Egy control freak rendszergazda panaszai

Már megint túlbonyolítom az életem! Itt az idő, hogy őszintén bevalljam, mi az egyik legnehezebb dolog egy kisgyerekkel. Az az igazság, hogy kicsit több mint két év után kijelenthetem: nem BÍROK lépést tartani a felhalmozódó fotókkal és videókkal. Kellene valami átlátható és megvalósítható rendszer, valami kapaszkodó, hogy tudjam: mi hol van.

Az elején a fényképezőgépemmel fotóztam és videóztam, de aztán Z. vett egy kamerát. Olyan hiperszuper készülék, hogy hetekbe telt, míg megtanultam a működését - tudjátok, egy egész könyvnyi útmutatót adtak hozzá, meg két CD-t... kicsit kétségbeestem, amikor kibontottam a csomagot a karácsonyfa alatt egy két hónapos babával a kezemben. Egyébként olyan csúcsminőségű filmeket készít, hogy sajnos egyetlen ingyenes szerkesztőprogram sem tudja vágni a filmeket - amelyek azóta is ott sorakoznak a Videók mappában, arra várva, hogy egyszer (mikor?) nekiüljek áttanulmányozni a kérdést, hogy mivel és hogyan érdemes feldolgozni azt a RENGETEG órányi anyagot, amit arról készítettem, hogy Boni kinyújtja a karját a majomért, megfogja a majmot, magához húzza a majmot – mindezt előlről, profilból (jobbról ÉS balról), délelőtt, délután, este... Hiába, hosszú volt az a másfél éves szülői szabi: többször is előfordult, hogy lefilmeztem egy egész öltöztetési-vetkőztetési vagy fürdetési ceremóniát!

Ma már sajnos – amikor pedig sokkal-sokkal élvezhetőbbet és aranyosabbakat produkál holmi majmok megfogásánál (ami akkor a non plus ultrának tűnt cukiságból), szóval ma már sajnos nem nagyon lehet őt filmezni, mert az én kis majmom rögtön odarohan, hogy megnézze rajta saját magát. Ennek ellenére készülnek róla videók, de leginkább telefonnal és iPaddal – és akkor el is érkeztünk a probléma lényegéhez.

Mert összesen hat darab eszközzel szoktuk filmezni-fotózni (telefonok, iPad, kamera, fényképezőgép), amelyeket ide-oda töltünk le. És a Felhő, na, az egy homály számomra. Valahogy mégis sikerült megcsinálnom, hogy minden egyetlen helyre mentődjön le, viszont vannak olyan fotók, amelyeket ugyanazzal a számmal tart nyilván, és másolásnál az egyik mindig törlődik – erre nemrég jöttem rá.

A valódi probléma az, hogy hol tartsuk ezt az egész mindenséget? (több, mint 300 GB-ról van szó) A számítógép haldoklik, nem biztonságos, tehát: külső tárolón. Úgyhogy a mostani, teljesen kusza és minden tudományos alapot nélkülöző módszerem az, hogy két külső tárolóra mentem le az összes fájlt meg a válogatást – ez utóbbi ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy élvezni is tudjuk a digitális technológia előnyeit, ne csak halmozzuk a különböző szögből készített fotókat. Az, hogy mikor és hová mentem el a fájlokat, kezd teljesen követhetetlenné válni. Akkor még szoktam érteni, amikor létrehozok mappákat meg dossziékat olyan névvel, hogy Végleges, Utolsó verzió, Legutolsó, LEGutolsó, Teljes, Összes1 meg Összes2, de pár hónapra rá általában fogalmam sincs, hogy mi hol található, rámentettem-e egy régi (teljes) dossziéra egy újat (komplettet)?!