1. hiba - Nem kellett volna kocsival elindulni. Pedig még a doki véleményét is kikértük. De nem úgy lett, ahogy ő mondta, és Boni egyáltalán nem aludt jól. Oké, az első órában nem volt gond, nézelődött, majd elaludt, de a fennmaradó hat órát szó szerint végigszenvedte. Nem volt kényelmes neki az autósülés, ki akart jönni, ficánkolt, rossz volt nézni és iszonyúan sajnáltam. Én meg hat órán keresztül rekedtre énekeltem magam, rémes volt. És egyébként azt is elfelejtettem, hogy én magam sem szeretek már ennyit utazni kocsival, főleg nem Z-vel, aki egyre ingerlékenyebb a volán mögött, a GPS-t szapulja (Hah! Micsoda idióta! Azt írja jobbra 2 km, noha tudom, hogy balra csak 700 méter! stb, stb), és szűkmarkúan méri ki a pisiszüneteket. Az, hogy épp húsvét volt és mindenki utazott valamerre, tehát tele voltak az utak, csak hab volt a tortán.
2. hiba - Nem vittünk babakocsit, mi naívak! Jó, mondjuk nem tudom, hogyan fért volna be. De nagyon lazán azt gondoltuk, hogy mivel Boni már úgysem szereti, inkább majd a babahordozóba tesszük és abban visszük. Azt azonban kicsit elfelejtettük, hogy a babahordozót sem szereti annyira. Ráadásul nagyon nehézkes volt mindig belerakni-kivenni, Z-nek át kellett volna állítani a szíjjakat, amit nem tett meg, ezért ő csak úgy simán a kezében vitte, amikor ő volt a soron. A babahordozóval az volt a legnagyobb baj, hogy valahogy mindig a gyerek szemébe sütött a nap. Aztán túl kicsi még ő ahhoz, hogy egész nap nézelődjön hozzám kötözve, egy idő után mindig elkezdett türelmetlenkedni meg mérgelődni, akkor pedig ki kellett venni, hogy megvigaszatljuk, majd vissza, és áááá, nem is részletezem.
3. hiba - Nem egy családi összeröffenésre kellett volna utaznunk először, mert így nemcsak egymáshoz és a babához, hanem száz másik programhoz is igazodnunk kellett. Volt pl. olyan, hogy noha időben keltünk reggel, mégis csak 14 órára értünk valahova, mert mire én elkészültem, meg Z. elkészült, addigra pont meg kellett szoptatni Bonit, aki azután elaludt, úgyhogy kb. levegőt sem mertünk venni, csak sétátunk a szálloda kertjében. Utána sikerült mindennyiunknak kocsiba ülnie, de nem mentünk messzire mert én megéheztem, és mire találtunk egy szendvicset, Bonit is meg kellett szoptatni, és CSAK EZEK UTÁN értünk oda, ahová reggeli után szerettünk volna menni.
Persze voltak jó részei is az útnak. Gondolok itt pl. arra a háromszor 45 percre, amikor felkelés után elvonultam a laptopommal reggelizni EGYEDÜL a szálloda éttermébe és csak toltam be a nutellás kenyereket, egyiket a másik után. Na jó, az is szuper (és tök megható) volt, ahogy Z. nagyobbik fia fogadta a kistestvérét. De a legeslegjobb tényleg az volt, amikor hazaértünk, és újra pelenkázóasztalon tehettem tisztába a gyereket, a rendes kiskádban fürdettük, és a szokott kiságyába tettem le aludni. Még az a mázli, hogy rögtön visszaállt a megszokott napirendjére.
Annyi csomagunk volt, mintha három hónapra akartunk volna odaköltözni
A rajz megint szuper :D
VálaszTörlésaz írás is... és ismerős... (kis)gyerekkel a time management kicsit más értelmet nyer és az egzakt tudományok(?) köréből átkerül a varázslatos és mindig meglepetéseket tartogató cirkuszi mutatványok körébe :D
De a tenger szép, a rokonok ezek szerint jók - és még nutellás kenyeret is ehettél (én ugyan nem szeretem, de úgy látom, neked jólesett) - szóval, sikeres út volt :) és otthon utána olyan kiszámítható tud lenni minden!
:D Nagyon jó! :D Babakocsi nélkül elindulni. Mi csak múzeumot látogattunk kenguruval (mei-tai), mert a babakocsit tilos volt bevinni (Versailles...), hát eléggé megkínlódtunk apjukkal.
VálaszTörlésÉn úgy vagyok vele, hogy akármennyi cuccot viszünk, akármilyen rövid kirándulásra, valami tuti hiányozni fog. Már nem is görcsölök ezen, inkább nagyon kevés dolgot pakolok be, aztán lesz, ami lesz.
Az előző akvarell és ez a mostani is nagyon, de nagyon tetszik!!!
A képek nagyon jók, nekem nagyon tetszenek, az előző és a mostani is.
VálaszTörlésEgyébként meg nyugi, (ebbe is bele) fogtok jönni.
Bár az elindulás az nálunk még mindig necces (10 és 12 éves gyerekkel).
Ja, egyszer meg volt olyan, hogy otthon felejtettük az elindulási hercehurcát békésen átalvó, akkor 8 hónapos kisebbiket a kiságyában. Az utca végéről fordultunk vissza az én kicsi drágámért...
A babakocsiugy igy utolak nekem is hihetetlennek tunik - hogy gondolhattuk ezt komolyan?! De most ez a kor (6 honap! Eppen ma!) pont olyan, h a mozes mar nem, a sportules meg nem jo neki.
VálaszTörlésA nutellas kenyer tenyleg nem a legkifinomultabb reggelik egyike, de ilyen veszhelyzetekben jol jon :) (a nutella nemszeretese erthetetlen hihi)
Gyereket ott felejteni, nem semmi! :))) amugy legalabb nem hagytunk otthon semmit, mondjuk MINDENT bepakoltam.
Orulok h tetszenek a rajzok, koszi! Majd irok errol is egy posztot mert nem am tussal meg vizfestekkel keszitettem oket, hanem egy apple-alkalmazassal (hihetetlen h mi mindent ki nem talalnak)
nyilván nem csak az apple-alkalmazáson múlik, de én is szeretnék ilyeneket rajzolni :)
VálaszTörlésnutella: épp a napokban mondta ugyanezt a tesóm, aki bevallotta, hogy a múltkor bevágott egy egész üveg nutellát, anélkül, hogy a gyerekeit megkínálta volna :D és hogy nem tudja felfogni, hogy én hogy nem szeretem... de annyi cikis dolgot szeretek helyette (pillecukor, gumicukor), hogy ez nyugodtan kimaradhat :D
Hehe, pedig még ő pont az a határ, akivel még el lehet indulni.:-)
VálaszTörlésMi tavaly voltunk 4 db gyerekkel nyaralni, a legkisebb 3,5 hónapos volt. És szuperul sikerült, semmi nem maradt itthon, az autóba is befértünk, és 5 nap alatt 1,5 könyvet kiolvastam (azóta egyet sem.:-). Ő még bárhol elaludt, bármilyen idegen ágyakban, meg rajtam, meg babakocsiban, ezer ember hangazvara között. És még nem volt mobil.
Voltunk úgyis, hogy 1 db 1,5 évessel, na az nálunk is hasonlóan "sikeres" volt, a vízbe nem akart bemenni, enni nem evett semmit (idegen ízvilág), az első éjszakát végig ordította (otthon külön szobában aludt akkor már 1 éve), és egész álló nap egy hosszú lécsősoron kellett vele fel-le mászkálni.:-)
Aztán voltunk úgy, hogy 3 db gyerek 3 és 6 év között, na az volt az első olyan nyaralásunk, hogy nem azt éreztem, hogy jobban elfáradtam, mint itthon.:-) De a gyerekek imádják ezért megyünk idén is, hát nem tudom milyen lesz, a kicsi akkor 15 hónapos lesz. Nem várok túl sokat, így nagyot nem csalódhatok.:-)
Remélem, a kis kiszerelésű Nutellából vágott be eggyel! (amelyik pohár) Bár nekem az is sok lenne a jóból.
VálaszTörlésKicsinap: nahát mi is azt mondtuk, hogy ebben a korban mennyire könnyű lesz majd vele utazni, nem kúszikmászik még és csak anyatejen él. MOst akkor ennél már csak nehezebb lesz?! (figyelembe véve, hogy nekem a gyerekezés egyre nehezebb, az elején még minden annyira egyszerű volt) Egyébként meg az is zavart, hogy nem láttam Bonhomme-on, hogy élvezte volna. Jó, még kicsi, de azt hittem, a változatosság jót tesz neki. Kicsinap, te nem írsz blogot??
:-) Azért nem. De amikor elkezd mozogni, és már felismeri, hogy nem otthon van, valamint egy regiment féle kaját kell magaddal vinni, és nem eszi meg a bébiételt (hú, de nagyot szívtam ezzel most karácsonykor, a legkisebbel), akkor kicsit nehéz.:-) Voltunk 2 évessel is, na akkor pl. már egészen jó volt, igaz ő nem volt egyedül, a tesókkal egy szobában pedig simán elaludt. De 3-4 éves kortól már egyáltalán nem probléma, szóval csak azt az átmeneti időt kell kibekkelni.:-)
TörlésNa és nem mindegy hová mész, mi egy nagyon elrontott nyaralás (egy 2,5 évessel és egy 7 hónapossal) óta csak olyan helyre megyünk, ahol mindent adnak (pl. normális kiságyat is, nem utazó ágyat), van baba kaja is, és rossz idő esetén is lehet sokféle dolgot csinálni (ez már nagyon sokszor jól jött). És mióta ennyien vagyunk legjobb ha saját kis helyünk van, hogy ne zavarjunk senkit és minket se zavarjanak (pl. nálunk max 6.30-ra mindenki felkel, de este még nyáron is zömmel 8-ra alszanak. Na jó nyaraláskor 8.30-kor).
Nyaralást ilyen kicsi nem élvezi szerintem, csak akkor érdemes elindulni, ha nektek ez jó. Úgy 2-3 éves kortól már tudják élvezni, persze nem a 10 órás városnézést.:-) Persze a kisebb gyerekeknek nincs sok választása, ők jönnek és kész, ezért mentünk tavaly is meg idén is. A nagyok nagyon-nagyon várják.
Van blogom, de zárt, összesen 3 ember olvassa. Oda tudtam kiírni magamból azt a mi a negyedik gyerekünkkel történt és azt, ahogy vártam az ötödiket. Meg mindazt, ami bennem van velük kapcsolatban, mert minden nap hiányzik a kisfiam és szeretném ha megmaradna mindaz, amit vele kapcsolatban valaha éreztem. Egyszer talán a testvéreit is érdekelni fogja. LE is mentem sokszor, hogy tuti megmaradjon.
Oke, ertem. De hogyan lehet lementeni egy blogot, wordben?
TörlésMi azt mondtuk a vegen, h lehetolrg nem szallodaba mennenk legkozelebb, hanem berelt lakasba/hazba. A furdetes pl. Rossz volt, a zuhany ala tartottuk szegenyket, mert kiskadat nem vittunk.
TörlésNem html-ben. Havonta könnyen le lehet menteni, de van valami importálás funkció is, akkor az egészet le lehet. De én szeretem így havonta, úgy mentem el, hogy mondjuk 1404 és akkor utólag könnyen vissza tudok keresni dolgokat.
TörlésMi is házat szoktunk bérelni, és ott minden van, kiskád is, meg kissámli pl.a mosdókhoz, meg dugók a konnektorokban, meg etetőszék stb. Mondjuk félpanzióra be szoktunk fizetni, mert ha nekem 6 emberre kell főznöm az itthoninál ezerszer rosszabb körülmények között az kínzás, nem nyaralás.:-) Amikor erre nem futotta, akkor nem mentünk nyaralni, inkább kirándulgattunk és itthon aludtunk. A vacsinál pl. minden gyereknek adtak partedlit, amit utána le lehetett adni, így az sem gond. És nem gond, ha a gyerek kiborítja a kaját, az innit, ha kicsit zajos, sír stb. Szálloda ennyi emberre nem megoldás már.
Amúgy a kirándulás is nagyon jó volt én azt igazából még jobban is élveztem, mint a nyaralást. Ott jó lett volna, ha van velünk még felnőtt és néha mi is el tudunk menni úszni, vagy nyugodtan enni, meg ilyenek. De majd egyszer.:-)
A szállodáról jut eszembe, hogy az a nagyon szar nyaralás 2 kicsi gyerekkel az ilyesmiben volt, ott két szobánk volt, de a gyerekek akkor itthon még külön szobában aludtak és felváltva ordítottak egymástól, ezért az egyiket átraktuk a mi szobánkba, így aztán este 8-kor nekünk is lámpaoltás volt.:-)
Azért azt is elmondom, hogy amikor először elmentünk a Balatonhoz úgy, hogy volt egy 1 éves egy 2,5 éves meg egy 4,5 éves, kettőnkre, akkor annyira lemerültem, mint még soha. Nem ajánlom senkinek!:-)
TörlésKoszi, kiprobalom ezt az importalast, bar nem nagyon merem megbuheralni a blogot (az oldalsavot is frissiteni kell) mert attol felek elszall minden.
TörlésAhogy ismerem, szerintem a nagyból :D
VálaszTörlésSzerintem a kisbabák (gyerekek) 2-3 éves kor alatt többnyire nem igényelnek változatosságot (igaz, a legfőbb állandóság te/ti vagytok Bonhomme számára, úgyhogy ez megmaradt). Az ismeretlen embereket sem feltétlenül kedvelik, 8 hónapos korra teszik a szeparációs szorongás megjelenését (sztem Á.-nál kb. félévesen jött). Nyilvánvalónak látszik, hogy a mindenütt jó, de legjobb otthon-t vagy egy csecsemő vagy annak az anyja találta ki :D
(mi jöttünk egyszer úgy haza Ausztriából, hogy V. végestelen végig üvöltött és vergődött az ülésben - amikor megálltunk, mert megsajnáltuk, azonnal abbahagyta, de amint visszakötöttük, folytatta - 8! órán át jöttünk (Bécs mellől...) - egy másik alkalommal, szintén egyéves kora körül, akkor még előre volt bekötve az autópályán kimászott a beszíjazás alól - A. vezetett, én hátul ültem Á.-val - elég rémisztő volt. V. mindig eléri, amit akar :D)
hú, mi tavaly télen azt képzeltük, hogy nagy vagányan lenyomunk oda-vissza egy Pisa-Trieszt, Trieszt-Budapest menetet, hát le is nyomtuk (nem értem én ezeket soha utólag: 30 hetes ikerterhesen Amerikába költözni, meg öt-hat órákat utazni két két évessel, hát teljesen elmebetegek vagyunk, na mindegy), csak visszafelé Léna szó szerint kisírta a szemét: végül be kellett mennünk a trieszti ügyeletre, mert tiszta vörös meg duzzadt volt, nagyon ijesztően nézett ki...azóta valahogy nem vágyunk túl sokat autózni a gyerekekkel, a két órás utak már elég elviselhetetlenek.
VálaszTörlés(jaj, meg két tíz hónapossal hazalátogatni Amerikából, atyavilág, na az volt a leghalálosabb - aztán két évesen már egész kevés nyűglődéssel repültek szegények ezer órát, de azt az első hazautunkat sosem felejtem el, Marcus nagyon sokat sírt, szinte éreztem a gyűlöletet felénk hömpölyögni a gépen.)
Törlésja,bocs, csak még ehhez az utóbbihoz: itt volt az, hogy nem vittünk babakocsit, mondván majd magunkra kötözzük őket, milyen praktikus - hát iszonyú volt, mozdulni se tudtunk (a repülőn is gyerekkel mentünk vécére, mert ugye mindenkire volt kötözve egy gyerek, nem volt kinek oda adni őket) és halálosan fáradtan hurcibáltuk őket az átszállásnál. aztán itthon gyorsan vettünk egy használt babakocsit, hogy visszafelé jobb legyen;)
Törlésfú, tényleg rémálom volt az egész.
Na pl. mi nem megyünk külföldre, és tényleg azt hiszem 3 órás volt a maximális út eddig velük. Mondjuk a lányomnak teljesen mindegy lenne, pár könyvvel szerintem napokat képes lenne autózni.:-) Nem is nem pár, hanem jó sok könyvvel.:-) De azért a fiúk már neccesebbek.
TörlésMartine: az a fura, h a doki is azt mondta nekunk, amikor beszeltunk az utrol, h "jot fog neki tenni". Vissza is kerdeztem, h marmint ugye nekunk?!
VálaszTörlésMolly: ez az autout resze szerintem is gyerekkinzas.
Szegeny lena! Es a hosszu repulouton en is mergelodve szoktam (eddig) nezegetni a gyerekeseket :))
VálaszTörlésApple alkalmazáááááás? Húha, felcsigáztál! Gyorsan dobd össze a bejegyzést, mert így most hogy fogok tudni aludni? :D
VálaszTörlésMindjart, mindjart, csak meg hianyzik egy kepfeliras az egyik rajzhoz :)) csak ket kepet fogok foltenni az ezerbol, amit azota csinaltam, h feltelepitettem a cuccot. Nagyon addiktiv, vigyazat! :) (z. Ma itthon hagyta az ipadjat, mert kulonben ejszakaba nyuloan rajzolok)
TörlésNutelláról két sztorim is van. Egyszer állítólag vettem a tesómnak egy óriási kiszerelésűt (5 kg? Én nem is emlékszem, de állítólag irreálisan nagy volt) és állítólag ő semennyit nem evett belőle, viszont elfogyott. De akkor ki ette meg? Ő azt állítja nem ő volt. Hanem én. Esküszöm, nem emlékszem rá. De mégis igaza lehet, mert a másik sztori pedig az, hogy néha megszámoltatják velem, hogy mennyi Nutellás csupor, pohár, bögre van otthon, amit bizony én ettem meg gyerekkoromban. Duuuurva! Az viszont jó volt, hogy annak idején akármennyi Nutellát ehettem, csonti voltam. Bezzeg ma... :/
VálaszTörlésHehe, nalunk is nutellas poharak vannak. Az en sztorim az ( de ezt te lehet h nem is erted mert nem mo-on nottel fel), amikor kb 10 eves lehettem es megjelentek ezek a nutellak a boltokban. A sporolt penzembol vettem egy uveggel ( jo draga volt) es emlekszem... Azt a MENNYEI izt!!! Hat az valami fenseges volt. Egyebkent az a teoriam h a nutella kis mennyisegben nem hizlal :))
Törlés