További problémák

Szerintem minden családnak államilag ki kellene utalni egy házi megmondóembert, aki a vitás esetekben megmondaná, kinek van igaza. Biztos csökkenne a válások száma. Mi pl. rengeteget vitatkozunk, mióta Boni megszületett, és éppen a gyereket éríntő kérdésekben nem tudunk gyakran egyetérteni. Nem ám nagy dolgokról van szó, a fő csapásirányban megegyezünk, de a részletek kifognak rajtunk.

Több napja tart a következő vita, amely már ajtócsapkodást és Boni előtti veszekedést (tök gáz.... de én mostanában nem vagyok jó formában) is eredményezett: játszhat-e a gyerek az alábbi tárgyakkal?

Szerintem igen. Sőt, én örülök is, ha ezekkel molyol, én addig tudom csinálni a dolgaimat, főzök, telefonálok, még le is szoktam rajzolni. Persze mindig figyelek, nehogy szerszámokkal a szájában elessen - de a veszély, ebben egyetértek, megvan. Viszont! Ha ezeket a kincseket eldugom előle, Boni a kanapén köt ki, a karfán egyensúlyoz, és akkor mindig ott kell lennem mellette: simán leeshet (mostanában szerintem a legveszélyesebb tárgyunk a kanapé). Z. szerint a játékaival kellene játszania. Oké, de nem játszik. Nem érdeklik a könyvek, lebagózza a legót, a kirakót, a formabedobót. Ő a telefonnal és annak tartójával szeret formabedobózni, illetve a képen látható kulcsot illeszti a zárba, vagy a bébiőrt csatlakoztatja a kábellal. Ráadásul olyan örömmel és izgatottan veszi kézbe ezeket a tárgyakat, hogy még szívem sincs nemet mondani. Most akkor mi legyen?

Ezért várom már a bölcsit (remélve, hogy kapunk helyet): hiába lesz nekem szörnyű otthagyni valahol, majdnem biztos vagyok benne, hogy ő élvezni fogja az új játékokat, az új helyzetet.

(a lámpából kicsavartam a körtét)