Van egy szabad órám, Bonit elvitte az apja sétálni. Mit csináljak? A sor hosszú, és nekem csak egy órám van. Gyorsan, gyorsan, sietni, kihasználni ezt a vissza nem térő alkalmat! De... mivel kezdjem?
Csinálhatnék valami teljesen feleslegeset, mondjuk aludhatnék. Bepótolhatnám az óraátállításkor elvésző egy órát. Amúgy is több mint egy hete hatkor kelek (Boni nyolckor), szoktatom magam és a bioritmusomat korán keléshez: 10 nap múlva újra dolgozom. Állítólag ha mindig ugyanakkor fekszik és kel az ember, úgy könnyebb. Hát nem tudom. A kelést még csak-csak, de az ebéd utáni álmosságot nem tudom megszokni.
Vagy legyen inkább valami hasznos. Kipakolhatnám a mosogató-, szárító- vagy mosógépet, mindegyik épp tele van. Fujj, na ne, ehhez semmi kedvem, ezt a luxusórát nem fogom erre pazarolni. Ráadásul egy hét múlva költözünk, most komolyan, minek strapáljam magam?! Akkor nézzük csak, mi van még a listámon: bölcsit, bankot nem tudom felhívni, szombat van. Vagy a bank nyitva van ilyenkor? Ehhez sincs semmi kedvem, bocsánat, ezt az órát inkább magamra szánom.
Rajzolni fogok. Az utolsó másfél hónapot arra használtam, hogy beiratkoztam egy online rajztanfolyamra (Storytelling). Péntekenként szuper, inspiráló videókat néztem arról, hogy hogyan dolgozik 6 különböző illusztrátor - a hét többi napján pedig az időt lestem, hogy mikor rajzolhatom meg a házi feladatot. Amúgy meg nagyon nyomaszt, hogy a Magvető meseillusztrátori pályázatára semmi ötletem nincs, mindig is tudtam, hogy nem vagyok elég kreatív (de köszönöm mindenkinek, aki FB-on és kommentben felhívta rá a figyelmem). Sajnos nem tudok rajzolni beszélő pudingot, baklavát, barátfülét és egyéb kutyafülét és elképzelésem nincs, mikor lenne időm gondolkodni a dolgon. Most? Hát izé... egy óra nem elég...
Inkább befejezem a könyvem, úgyis olyan vastag, nem jó vonatozáshoz. Vagy inkább azt a zseniális blogot olvasom tovább, amit Molly ugyan már jó rég ajánlott, de akkor abbahagytam, mondván, hogy túl szomorú, ezt nem bírja az én cizellált lelkem. Most viszont újra belenéztem, és nem bírom abbahagyni: micsoda történetek! Micsoda stílus! Micsoda humor!
Nem, hülye vagyok: gitároznom kell. Nincs mese, mindennap kell gyakorolni, napi 10 perc többet számít, mint heti heti egyszeri hetven perc. Na, megyek is. Maradt még 25 percem az egy órából. Csak előtte még megiszom egy kávét a kertben, jövő héttől nem lesz kertünk sem, igazán ki kellene használni, virágzik valami rózsaszín, meg fehér... Ha elkezdek megint dolgozni, mikor lesz időm arra, hogy semmittegyek?!
Mondtam, hogy majdnem két év kihagyás után újra viszonyom van a kávéfőzővel?
Ma két órát ültünk a dugóban, úgy, hogy a boltba, ahová akartam menni csak 10 percet töltöttünk, mondván, hogy túl durva lesz a forgalom hazafelé. Két óra E.-vel. Idejét nem tudom mikor töltöttem vele ennyi időt, úgy hogy nem kellett Ficánkára figyelni is közben, illetve nem kellett sietni (mivel nem tudtunk). Két óra... az utolsó egy órát sóhajtozással töltöttem, miközben Ficánkáról készült videókat nézegettem a telefonomon.
VálaszTörlésOhhh... most nézem, benne vagyok az oldalsávban! Köszönöm szépen :)
VálaszTörlésNincs mit :)) most frissítettem.
Törlés(Nem jöttek még haza, tisztára meg vagyok zavarodva, kapkodok, mit csináljak gyorsangyorsan?)
Huu, én nagyon bosszankodtam volna! A múltkor elfelejtettem könyvet vinni egy várakozáshoz, megevett a méreg. A videónézést megértem, én este szoktam csinálni, amikor már Boni alszik :)) sóhajtozok én is :))
VálaszTörlés