Mi a közös a két íróban? Az, hogy ideges leszek, ha rájuk gondolok. És hogy iszonyú nagyot csalódtam. De még sok minden más is, a fizimiskájuktól kezdve az, hogy mindketten ünnepelt kortárs írók, én meg csak tátom a szám, hogy de miért?
Az első könyvüket, amit olvastam tőlük (A Fehér király, ill. Les Ames grises) imádtam, még most is jó regényeknek tartom őket. Mivel régen jelentek meg, nem nagyon emlékszem már a sztorira (csak nagy vonalakban: kommunizmus az egyik, első világháború a másik), de tudom, hogy faltam mindkettőt, letenni sem bírtam őket. Lelkesen vártam a következő regényüket, ami hatalmaaaaaaas csalódás lett.
Szóval én igazán próbáltam ezt a Máglyát végigolvasni, de kéremszépen tisztelt bíróság, tekintetes törvényszék, ez olvashatatlan. Ez dagályos, kiszámítható, unalmas, lassú. Mint Claudel is tette, ez a könyv is az előző regény sikerére apellál, és ugyanazokról az elemekről próbál lehúzni még egy (sőt, több) bőrt: a kommunizmusról, a rendszerváltásról, a családi tragédiákról. Ugyanaz a narratív technika, ugyanaz a hangnem, és ha jól gondolom (mondom, csak a 162. oldalig jutottam), a biztonság kedvéért még a holokausztot is beleveszi, mert akkor szóljon már minél nagyobbat, ugye.
(Bár gyanakodhattam volna: a best sellerek nem szoktak nekem tetszeni.)
Hát én már a Fehér királyt sem fejeztem be....
VálaszTörlésHát én már a Fehér királyt sem fejeztem be....
VálaszTörlésNem mondod! Akkor a Máglya nem neked való!
VálaszTörlésUgyanezt éreztem! Hogy nem tud újat mondani a Fehér király után. Azért végigolvastam a Máglyát, de kíváncsi vagyok, tud-e frissülni a következő könyvében.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés