" a mi korábbi életünkbe, ne mi simuljunk bele a gyerekek életébe.
Szerintem a szórakozás es hobby jellegu dolgokat az ember mar a karrier (vagy komolyabb munka) miatt is fel kell hogy adja.
TörlésA karrier feladása a gyerek miatt sajnos termeszetes de nem igy lenne ha nem csak a nőkre harulna a gyereknevelés.
Amit én nem tudok megemészteni az az alapvető dolgok feladása mint a pihenés ha beteg vagy, vagy hogy tobb mint fel eve nem voltam fodrásznál, vagy hogy szivesseget kell kérnem a ferjemtol hogy elmehessek nőgyógyászhoz es meg orulhetek hogy van Férjem mert legalabb a gyerekre ad penzt.
Nekem ez a vetülete az anyasagnak amire nem számítottam es ami nagyon rosszul érint.
Na látod ezek eszembe se jutottak, hogy 40 fokos lázzal is el kell látni a gyerekeket, vagy éppen a azzal a lábbal is el kell juttatni őket suliba-oviba, amire éppen nem tudok ráállni. :) Szerencsére én iszonyat ritkán vagyok beteg. De ezek azok a dolgok, amin nem tudsz változtatni, mármint ez így van, amikről írtam az viszont az a része, amit lehetett volna másképpen.
TörlésHú, Böbe, Ella, ezeket még olvasni is rossz :(( olyan, mintha nem is egy világban élnénk.
TörlésOK Tamko, te hogy mész dokihoz? Vagy sosem kell? Hogy mész fodrászhoz (OK lehet hogy nem őszülsz, én nagyon). Persze a blogodon keresztül látom hogy olvasol, főzöl, horgolsz, rajzolsz, mindig azt gondolom hogy vagy Boni alszik extra sokat és extra nyugodtan, vagy te alszol extra keveset.
TörlésElla! Amíg nem dolgoztam a férjem vigyázott a gyerekekre, ha dokihoz kellett mennem, mikor meg már dolgoztam, akkor reggeli időpontot kértem és munka előtt, alatt mentem el, az én időbeosztásom elég rugalmas.
TörlésHát, asszem nagy mázlim van. Mindketten 80%-ban dolgozunk, és fel sem merül az nálunk, hogy valamelyikünk ne tudjon elmenni dokihoz/fodrászhoz/barátaihoz/gitárórára stb. Addig a másik vigyáz a gyerekre, vagy Boni oviban van. Nem mondom ugyanakkor, h időmilliomosok vagyunk :))) mert rengeteg főleg adminisztratív elmaradásunk van, hogy a lakás berendezéséről már ne is beszéljek. Ez a sok hátralék egyébként azóta keletkezett, mióta visszamentem dolgozni.
TörlésSzombat reggel nem tudsz elmenni fodrászhoz, amikor a férjed otthon van? És dokihoz olyankor, amikor baby-sitter vigyáz Zs-re?
Íze, én is abban a világban élek, ahol 50-50%-ban osztozunk a gyereken, pedig az én férjem baromi sokat dolgozik, de igyekszünk úgy összehozni, hogy mindkettőnknek legyen saját ideje. Ebbe még olyanok is beleférnek, hogy pl szombaton jó idő volt és elment egész nap bringázni, éreztem rajta, hogy most neki erre van szüksége, de ez visszafelé is működik, ha nekem van szükségem rá. A szerda az ő estéje, gymbe megy vagy úszni a kedd v a csütörtök meg az enyém. A gyerek ettől nem sérül, mi meg feltöltődünk. Hogy néggyel egyedül mit csinálnék, azt nem tudom, de eggyel ez teljesen jól működik.
TörlésA lakás mondjuk úgy néz ki ahogy kinéz, játékok vannak mindenhol. A pc tetején tartjuk pl a bilit, de ez mondjuk pont nem érdekel:)
Hééé, nem te írtad, hogy a lányod maga után elpakol esténként?! csak lestem :))
TörlésNekem feltett kérdésre: pont ezért mondom hogy végsősoron szívességet kell kérni a férjemtől hogy vagy kivételesen vállaljon be egy nagyobb etapot egy hétvégén, vagy hogy érjen haza hamarabb mire a bébiszitter elmegy. A régi bejáratott bébiszitterünkkel párszor már ott mertem hagyni egyedül a gyereket (és a lakást!) de 3 óra pont nem elég ahhoz hogy Budapesten bárhova odaérj, parkolj, végezz a dolgoddal és hazaérj.
TörlésElla, szerintem neked sürgősen vissza kellene menned dolgoznod :)) és akkor majd be kell osztanotok fele-fele arányban a szabadidőtöket.
TörlésIgen lehet. De lehet hogy ő akkor is ennyit fog dolgozni mert én majd megoldom. Szoktam erre gondolni hogy na majd én is jól nem jövök haza csak este 9-re de én úgy érzem a lányommal nem tudnám ezt megtenni hogy hosszú ideig, estig idegenre legyen bízva.
TörlésHát majd meglátjuk. Most Merylla szöget ütött a fejembe ezzel heti 1-1 szabad estével amit mondjuk edzésre lehetne kihasználni, szép lenne.
Tamko: na erre pl a bölcsiben szokott rá! Már itthon is ügyesen elpakol, de csak este:) Reggeltől estig viszont bokáig járunk a duploban, a kavescseszekben, Hello Kittys táskákban, hajcsattokban, a nappaliban van ilyenkor az összes fakanalam és a tésztaszűrő is - mert játszani csak úgy lehet, ha minden élő van pakolva egyszerre!
TörlésFella: sokkal hamarabb kellett volna kezdeni, így utólag! Mi nagyon nem aludtunk és túlélésre jatszottunk csak sokáig. Most hétvégén szintet ugrunk, színházba megyünk kettesben és a sógornőm fog vigyázni rá, vacsora és altatás is lesz! Ezt a szívességet kérős dolgot nem teljesen értem, hát nem együtt vállaltátok a gyereket? Vagy nekem van túl jó dolgom? Az én férjem is baromi sokat dolgozik, de fel7 körül itthon van és altatás után még pár órát dolgozik itthon. Mondjuk ennek az az ára, hogy egy nem túl nagy lakásban,de Bel-Budán lakunk, hogy ne töltsük sok időt közlekedéssel. Szuper lenne egy kertes ház valahol távolabb, de akkor napi +1 óra elmenne utazással.
Én azt érzem, lezárult egy életszakasz, kezdődött egy új, teljesen másik.
VálaszTörlésAmi nagyon szép, de nagyon felelősségteljes is, nekem ez benne a legnehezebb. 'Minden pillanatban óvni őt.
Ott a pont! :)
TörlésÉs ahogy a többi is,a kisbabás is lezárul majd és jönnek az újabbak, mind nehéz, mind gyönyörű, főleg ha nem egyedül csinálja az ember, hanem az örömöket és a nehézségeket is van kivel megosztania:))