Rendet raktam az iPadomon, és megtaláltam ezt a rajzot, valamikor még a nyáron készítettem. Körbenéztem a játszótéren és láttam, hogy amint közeledik a hazamenés ideje, úgy változnak kis fúriává a gyerekek. A helyzet nálunk azóta sem változott, vagyis inkább: fokozódott... Néha erőszakkal kell beszíjaznom szegénykét a babakocsiba, bár mostanában más ötletem is támadt: a zsarolás. Nem szép, de ezzel elkerülhető a percekig tartó hiszti, csapkodás, bömbölés, ami tök béna megkoronázása egy amúgy nyugis és békés napnak. Szóval azt mondom neki, hogy ha hazamegyünk, akkor otthon megnézhet egy epizódot a Traff Parkból (Mazsola, Tádé, Frakk, Pom-Pom, Vizipók... egyik sem érdekli). Mire hazaérünk, persze már rég elfelejti, úgyhogy csalhatnék is éppen (de nem teszem).
Apropó, játszótér. A múltkor beszélgettem egy anyukával, aki a beszélgetés végén megadta a telefonszámát, hogy ha valamire szükségem lenne, szóljak. Ettől eltekintve normális és szimpi (lecsekkoltam: légiutas-kísérő), szóval nem tudom, mi legyen. Segítségre nincs szükségem (szerintem ezt azzal kapcsolatban ajánlotta fel, hogy meséltem, fél éve költöztünk ide), de vajon rossz néven veszi-e ki magát, ha nem keresem? Mi ilyenkor a teendő? Hívhatnám csak úgy, hogy menjünk együtt a játszótérre... de annyira nem vágyom udvariaskodó small talk-ra. Na mindegy, majd alakul valahogy.
Van egy ovis anyuka, aki baràtkozni akar és ír, hogy menjünk együtt a jàtszótérre, de én mindig udvariasan elhàrítom: nem baràtkozom csak azért valakivel, mert történetesen neki is gyereke van, de amúgy tök màs kultúra. Szerintem ne keresd ha nem akarod, nincs ebben semmi.
VálaszTörlésÉs miért más kultúra? Erről a nőről még nem tudom eldönteni, hogy milyen (a lánya cuki). De még ha szimpi is, adja magát a helyzet, hogy small talk.
VálaszTörléshát...őőő, olyan nagyon lakótelepi:) (tudom, ez csúnyán hangzik, dehát van ilyen, mit tagadjam)
VálaszTörlés(és pl ha kell, ha nem, iszonyú csúnyán káromkodik - azelőtt nem is tudtam, hogy ez ennyire zavaró)
Törlésjaaaa, ez tenyleg gaz...!
Törlés'de annyira nem vágyom udvariaskodó small talk-ra'
VálaszTörlésszerintem itt van a válasz a kérdésedre :) ha nem vágysz a csevegésre vele, akkor ne hívd ;)
Szerintem túlgondolkodod.
VálaszTörlésAzt mondta, hogy hívd, ha szükséged van valamire, tehát ekkor hívd, ha nem vágysz small talkra. A játszótéren úgyis találkoztok még, ha jófej, és akár barátnő-material, úgyis kialakul egy olyan viszony, amiben nem csak szükség esetén hívod.
Ugyan nem ismerem a franciákat csak egy picikét, de pl. Kanadában ez tipikus lett volna. Egyszerűen udvariasság. De az az alap nélküli mert nem is várták volna hogy hívd egy ilyen esetben csak az etikett megkívánja hogy felajánlják az esetleges segítséget.
VálaszTörlésElla, akkor ez ilyen amerikai dolog, nem? Itt még velem soha nem fordult elő, h valaki 5-10 perc beszélgetés után odaadta volna a számát. Mármint, ha nem férfi az illető :))))
VálaszTörléstök jó, én már ilyesmikre alig emlékszem :D - arra igen, hogy jártunk játszóterezni, egy-két markáns esemény meg is van még, de a többi békés boldogságban ázik az emlékeimben, úgy, hogy a legszuperebb dolgok egyike volt naponta játszóterezni :)))
VálaszTörlésHú, én nagyon nem szeretem a jàtszóteret.
Törlésmi nem olyanra jártunk, ahol tíz nm bekerített murván van két hinta :) leggyakrabban a margitszigetre mentünk, a kisjátszóra, többnyire max. egy-két ember lézengett ott rajtunk kívül, olyan volt, mintha saját kertünk lett volna :) vagy felmentünk csavarogni a budai hegyekbe - időnként meg elmentünk híres nagyjátszóterekre (szt istván park, hajógyári sziget, stb) - imádtam ezt a csavargós időszakot :)
Törlésamikor már itt laktunk, ahol most, akkor a helyi játszóra is jártunk, de ott mindig volt olyan ismerős, akivel igazán jó volt beszélgetni - illetve nagyon hamar kimehettek egyedül (kisiskolásként) - én épp a múlt héten szomorkodtam, hogy milyen rég vége ezeknek a szép időknek (vannak más szép idők, ez sem rossz persze)
Jó, azt megértem, hogy perspektívàban a jàtszóterezés jó, de nekem alapvetően mindig nagyon félelmetes volt. (Mi amúgy nagyon sokféle jàtszótérre jàrtunk/jàrunk, hiszen eleve összesen hàrom orszàgban laktunk, mióta megvannak a gyerekek) Szóval eleinte félelmetes volt, mert a gyerekek ketten kétfele rohantak és sose tudtam, hogy mikor melyiket mentsem meg, aztàn most meg màr olyan nagyon lakótelepi (itt egyébként meglepően menő jàtszóterek vannak. ) Szóval, biztos személyiségemből adódóan is, de sokkal boldogabban olvasok fel nekik könyvekből itthon:)
Törlésigen, az tud nagyon ijesztő lenni, hogy ketten kétfelé rohannak ész nélkül - bár néhány tényleg necces esettől eltekintve az enyémekkel nagyon-nagyon jól lehet (és lehet ma is) csavarogni, mert többnyire nagyon kooperatívak és nagyon szófogadóak voltak - és úgy tűnik, én meg az ilyen szabad és látszólag céltalan lófrálásoktól érzem komfortosan magam
TörlésEn is szeretek menni nagyon! Csak mostanaban a végék ilyenek...
VálaszTörlésÉn mit nem adtam volna annak idején, Fr.o-ban, hogy valaki megszólítson és bratyizzon velem. Én még a small talkokat is bírtam.
VálaszTörlésItthon imádom a játszóterezést, ha számomra szimpatikus lányok (=anyák) is jelen vannak (a légiutas-kísérőt én biztosan imádnám, kérném, hogy meséljen a kalandjairól), akikkel jókat lehet dumálni, mert még mindig úgy érzem, van még mit bepótolnom, túl sok volt a némán eltöltött év.
Persze néha azt mondom, hogy hócipőm tele a játszóterezésből, de azt hiszem az csak arra vonatkozik, amikor nincs kivel pofázni.
Tamko, mivel te nem vagy magányos farkas, más a szituációd.
Bezzegfr.
Egyebkent kicsit az volt az erzesem, hogy a nonek van szuksege beszelgetotarsra, mert ok sem ebbol a regiobol valosiak, 6 eve koltoztek. Ezert vagyok kicsit gondban, nem fog-e rosszul esni neki, ha nem hivom.
VálaszTörlésDe tenyleg nem lehetett ott beszelgetni senkivel? Itt mindig vannak szimpi anyukak. Igaz, van egy barati tarsasag is, egyutt jarnak jatszoterezni, gyerekek tetotol talpig jacadi-ban oltozve, szulok is az a jofesult-fele nepek (pulcsi a haton, elol megkotve -pasi) na ok nem szolnak senkihez.
Nekem is eszembe jutott, hogy neki van szüksége beszélgetésre, de aztán elvetettem, annyit csavaroghat, biztos van kivel, bár lehet, hogy elege van a felszínességből, aztán az is lehet, hogy átment valami nehéz helyzeten... na jó, ez már "filmcsinálás". :)
VálaszTörlésDe, de, biztos lehetett, a végén, amikor már egészen kivirult a franciám, már voltak havernőim is, de az elején, huhhh, hát nem volt könnyű...
Rajongok a jacadis társaságokért. :D Még ha a pasasok nem is szólnak senkihez.
Bezz
Mi 1 éve költöztünk Németországba és az egyik ovis csoporttárs anyukája kb 5 mondat után adta meg a számát, hogy hívjam ha szeretnék kávézni, mert ő igazából mexikói és emlékszik eleinte mennyire szar volt egyedül itt. Jól esett, hogy van 1 szám a telefonomban, amire lehet sms-t írni ha valóban egyedül éreztem magam. Néha tényleg összefutunk fagyizni miután elhozzuk a gyerekeket, de alapvetően rendkívül elfoglalt, csak ritkán tudunk találkozni.
VálaszTörlésA small talk sokszor a szükséges rossz, melyik komolyabb kapcsolat nem azzal kezdődött?
Small talk: de, abszolut a szukseges rossz! Es vannak, akik szuperul muvelik, ezt szeretnem eltanulni. En csak a kozhelyeket puffogtatom es nagyokat bologatok, aaaa, remes.
VálaszTörlésMi fel eve koltoztunk ide, de nem vagyom arra, h baratnoim legyenek a szomszed utcaban. Ez a van-e-baratsag-35-ön-tul kerdeskor. :)) siman van, h a jatszon regi baratnoimmel beszelgetek telefonon, valakivel elek ota naponta tobbszor is. Nekem ez igy oké, presze ha megismernek szimpi embereket, nem zarkoznek el. De nem teszek ezert semmit. Es te?
Nekem ez a legnehezebb része a költözéseknek, az első idők nihilje. Én a magam részéről eszméltelen nehez viselem a szociális vákumot, muszáj ismerkednem, muszáj beszélgetnem. Eleinte közhelyeket puffogtatva és ha valakivel a harmadik találkozáskor se jutunk tovább ezen, akkor ott már nem erőltetem a dolgot. Szerencsére azért vannak, akikkel sikerül megtalálni a közös hangot az oviban és elmegyünk egymáshoz a kölkökkel sütit sütni (az megvan mikor nem azt a gyereket hívod play datere, akit a lányod/fiad kedvel, hanem akinek az anyukáját te szereted? :) ). Esetleg nem gyerekes megoldásként a sportklubban ismerkedni.
VálaszTörlésFélig viccből: 35 felett azért van/nincs/nehéz a barátság, mert már nem tudsz alkoholizálni. A gyereknek fekvési ideje van (ne adj isten szopik), el kell hozni az oviból, másnap felkelni ezért nemigen lehet még csak vacsorára se vendégeket hívni hétköznap (cool kocsmákat meg nem telepítenek lakóparkokba). Szombaton délután végre családi napot tarthatunk pl fesztiválozás helyett. Így nehéz a hajnal 2-kor igazán érdekessé váló beszélgetéseket elcsípni, vagy álltalában elég időt eltölteni (egyelőre) idegen emberekkel. De feladni nem lennék képes, így small talkozok, whattsappon kommunikálunk és néha találkozunk. Ez kb annyira elég, hogy 1 év alatt vannak potenciális “jelöltjeim”, akikkel megtaláljuk a hangot, akikkel vannak közös témáink és akikkel teszünk némi erőfeszítést, hogy találkozzunk (nem kell ecsetelni mennyire be van osztva minden perc egy kisgyerekes család életében).
Valahogy így ketyegünk itt a nyugaton.
hu, hozzad kepest autista csigabiga vagyok!! En asszem feladtam, pont az idotényezo miatt.
VálaszTörlésDe azert ha mondjuk pont ti idekoltoznétek, szerintem jot dumalnank! (és nem ropkodnének a kozhelyek :))
Hahahaha, pár éve még kaptam volna az alkalmon, de ez az utoló költözés eléggé megviselte a családot. Most maradunk egy darabig. Ti nem jöttök? :)
VálaszTörlésMi is úgy tervezzük, h maradunk egy darabig :)) de addig is, olvassuk egymást!
VálaszTörlés