Még jó, hogy Bonikám nem ismeri ezeknek a szavaknak a negatív csengését (sem magukat a szavakat), mert bizony fel lenne háborodva, ha tudná, mit művelek vele: zsarolom és megvesztegetem. Saját magamnak is kétségeim vannak mindkét eljárással kapcsolatban, mégis naponta csinálom.
- Ha nem eszed meg, nem kapsz desszertet! - ez nálunk szinte mindennap hallani lehet. Azt hittem, olyan laza anyuka leszek majd, aki nem tömi-tukmálja a gyerekét olyan ételekkel, amelyeket nem akar megenni, erre pedig...! Mentségemre legyen mondva (ebben a posztban nagyon sokat fogom mentegetni magam), azt nem kötelező megennie, amit nem szeret. Olyan viszont nincs, hogy nem eszik zöldséget, tejterméket, fehérjét és gyümölcsöt – márpedig ez a gyerek legszívesebben csak csokit enne csokival. További (működő és bevállt) fenyegetések: Ha nem ülsz rá a bilire, nem megyünk játszani! Ha nem jössz fogat mosni, nem lesz esti mese!
Úgy veszem észre, a megvesztegetés Franciaországban általános és elfogadott gyakorlat, a gyerekorvos is többször javasolta. Így kezdtük el pl. a szobatisztaságra szoktatást: minden alkalom után matricát kapott tőlünk Boni, ami szerencsére eléggé motiválta őt. De rendszeresen hozom haza a játszótérről úgy, hogy valamit beígérek neki, és gyakran előfordul egyéb egyezkedés is: ha gyorsan felöltöztethetlek, akkor hozhatod a kulcsot stb. (olyan édes: néha csak elég annyit mondani, hogy akkor megtapsollak!)
Így alakult, megszoktuk, bevállt, még ha nincs is jó érzésem miattuk. Azzal nyugtatgatom magam egyrészt, hogy a napunk 90%-a viszont nem zsarolásból és megvesztegetésből áll, hanem ölelésből, játékból, nevetésből, és most már egyre inkább: beszélgetésből. Másrészt, de főleg ez inkább az igazi oka annak, hogy zsarolok és megvesztegetek: semmiképpen, de SEMMIKÉPPEN nem szeretek vele kiabálni vagy veszekedni. Vagy úgy általában bárkivel. Számomra a legcikisebb helyzetek egyike a dühroham: ha valaki annyira elveszti a türelmét, hogy ordítozásra, epileptikus hisztériára adja a fejét. Velem is előfordul ez a transzformáció (viharos őrjöngésről beszélek), rémesen érzem magam utána. Illetlennek és alpárinak tartom magam ilyenkor, a kimondott sértés és verbális bántás a felemelt hangerővel együtt napokig viszhangzik a fülemben.
Csak a mondatok irányát kellene megfordítani és akkor szerintem nincs gond. Pl.: ha megetted az ebédet, kapsz fagyit v ha megmosod a fogad, jön a mese. Szerintem kb most tanulják azt, hogy mindennek van következménye. A Lány leesett tegnap az ágyról, már rongyosra beszéltem a számat, hogy nem ugrálunk az ágyon és nem hempergünk. Most már érti, hogy nem csak mondom, hogy leesik és érdemes néha anyára figyelni.
VálaszTörlésA kiborulással kapcsolatban meg aki azt állítja, hogy egy 2-3 éves mellett még soha nem jutott el oda, hogy legszívesebben üvöltene, az hazudik:)
Ezt nem lehet maskepp. Azert Merylla jot mond, el is felejtettem mar, hogy igy kellene, de raterek megint a helyes utra. ;)
VálaszTörlésNa igen, de akkor az meg a megvesztegetés :)) ma este egy vonatos matricáért cserébe volt hajlandó beülni az etetőszékbe :)
VálaszTörlésEz kompromisszumra való törekvés és jutalom, azaz pozitív megerősítés - nem, nem megvesztegetés és zsarolás, nem jól gondolod:))) És igen, a gyerekek így működnek, nincs ezzel baj.
VálaszTörlésMesélő :))) akkor csak bennem van ezzel kapcsolatban valami negativ erzes? Erdekes, mert pl. a buntetessel kapcsolatban nem igy erzek, azt valahogy "kiérdemeltnek" tartom.
VálaszTörlésSzerintem tök jó hogy ezek beválnak. Pláne a megtapsollak!
VálaszTörlésÉn látom Anyukám mit szenved a kiskamasz unokáival.
"Ha nem eszel egy kicsit az ebédből elveszem a tabletet."
"Ahhoz nincs jogod!"
Tablet marad, főzelék megy a kukába.
Én amúgy már most ezzel operálok az evésnél, nem is tudom hogy érti-e. Na még egy utolsó falat és jön a gyümölcslé, na még egy utolsó utáni, na még egy mert csak akkor tudom adni a gyümölcslét.
Én örülök amikor ez működik.
A felnőttek is így élnek, nem? Na még elmosogatok és aztán végre lefekhetek vagy olvashatok stb.
szerintem mindenki ígér időnként ezt-azt a dolgok megcsinálásárt (akkor van mese, ha tízig ágyban lesztek - stb) - és ha ez nem tárgy, hanem személyes jutalom (taps, mese, versenyfutás, stb) akkor én nem is tartom megvesztegetésnek. Én evésre sosem mondanék ilyet (nem is mondtam) - nekem az a tapasztalatom, hogy az evéssel való játszmázást iszonyat hamar megtanulják a gyerekek - és különösen azok, akiknél ez kardinális kérdés. Önszántából gyerek még nem halt éhen, ha van mit ennie, de nem kéri - hát nem kéri. Nyilván nem olyasmit adtam, amit nem szerettek, meg ha van/volt választék, lehet(ett) választani - többnyire nem csokit (mert azt iskolás korukig alig kaptak) viszont tőlem ehették a desszertet is előre (ha volt, de nem volt rendszeres az sem) - de volt, hogy napokig szinte csak ittak pld ilyen melegben - na, ahhoz viszont ragaszkodtam tényleg, hogy enni nem muszáj, inni igen (mondjuk az sem volt nehéz)
VálaszTörlésNálunk az evés pont ilyen kardinális kérdés. Nem csak a bevitt tápanyagok miatt, hanem az étkezési kultúra elsajátítása miatt is. MOst tanulja meg, hogy asztalnál, együtt, fix időben, maghatározott sorrandben, változatosan de mértékkel eszünk - sok evészavaros felnőttet látok magam körül rossz példának, így ez nekem ez nagyon fontos (Z-nek meg természetes). Persze enni nem kötelező, de neki általában jó étvágya van, így ha kimarad egy étkezés, azt kekszekkel meg brióssal meg csokival akarja (akarná) pótolni... ezért inkább ráveszem, hogy egyen normálisan főételt. És igen, inni nálunk is muszáj :)) És igen, nagyon hamar levette, hogy ha mindent megeszik, jön a csoki :)) (mi nem tiltunk semmit, se csokit, se sütit, a mértéken van a hangsúly - sajna a franciák nagyon édesszájúak)
VálaszTörlésFella: hú, amikor az unokaöcséidről olvasok, mindig megáll bennem az ütő - hogy mit meg nem engednek maguknak! Félelmetes. Nekem ez a legnagyobb parám, a flegma, magának jogokat követelő, de kötelességeket nem vállaló kamasz. :-o
azt akartam még mondani, hogy nálunk nagyon nagy könnyebbség volt, hogy A.-val teljesen egyetértettünk ebben - és mi sem tiltottuk a csokit/sütit, egyszerűen nem volt otthon iolyesmi (khm... én is kb tízezerszer jobban néztem ki, mint most) - viszont a fix idő, meghatározott sorrend (vagy az, hogy oda kell ülni az asztalhoz akkor is, ha nem éhes, vagy addig ott maradni, míg mindenki be nem fejezi) nálunk nem volt szempont, mert én sem bírnék így enni
VálaszTörlésja... és Á. tipikusan "flegma, magának jogokat követelő, de kötelességeket nem vállaló kamasz" lett sok tekintetben :( - őszintén szólva nem tudom, hogy mit kellett volna ahhoz másként csinálni, hogy ez ne így legyen (na jó, van néhány ötletem... de ezekben pont nem értünk egyet A.-val - így itt kevésbé érvényesült az egyféle elvárás, mint azokban a dolgokban, amikben egyetértünk)
TörlésNálunk mindig rengeteg édesség van itthon :)) sajnos. Örülnék, ha nem így lenne... a csokinyuszikból még MINDIG VAN.
TörlésNálunk is most kezdenek kijönni a nevelésbeli különbségek, szerencsére nem a lényegben, hanem a részletkérdésekben. Pl. engedjük-e Bonit hosszú nadrágban és hosszú ujjú fölsőben, pelenkában bölcsibe (sztem igen), vagy ragaszkodjunk az alsógatyához, sorthoz és rövid ujjú pólóhoz (Z. szerint).
És mit kellett volna másképpen csinálnod? Kíváncsi vagyok. Egyébként biztos vagyok benne, hogy Á. nem olyan flegma, mint amilyennek te gondolod. Jaj, ez a kamaszkérdés olyan bonyolult! Mert ugyanakkor kívánnál-e magadnak tökéletes magatartású, maga után elpakoló, bevásároló stb. kamaszt? Nem ijednél meg??
hát, Á. valóban leginkább otthon és velünk flegma és idegesítő és másokkal és másutt nem vagy jóval kevésbé - szóval, egyrészt úgy érzem, van remény... másrészt otthon viszont időnként olyan szinten igénytelen és bunkó, és olyan szinten romlik az állapota a kiskori cukibogárhoz képest, hogy időnként totálisan reménytelennek érzem az ügyet, hogy valaha is normális ember klegyen belőle
VálaszTörlésmásképp csinálás: én semmit :D csak időnként A.-nak is kellett volna szólnia ahelyett, hogy rám szól, hogy hagyjam már békén Á.-t (és azt megértem, hogy ő anno az ő anyjától leginkább a békén hagyást várta - de én meg az anyja minimum is ég és föld különbség vagyunk (naná, hogy a javamra :D ))
ja, és nálunk nem volt júliusban csokinyuszi, mert kb. iskolás korukig a nyuszi is kizárólag aszalt gyümölcsöt meg bio dióféléket hozott, meg könyvet (meg a mikulás fogkefét) és max. egy-két pici (naná, hogy bio) csokit - ami azért nem tartott ki júliusig... igaz, sütni legalább heti egyszer sütöttem sütit, gyes alatt gyakrabban (persze, hogy teljes kiőrlés, gyümölccsel édesítve, stb...)
TörlésFigyi, lehet, hogy Á. még nem kiforrott, kész ember, változni fog még! Nincs még minden veszve! :))
Törléserősen remélem :)
TörlésA felnőtteket a fizetésükkel és a szexmegvonással tartják sakkban, nem olyan nagy különbség, csak felkészíted az életre :D
VálaszTörlés