Segítség! Tinilány a lakásomban

Nehéz elképzelnem annál keményebb melót, mint kamaszgyereknek mostohaanyja lenni. Hogyan lehet azt mosolyogva elviselni, hogy valaki:

- délig alszik
- utána kikóvályog a konyhába, ahol megreggelizik (közben a mobilján pötyög)
- majd beül a nappaliba és a táblagépén ki tudja mit csinál EGÉSZ NAP (fülhallgató a fején)
- és csak azért áll föl, hogy a hűtőig elmenjen kóláért (közben a mobilján pötyög)
- és ha azt javasolom, hogy jöjjön velünk a parkba, hülyének néz és kijelenti, hogy fáradt (közben a mobilján még mindig pötyög, jajezamaifiatalság)
- vacsorára főz magának (én feladtam, hogy rá főzzek), és ezek után szanaszét hagyja a kitakarított konyhában a koszos késeket, kanalakat, sőt, még az asztalról sem pakolja el evés után a tányért.

Ezt annak apropójából írom, hogy Lili itt nyaral nálunk két hétig, és noha az elején leszögezném az alábbiakat: szeretem, szuperjó fej, iszonyú jó a humora, jókat unózunk esténként, képbe jöttem a 15 éveseket érintő összes témában, és főleg, mert számomra ez most mindennek fokmérője: szereti Bonit, és Boni is odági van érte*, szóval MINDEZEK ellenére: ez azért baromi nehéz! És nekem ezt csak évente pár hétre kell elviselnem, mivel Lili a férjem unokája, nem pedig a lánya, de mi van, ha valaki minden második hétvégén, esetleg minden második héten, vagy ne adj' isten MINDIG kénytelen ezt csinálni? Bevallom, szerintem nekem nem menne.

Mert arról van szó, hogy az ember saját lakásában, amit a saját ízlése szerint rendezett be a saját önző kényelme érdekében olyanra, amilyent mindig is szeretett volna, és ahol (jogosan) otthonosan szeretné érezni magát, és ahol azt szeretné (szintén jogosan), hogy az asztalra tett tárgyak ugyanott maradnának, ahol voltak, nem koszolódnának be és nem tűnnének el, VISZONT nem teremne a fotel alatt hat üres kólásüveg (két nap alatt) és nem mászkálódna össze az előszoba utcai cipővel, és nem fröcskölődne össze a fürdőszobatükör stb., stb, hol is tartottam? Szóval mindezek a jogos kívánalmak és óhajok (sőt: igények) összeütközésbe kerülnek azzal, hogy egy kamasznak is ugyanúgy joga van nyáron, az apja lakásában délig aludni, koszos zoknit és bugyit napokig a földön tárolni, kopogás nélkül a hálószobába berontani, éjfélkor tiszta konyhában omlettet sütni, majd a tojást a serpenyőre ráégetni, és arra, hogy azt esetleg illene elmosni, még csak nem is gondolni, és még sorolhatnám. Nagyon jól emlékszem, én ugyanígy éltem 15 évesen. Biztos Boni is ezt csinálja majd - legfeljebb majd rászólók, vagy, ha nagyon durva lesz a dolog, a fejemet a falba verem, hogy mindent elrontottam.

De amikor egy tök idegen él így az ember lakásában, az milyen lehet?

* Milyen elképesztően szuper dolognak tűnik, ha nagy a korkülönbség az ember gyerekei között. Annyira könnyű így, hogy bármikor (pisiléskor, főzéskor, stb.) rábízhatom a fiamat az unokahúgára! (hehe)