Ella kérdezte, hogy milyen is ez a kétnyelvűség, nehéz-e, megnevezi-e Boni a tárgyakat mind a két nyelven?
Igen, nehéz. Nekem nagyon. Sokszor jönnek franciául a számra a mondatok, gyakran érzem úgy, hogy pongyolán fejezem ki magam magyarul, és úgy általában az a benyomásom, hogy szélmalomharcot vívok. Persze nem szabad feladni, tudom én azt, és nem is tervezem, hogy feladom, de azért nem könnyű. Egyre kevésbé jön természetesen a magyar (gyerekes kontextusban), hiszen minden és mindenki francia körülöttem (érdekes módon a munkában viszont gördülékenyem megy - legalábbis remélem). Pár napig nálunk vendégeskedett egy magyar barátnőm két gyerekével (12 és 4 évesek), és azt a következtetést szűrtem le a látogatásukból, hogy sokkal könnyebb lenne, ha lenne más magyar input is körülöttem.
Egyelőre egy-egy szót mond csak Boni, azokat következetesen vagy franciául, vagy magyarul. A két legjobb példa: a papillon (pillangó) és a papucs. Hiába ismétlem el százszor, hogy pillangó, akkor is azt mondja: papillon. És a papucs francia megfelelőjét sem hallottuk még tőle soha. Egyébként nagyon nehéz neki még mindig számos hang: próbálja utánozni, de csomó mindent egyszerűen még nem tud kimondani (pl. a cs helyett ssss-t mond).
„Mondatokat” franciául alkot. Kétfélét tud gyártani, a non (nem) és a là (itt) szavakkal: Mia, non. Toto est là!, azaz: Nincs itt a Mia (az alvósállata), az autó itt van. (Micsoda cuki problémák, gondolatok, ugye?!) Az intonációja szerintem tök franciás: a mama, papa szavakban az utolsó szótagot hangsúlyozza (nyújtja meg), nem pedig az elsőt, ahogy a magyar gyerekek teszik. Gyakran (főleg estefelé) bekapcsolódik a dumagép és teljesen halandzsa nyelven magyaráz saját magának, bele a nagyvilágba (nagyon édes!). Csak azokat a szavakat halljuk ki a monológból, hogy mama, papa, Mia, totó, non. Szerintem ilyenkor teljesen olyan, mintha franciául beszélne, a franciák meg mindig azt hiszik, hogy te jó ég, folyékonyan beszél a gyerek magyarul?
Ami konkrét eredmény az az, hogy mindkét nyelven ért. Engem ez a teljesítmény nem döbbent le, ellentétben a franciákkal, akik csak azt látják, hogy egy francia kisfiút az anyja valami fura nyelven (biztos lengyel!) utasítgat, és a gyerek pontosan végrehajtja, amit kérnek tőle. Még Z. is teljesen el van ájulva, és az igaz, hogy Boni valószínűleg már most több mindent ért magyarul, mint az apja. A passzív nyelvtudását viszont nem tudom megsaccolni, fogalmam sincs, többet ért-e franciául (gondolom igen), mint magyarul. Az a gyanúm viszont, hogy elég hamar felejt, és ha pár napig nem hall egy bizonyos magyar szót, kezd bizonytalanná válni.
Próbálok nem görcsölni a beszédtanuláson... már párszor sikerült sokkot kapnom, mikor Ficánka tökéletes angolsággal megkérdezi: mi ez? vagy mi az? Esetleg: azt nem kérem. Közben pedig ért engem magyarul, apukáját angolul. Mindenkit megnevez és babanyelven halandzsál, miközben belefűz mindenkit. De a legnagyobb és örök kedvenc, a "brüm-brüm", ami az összes létező járművet jelenti. Sokszor éjszaka is hallom, hogy álmában brümmög. Olyankor legszívesebben össze-vissza puszilnám, de helyette leginkább pityergek, hogy milyen nagy már.
VálaszTörlésŐ is beszél álmában: Totó! Papa! :)) Érdekes, Boni nem kérdezi, hogy mi ez. Ő csak kijelent folyamatosan és leltároz: ez itt van, ez nincs itt. Ezért ez magyarul úgy hangzik, mintha folyton énekelne: lálálálá- lálá- lá!
VálaszTörlésDe nem kell sokkot kapnod :) inkább készülj fel rá, hogy ezeknek a gyerekeknek az ANYAnyelve az apa nyelve lesz...
Hát ez érdekes volt, valóban nagyon vártam már ezt a beszámolót. Amúgy meglep hogy azt gondolod hogy pongyolán fejezed ki magad mikor az én meglátásom szerint irodalmian írsz. De értem, én mikor tavaly elkezdtem ezt a blogot komoly nehézséget okozott a magyar mondatok megfogalmazása, hiszen már sok-sok éve írni túlnyomó részben angolul írtam, hát nálad meg ez ezerszeres.
VálaszTörlésPont azert vartam ennek a posztak a megirasaval, mert peldakat akartam keresni. Na, egy sem jutott persze eszembe. Illetve egy mégis: hogy hivjak az aruhazakban talalhato, penzbedobassal mukodo kis szerkezeteket (helikopter, auto), amibe a gyerek beleul es az 2 percig mozog? Na ilyenek. A multkor pl. A targonca szo nem jutott eszmbe, de gyakran igékkal, kifejezesekkel vagyok bajban, irasban nem, de amikor gyorsan kell kimondani...
Törlés(Angliaban elek, es nanny vagyok, plusz nurserykben dolgozom helyetteskent egy ugynoksegnek.)
VálaszTörlésViszonylag sok vegyes csaladdal talalkozom (magyar anyu, angol apu- erdekes modon a forditottja meg nem volt), es igen, nagyon nehez a magyart megtartani.
Kell valami mas input is az anyun kivul, pontosan ahogy Tamko mondja.
Azt szoktam mondani az anyukaknak (es ez csak az en laikus velemenyem), hogy kell, hogy lassa a gyerek, hogy anyu massal is beszel ezen a masik nyelven, meg kell figyelniuk "kivulrol" ezeket a parbeszedeket, hallgatokent.
Van egy "elrettento" peldam, magyar szulok, ket idosebb, Mo-on szuletett gyerek, egy kicsi, aki 5 eves, mar itt szuletett, es EGYALTALAN nem beszel magyarul, a tesoival is csak angolul.
Erteni ert, de nem szolal meg.
Kellene szereznetek egy magyar au-pairt, Tamko :)
Huhu, es jol latom, h Worcesterben élsz?!?! Voltam ott egy hónapot 2010-ben, a nyelviskolaba jartam, ami a fo utcaban van. Imadtam az embereket, a varost, a kornyeket! (Az idojarast nem, allandoan faztam) szeretsz itt lakni?
TörlésAmugy en is azt tapasztalom, amit te irsz: ebben a konstellácioban n agyon nehez a magyart megtartani. Konnyebb, ha mindket szulo magyar, de meg ugy is az iskola mindent visz.
Au-pair: az a baj h nem merjuk senkire rabizni... De majd erdeklodom, h nincs e a kornyeken magyar egyetemista.
Nem, Stroudban (Gloucestershire), nem tudom miért máshova jelöl a net :)
VálaszTörlésJaj, ez velem is elő szokott fordulni, nem tudom miért.
Törlés:)
Az én tapasztalatom az, hogy bárki, bármit mond, nem igazán ismerek valóban kétnyelvű embereket. Az egyik nyelv erősebb lesz. Nekem van olyan ismerősöm, ahol apa, anya magyar, de francia nyelvi környezetben nőttek fel, és pl. nem tudnak magyarul olvasni, meg a magyar kultúrához tartozó alap dolgokat nem értenek, közmondásokat, szólásokat, nyelvi fordulatokat, nem tudnak magázni, hivatalos helyen, hivatalos nyelven beszélni. Írni sem.
VálaszTörlésSokan mondták mások is, hogy egy darabig küzdöttek, hogy a két nyelv egyforma legyen, pl. átvették a suliban tanult dolgokat magyarul is, de ez dupla idő, és egy idő után feladták. Ettől még jól beszélnek magyarul a gyerekek, csak nem úgy, ahogy egy Magyarországon, magyar nyelvi környezetben, magyar szülőkkel felnőtt gyerek.
Az én fiam Ny-Berlinben született (még 1977-ben: te jó ég, milyen mesze lett hirtelen, pedig tegnap volt!...), az akkori francia megszállási övezetben. Ismerőseink többnyire franciák voltak, 1-2 franciául beszélő némettel. Eleinte magyarul beszéltem hozzá, s amikor óvodás lett, rettentően keverni kezdte a kettőt (pl. francia igét magyarul ragozott szegényke...) Márpedig ez a két nyelv olyan, mint az olaj és a víz: nem keveredik! Ekkor úgy döntöttem, hogy hadd tanulja meg jól legalább a francia "apanyelvét", már csak az iskola miatt is... Később meg már nem fogadta el, hogy újra magyarul beszéljek hozzá - a környezetünkben csak tőlem hallotta - és azt kérdezgette: "miért beszélsz úgy, hogy ne értsem?..." Letettem a lantot. Nyáron 1 hónapot M.o-on töltöttünk a családban, ahol senki se beszélt rajtam kivül franciául. Mivel fiam következetesen csak ezen a nyelven volt hajlandó megszólalni, a "gâteau", "mouche" "manger" kezdett mindenkinek megszokottá válni, s egyszer apám is egész természetesen szólalt meg imigyen: " A fene ögye mög ezt a musztikot!"... 8 éves koráig (!) csak franciául beszélt, s akkor egyszerre folyékonyan elkezdett magyarul társalogni a nagyanyjával főleg, akivel nagy beszélgetéseket folytattak! Mintha valahol elraktározott volna mindent. Most már az unokáimon a sor, amikor nyaranta - minden évben! - ott vakációznak pár hetet. Bevallom én kudarcot vallottam, de a fiam folyékonyan beszél magyarul (délalföldi tájszólással, amire sok, más vidékről való magyar sem képes helyesen!), ír és olvas. Elnézést, hosszú lettem.
VálaszTörlésA körülöttem lévő, de külföldön élő kétnyelvűeknél mindig azt láttam, hogy év közben nem megy annyira a magyar, de amikor nyáron hazalátogatnak, belejönnek. Ha Boni kicsit nagyobb lesz, töltsön időt a magyar nagyszüleivel. Elrettentő példám Svédországban született unokatesóm, akivel nem beszélt magyarul az apja, ezért a srác soha nem tudott az egyébként szuper jó fej magyar nagymamájával rendesen kommunikálni.
VálaszTörlésÉn azért ismerek VALÓDI kétnyelvűeket, akik mind a két nyelvet (fr-angol és fr-magyar) tökéletesen beszélik, értik a kulturális utalásokat, szóvicceket... igaz, csak 2 db. ilyen embert ismerek :)) és az nagyon kevés, mert a minta nagy, rengeteg vegyes házasságból származó gyereket/felnőttet ismerek.
VálaszTörlésFlora, és ti a mindennapokban fr-ul beszéltek? Gondolom, igen, ugye? A "fene ögye meg özt a musztikot"-on nagyot nevettem! Egyébként egy barátnőm, miután még réééégen járt nálam Párizsban, azóta is bulangeris-nek hívja a pékséget :) (így s-sel)
Sajna mi nem küldhetjük egy hónapra haza nyaranta...
És pl. mindkét nyelven tudják a matematika, fizika, vagy a nyelvtan, vagy ilyenek szókincsét is? Mert pl. nekem is van egy csomó olyan dolog, amit magyarul nem tanultam, és állandóan utána kell néznem, ha magyarul akarok írni róla, hogy magyarul hogyan nevezik. Na most, ha én külföldön jártam volna első osztálytól iskolába, akkor honnan tudnám, hogy magyarul hogy mondják, hogy tizedestört, meg gúla, meg másodfokú egyenlet megoldó képlete, zöngés és zöngétlen, ajakkerekítéses, szakóca, meg ilyenek. Ezeket is meg lehet persze tanulni, csak mondom, nagyon nagy erőfeszítés és idő. Meg, hogy pl. a magyar irodalomban, történelemben legyen annyi alapismerete, mint annak, aki Magyarországon járt iskolába.
TörlésIgen, meg Holt-tenger vagy Halott-tenger... :)) nekem is van egy csomó példám, amit "cukin" mondanak az ismerőseim.
TörlésAz egyik fiú (fr-angol) vegyesházasságból, járt Fro-ban és Kanadában is suliba, ezért tudja mindkét nyelven.
A másik srác számomra érthetetlen, mert elviekben nem kellene jól tudnia magyarul: fr suliba járt (végig), de Mo-on. Hogy honnan ismeri a gúla, szakóca, ajakkerekítés stb. szavakat, azt én sem tudom - de állítom, hogy tudja, hiszen fordító, és ráadásul jó :) Akcentusa sincs se magyarul (hallom) se fr-ul (a férjem állítja).
Egyébként: én Fro-ban tettem le a jogsit és itt kezdem el gitározni tanulni. Mindkét témában utána kellett néznem a magyar terminológiának!
TörlésMondom, tudom, mert én bizonyos statisztikai dolgokat tanultam csak angolul, és állandóan egy csomó időm megy el arra, hogy kiderítsem magyarul hogyan mondják, ha cikket akarok írni. Pedig én nem is külföldön élek.:-)))
TörlésNem tudom hogy van ez pl. a kéttannyelvű sulikban itthon. Ők pl. utána hogyan felvételiznek? Vagy megtanulják magyarul is?
Szerintem ezek a szakmai szavak olyan módon megtanulhatók hogy megérted mindkét nyelven de nem biztos hogy eszedbe jut azon a nyelven amelyiken nem használod.
TörlésA mindennapokban - sőt, az ünnepeken is - franciául beszéle(ün)k, mert 1974. óta nem lakom M.o-on, csak évente néhány hétig... 1990-ig más országokban éltünk, férjem munkaszerződései szerint, 2 vagy 6 éves periódusokban. Én francia-orosz szakosként kerültem el otthonról, de csak Algériában folytathattam 2 éven át az orosz tanári szakmámat... Férjem francia volt, irodalom tanár és író, de 2006-ban meghalt...
Törlésköszi! :)
TörlésAz eltérő nemzeti/etnikai/nyelvi környezetben élő magyar közösségek (aka. határon túliak) elég jó szocio-lingvisztikai laboratóriumot jelentenek kétnyelvűség témában. Ezeknek a közösségeknek a számottevő része kétnyelvű, és nem csak azok, akik vegyes házasságba születtek. Mennél nagyobb a román/szlovák stb. számbeli dominancia egy településen, annál gyakoribb a kétnyelvűség, az az igazi: értjük egymás kulturális utalásait, ismerjük a konyhanyelvet + az irodalmit, és teljesen automatikusan/magától értetődően váltunk. Velem nagyon sokszor előfordul, hogy egy piaci, utcai beszélgetési helyzet után tényleg nem tudom megmondani, magyarul vagy románul beszéltem-e, ill. mikor és miért váltottam, annyira magától értetődő.
VálaszTörlésRéka, Kicsinap: Egyik helyzetet sem ismerem jól, sem a kéttannyelvű sulit, sem a határon túli magyarokat. Csak olyanokat ismerek (kollégáim is), akik határon túliak, de mindig magyar suliba jártak, ezért a magyar az első nyelvük, a románt, szlovákot nem is beszélik jól. Van viszont egy szlovák kollégám (szlovákRA) fordít, tehát gondolom azt a nyelvet tökéletesen beszéli) aki nagyon jól beszéli a magyart is, de érezni rajta, hogy nem az első nyelve.
VálaszTörlésDe azok, akiről te beszélsz, ezek szerint mindkét nyelven tudják, hogy tizedestört és ajakkerekítés? Meg gúla? De hogyan? Én az első kettőt nem tudom kapásból fr-ul (csak körülírni) pedig itt élek 18 éve, itt jártam egyetemre és francia a férjem.
Kanadában született, de magyar szülők gyerekeivel beszélgetni nagyon mókás volt, mert hiába tűnik úgy, hogy folyékonyan beszélnek magyarul, mégsem. Sejtelmük sem volt róla, mit jelent a lombhullató, ivartalanított, pipás vagyok, stb.
VálaszTörlésMondjuk a vicces része az volt, hogy az ő szüleik '56-ban mentek ki, tehát a gyerekeik azt a nyelvet tanulták meg, ami nálunk 60 éve volt jelen, az ő szókincsük nem fejlődött. Pl. a "mizu?"-ra néztek nagyokat, vagy amikor rácsodálkoztam valamire, és visszakérdeztem hogy "kajak?" akkor ők megkérdezték, hogy most milyen kajakról beszélek.. :D
He...? Kajak.......? Azmi?? :) Na jó sejtem, de én (MÁR!) ilyet nem mondanék...
TörlésHat igen, erdekes dolog. Nalunk mar elofordul a francia szavak magyar ragozasa ("dodo-zik"). Ok meg jobban beszelnek magyarul (koszonhetoen az otthon toltott honapoknak :)), de nincsenek ketsegeim; szerintem a tobbsegnek az lesz az "elso" nyelve, ahol szocializalodik (ovi, iskola, stb). Es valoban, en is azt hallottam, hogy haza kell a gyerekeket kuldeni nyaron, hogy megtanuljak/ujra belejojjenek a magyarba, de nyilvan nem ugyanaz. Es sok olyan sztorit is ismerek, h a testverek egymas kozott is azt a nyelvet hasznaljak, ahol elnek (nem az "anyanyelvet"). Pedig nekem az volt a titkos remenyem, h majd egymas kozott beszelnek magyarul az o "kis titkos nyelvukon"..... :))
VálaszTörlésNS
Hát azért lehet h titkolózásra fel fogják még használni! Jól jöhet még ez a magyar! :)
TörlésMindig azzal fenyegetem E.-t, hogy ha nem tanul meg kicsit magyarul, Ficánkával halára fogjuk cikizni és kibeszéljük a háta mögött. :)
TörlésB. ezt te torolted le? Vagy en nyomtam meg valamit...??
VálaszTörlésMég tudjátok mire volnék kiváncsi?
VálaszTörlésOlyan helyzetben mikor a két szülő felnőttként tanulta meg az idegen nyelvet, és bár jól beszéli de nem anyanyelvi szinten + akcentusa is van. Viszont a gyerek(ek) kicsi koruktól kezdve már ottani intézménybe járnak és az idegen nyelvet tanulják meg jobban, nem okoz ez olyan problémát hogy a gyerek nem is akar sokmindent megbeszélni a szüleivel merthogy úgyse értik? Vagy hogy a szülők milyen "cikin" beszélnek angolul/németül?
Kanadában a rádióban csíptem el egyszer egy beszélgetést arról, hogy vita volt azon hogy legyen-e a kisiskolában házi feladat, merthogy a nem angol anyanyelvű szülők nem igazán tudnak a gyerekeknek segíteni otthon és már ezzel hátrányba kerülnek a bevándorlók gyerekei azokkal szemben akiknek már a szüleinek is az angol volt az anyanyleve.
By zenjebil, te az a B. vagy, aki régen a könyves posztokhoz szóltál hozzá? Mert akkor gratulálok, olvasom, hoyg férjhez mentél! :)) szuper hír!
TörlésElla: akkor itt egy érintett vallomása! (hiszen Vy pont ebben a szituban nőtt fel) Nekem sem tűnik problémásnal a helyzet, sőt, megmondom őszintén: szerintem "jobb", ha a gyerek otthon egy teljesen más nyelven beszélget a szüleivel, mintha csak az egyik szülővel váltana pár szót egy idegen nyelven. Sokkal kiegyensúlyozottabb a helyzet, ha a második nyelvet mindkét szülőtől hallja, mintha csak az egyiktől (feltéve persze, hogy ezt a kétnyelvűséget értékként, nem pedig nyűgként élik meg a szülők, és foglalkoznak a gyerekkel). Velünk sem tanultak együtt a szüleink, oszt' mégis felnőttünk :)) persze ha probléma volt, megkérdezhettük, de ezt ugyanúgy megteheti is az általad leírt helyzetben a gyerek, a szülei nyelvén, nem?
Vy = By
TörlésproblémásnaK
grr
Hat en onkenteskedtem egy olyan szervezetnel (vagy hogy mondjak magyarul :))), aminek az volt a celja, hogy a "hatranyos" helyzetu (legtobbszor bevandorlo, franciaul alig beszelo szulok) gyerekeinek a hazijaban segitett. Volt olyan, hogy a "szuloin" a gyerek forditott az anyukajanak. Az itt reszt vevo gyerekek (igaz, kicsik voltak, nem kamaszok meg) egyaltalan nem eltek meg "cikinek" a helyzetet, vagy legalabbis nem latszott rajtuk, hogy szegyellenek (bar az is igaz, h itt mindenki "olyan volt, mint ok"). Arrol mar ne is beszeljunk, hogy az en onkenteskedesem meg persze nem annyira a hazi feladat segitesben allt, hanem inkabb ilyen kezmuves dolgokat csinaltam veluk - meg a matek szamolasi technikaja is mas pl, vagy egyszer probaltam diktalni, haaaat... - ugy javitottuk utana a kisfiuval, h "ez a Te hibad, ezt rosszul ejtetted, ez az enyem, stb." :)))
TörlésSzoval en kicsit tartok tole, h nem fogok tudni sokat segiteni, de vegulis velem sem sokat tanultak a szuleim, ha belegondolok.... majd mennek ebbe a szervezetbe :)))
NS
NS, ez tök érdekes lehetett!
Törlés(a múltkor itt a zeneiskolában is bejött egy kislány a szüleivel - a szülei egyáltalán nem beszéltek fr-ul, a kislány tolmácsolt, szuper ügyesen... én sem láttam úgy, hogy ciki lett volna neki a helyzet)