Sírnihagyni vagy nem sírnihagyni?
Szívesen visszarepülnék 38 évet az időben és titokban bekukkantanék egy VII. kerületi lakás ablakán. Meglesném, hogyan csinálta ugyanezt a velem a mamám. Pontosabban nem ugyanezt, mert elmesélése alapján ő mindent teljesen máshogy csinált - de pont ez érdekelne, hogy mégis hogyan?
Most megint itt van három hétre segíteni (egy áldás, komolyan. Ez is a késői szülés előnye: a nagymamák ráérnek), és míg az első egy hónapban teljes volt az összhang és az egyetértés közöttünk, most már megmutatkoznak a generációs vagy nem is tudom én milyen problémák jelei. A legsarkosabb különbség gyereknevelési elképzeléseink között persze az altatás kérdése.
A legutóbb említett napirend azóta annyiban változott, hogy Bonhomme (1.) délelőtt már nem hajlandó rajtam aludni, és hogy (2.) az esti altatás néha horror. Így annyiban korrigáltuk a szokásainkat, hogy délelőtt én énekelve hurcolászom addig, míg el nem alszik ölben. Ha elalszik, le is tudok ülni a fotelba, még olvasni is sikerül olykor, de ha elkezd mocorogni, azonnal föl kell pattannom és rónom a köröket.
Az esti altatást felváltva csináljuk Z-vel. Mostanában 45 perces menetek vannak, addig üvölt magából kikelve, vörös fejjel, aztán beájul. Ha ügyesen csináljuk, nem ébred fel, amikor az ágyba tesszük, de ha elbénázzuk, kezdődik az egész elölről.
Nos, a mamám teljesen el van képedve. Csak ül a nappaliban és sóhajtozik, meg forgatja a szemét. Miért nem teszitek le? - értetlenkedik. Hát, mert akkor zokogni fog. Rá kell csukni az ajtót, úgy nem halljátok! - érkezik a logikus felelet.
Azt hozzá kell tennem, hogy a mamám a legcukibb és a legkedvesebb anyukák egyike a világon. Elképzelni sem tudom, hogy ő magunkra hagyott volna minket könnyek között egy kiságyban, egyedül, a sötétben. De akkor mégis hogy csinálta?* Elmesélése szerint minket csak betett az ágyba, és már aludtunk is. Talán eddig a problémáig el sem jutott, ugyanis mi Bonhomme-ot frankón hozzászoktattuk ahhoz, hogy elaludni úgy kell, hogy a személyzet felváltva hurcolássza addig, amíg le nem csukódnak a szemei, sőt még azután is.
Ennek ellenére a mamám teljesen kooperatív, és a múltkor, amikor esett az eső, ő tologatta helyettem a lakásban a babakocsit. De ilyen alkalmakkor szinte hallom a ki nem mondott gondolatait: ekkora hülyeséget! (amúgy meg: tényleg az).
Volt egy jó ötlete is, amibe most nagy reményeket fektetek. Bonhomme ugyanis egy ideje minden büfiztetős pelenkát, kendőt, pulcsiujjat stb. elkap, megmarkol, és az arcához emel (ilyenkor, hogy Molly szavaival éljek, elviselhetetlenül aranyos). Én rendszeresen kiveszem ezeket a kezéből, attól tartva, hogy az arcára húzza és még a végén megfullad nekem. A mamám ötlete volt, hogy adjunk neki alvórongyot (rongyő-t), azt gyömöszölheti kedvére.
* Gondolom nem volt választása (ideje), mert ehelyett mosta és vasalta a pelenkákat.
Ebből én ezt a mondatot szeretem a legjobban: "a mamám a legcukibb és a legkedvesebb anyukák egyike a világon" - amúgy meg azt látom magamon, hogy az ember bizony elfelejt vagy legalábbis átértékel az idővel bizonyos nyűgöket és csak a szépre emlékezik :) Én írtam babanaplót (nem az volt a neve, de a funkciója igen) és most visszaolvasva időnként elképedek azon, hogy mennyit nyűglődtem különféle dolgokon, amikre most (11-12 év elteltével, ami azért nem egy emberöltő) nem, vagy alig, vagy másképp emlékszem :)
VálaszTörlésVan olyan gyerek is,letevős alvós,Ádám is ilyen volt sokáig és ha jól elkapom most is sikerü néha. De a mi anyukáink tényleg így tanulták...elég elolvasni a 70-es évekbeli Anyák könyvét.Abban bizony ott van hogy az anyának egyéb kötelezettségei is vannak és a gyerek el kell legyen hát letéve. Persze, van benne valami...luxusban élünk a bébiételek, eldobható pelusok és kajarendelések közepette....mindenesetre szerencsére már nem divat a sírvahagyás...és olyan hamar elrepül ez a pár hónap.(netán annyira hamar hogy mire nekünk lesz unokánk a szemünket fogjuk forgatni az altatási technikáik láttán, hiszen mi csak letettük őt és már aludt is :D )
VálaszTörlésAnnyira megertelek. Szerintem ketfele gyerek van, akit meg lehet tanitani aludni, meg akit nem. NEkem mindkettobol van itthon egy. A nagyobbikkal en is ezt a kalvariat jartam, mint Te most, amig aztan elegem nem lett - egy tiszta pillanat eleg volt hozza- es vettem egy nagy levegot, beraktam az agyaba es 1-2-3-5 percenkent bementem hozza elmondani, hogy minden ok. Magabol kikelve orditott, szornyu volt hallgatni, de kitartottam es milyen jol tettem. Masnap 10 perc alatt elaludt, harmadnap azonnal. Es azota is jol alszik.
VálaszTörlésEllenben a kicsivel hiaba probaltam meg mindent (de tenyleg MINDENT), lassan 2 eves es meg mindig nem alussza at az ejszakat es nem alszik el nelkulem. Ez van.
Szoval en megprobalnam a helyedben megtanitani aludni egy neked szimpatikus modszerrel, aztan legfeljebb nem sikerul. 2 nap alatt kiderul. Nem veszitesz semmit, legfeljebb csinalod tovabb ugy, mint eddig.
Az én anyukám és anyósom is a hetvenes évek közepén nevelt csecsemő(ke)t, mint a tiéd, és ők is hasonló dolgokról számoltak be, mint te. Vagyis, hogy mi már csupán a kiságy láttán is 10-12 órán át tartó mély álomba merültünk, nem riasztott fel éjjelente 2-3 (urambocsá' 6-8) alkalommal korgó babapocakunk, hanem este 8-tól reggel 8-ig aludtunk. Nyilván a csillagok állása lehetett más akkoriban, hogy csupa ilyen jóalvó gyerek élt a bolygón. Ők is szemforgatva hallgatják -immáron harmadszorra- az altatási kálváriáinkat, és nem értik, hogy miért jó ez nekünk? Amúgy nem jó.
VálaszTörlésÉs hát én vagyok a rossz példa. Az első gyerekem születésekor (14 éve) kizárólag terhességről szóló könyveket olvastam, és még nem volt otthon netünk. Boldog békeidők... Aztán kezembe került a Dr Pikler Emmi kiváló gyermekorvos könyve, a Mit tud már a baba? És ebben taglalja, hogy például elaludni is kiválóan tudnak a csecsemők, ha hagyják őket. No, az igaz, hogy eleinte sírnak egy pöttyet, de aztán jól elalszanak, bizony. Szóval, hittem Emmi néninek, és Noémit így neveltem, aki be is bizonyította, hogy Emmi néni okos volt, és tényleg el tudnak aludni a csecsemők egyedül.
Noémi után pont 2 évvel született Ádám, viszont terhesség alatt sok-sok új információt szereztem a kisbabák nevelésével (altatásával) kapcsolatban, és iszonyatos lelkiismeret-furdalásom volt, hogy azt a szegény kölköt hagytam egyedül, nagy magányban elaludni, mit élhetett át a nyomorult, jajistenem, törés a lelkében, nem kicsi, hogy tegyem jóvá? Így aztán Ádikám a büdös életben nem aludt el egyedül (a lelke, ugye), kizárólag szoptatás vagy babakocsi tologatás közben. A lelket nyilván a babakocsi toligászása is védi a töréstől. Végül majdnem 3 éves volt, mikor végkimerültem az éjszakánkénti 3 ébredéstől (akkor már dolgoztam), és rövid úton, mintegy 3 nap leforgása alatt elválasztottam és aludtunk, mint minden normális ember.
Eltelt pár év, én képeztem magam egyre tovább és tovább csecsemő és kisgyermek témakörben (némiképp a szakmámba is vág a dolog, így hivatkozhattam erre), birtokába kerültem olyan kifejezéseknek, mint például "kötődő nevelés", és Schaeffer cirkumplex modellje.
Így aztán, mikor Simi (21 hónapos) megszületett, éreztem, hogy másként kell csinálni mindent, mert Ádám lelke is bizonyosan sérült. Most ott tartunk, hogy a gyerek -még mindig- 6-8-10 alkalommal ébred éjszaka, csak szopival alszik el nagyjából fél-egy óra alatt. És ez már haladás! Ugyanis 4-5 hónappal ezelőttig a háromnegyed órás szoptatás után még egy kb. ugyanennyi időt felölelő ringatási-éneklési procedúrát kellett végrehajtanom, mire álomba merült. A negatív rekordunk (nem csak egyszer fordult elő) 2,5 óra volt.
Szóval, az ember simán lehet egyre bénább is altatásilag, minél többedik gyerekét neveli.
Most látom, hogy mennyire hosszú voltam, bocs!
"A lelket nyilván a babakocsi toligászása is védi a töréstől."
Törlésezen nagyon jót röhögtem, köszönöm:D
Andi:
Törlés"Így aztán Ádikám a büdös életben nem aludt el egyedül (a lelke, ugye)"
Nagyon jó! Mármint olvasni DD
Áh, utólag így tényleg nem értem, mit nyavalyogtam annyit akkortájt. Most sokkal, de sokkal rosszabb a helyzet a harmadikkal :D
TörlésJaj, látom a jövőmet.. pedig még reménykedem, hogy meg fogjuk tudni oldani az altatást kölcsönös sírás és kimerültség nélkül (persze Macóka épp a karomban alszik és nem merem letenni mert felébred amint megközelítem vele a kiságyat... szóval LOL)
VálaszTörlésDiab, és mennyi idős volt a baba, amikor átszoktattátok az önálló elalvásra?
VálaszTörlésNekünk most az a haditervünk, hogy megválrjuk, míg 6 hónapos lesz és a kiságyában fog aludni (most még a mózeskosárban alszik mellettünk, de szerintem hetek kérdése és kinövi). De annyira szokott bömbölni, hogy néha attól félünk: megfullad, ezért sem merjük nagyon sírni hagyni. Az éjszakákra viszont nem panaszkodhatok, ha fel is ébred enni, simán visszaalszik magától. Van, hogy bazsevál és rúgkapál ehy kicsit, de aztán magától elalszik - ki érti ezt? Ugyanezt a teljesítményt nappal nem tudja nyújtani. Meg az is a problémám, hogy naponta egyszer úgyis elviszem babakocsiban levegőzni, akkor meg mindig elalszik - hogyan tanítsam meg neki, hogy néha a babakocsiban aludjon el, néha az ágyában?
Martine:ez a szelektív emlékezet tényleg érdekes és már pár hónapra visszamenőleg is múködik. Teljesen más emlékeink vannak Z.-vel az első hónapokról :))
Az éjszakai alvásban nekem hatalmasat segített ez a könyv: http://isoldeolvas.wordpress.com/2013/08/30/elizabeth-pantley-bekes-alom-konnyek-nelkul/ - Isolde ajánlotta, és egy héten belül este nyolctól reggel 7-8-ig aludt az egész család (két közbeiktatott etetéssel, amikor Kissmajom fel sem ébred).
VálaszTörlésDe a nappali elalvások borzalmasak, sír, nyűglődik, ellenkezik, dühöng - közben meg olyan álmos, hogy szenvedés nyitva tartania a szemét. Babakocsis séta csak akkor megoldás, ha extrém terepen tologatom (értsd: agyrázkódás határa), sima helyen, tehát a teraszon vagy lakásban tologatva is esélytelen. Úgyhogy ma úgy nyomattam mint Audrey: elaludt rajtam, és nem mertem megmoccanni, át is fáztam jól, mert ő be volt takarva rajtam, de nekem a karjaim-lábaim kilógtak.
Az alvósrongy tényleg segíthet, Ábel kb. 3-4 hónaposan kezdte a pelust a fejére húzgálni, és nekem is anyukám mondta, hogy hagyjam. Be is vált, azontúl mindig így aludt el, és most már napközben is működik: ha álmos, beteszem az ágyba, odaadom neki az alvóspelust, ráhúzza a fejére, befordul a fal felé, és alszik magától.
VálaszTörlésEgyébként 6 hónapos koráig ő is velünk aludt a hálóban a bölcsőben, és minket jobban megviselt, amikor átköltöztettük a szobájába, mint őt. Igazából mindenféle lelki törés és nyikkanás nélkül aludt reggelig. :)
A magától elalvás pedig úgy volt nálunk, hogy eleinte az esti fürdetés és etetés után büfiztettem, majd megvártam, amíg elalszik a vállamon, és akkor tettem le. Ez volt, hogy egy óráig is eltartott. Azután egyszer véletlenül észrevettem, hogy ha büfizés után leteszem, nem történik semmi, gagyarászik egy ideig, végül elalszik. Ekkor még ott ültem vele 15-20 percig, amíg ez megtörtént, majd kiosontam a szobából.
A következő fokozat az volt, hogy nem üldögéltem bent vele, amíg elalszik, hanem egyből kijöttem. Talán 2-3 alkalommal kellett csak visszamennem. Ez azóta is így van, most már a nappali alvásoknál is. Ha nagyon nyugtalan, visszamegyek, odaadom a pelust, szeretgetem (végszükség esetén kiveszem egy kicsit), és újra kimegyek.
Nem mondom, hogy ez minden babánál működik, lehet, nekünk szerencsénk volt.
Szia,
VálaszTörlésHat nalunk az esti alvas volt horror (csak VOLT! :)), nappal mindig jol aludtak/alszanak. A nappali most ugy megy nalunk, hogy kaja utan elvagyunk kicsit, majd "jatek" az agyban, vagy a szekben (transat) - mert a kisfiam nagyon bukos, es egy ido utan visszamegyek az o szobajukba (mar lehet hallani, h "faradtak" es hasra forditom a kisasszonyt, aki eleg jol elalszik (zene be); ha nem, akkor kicsit razogatom a feneket (de fekszik).... A kiskiralyfit jobban kell ringatni (termeszetesen csak jarkalva, ulve nem jo ;), de most mar ot is ugy teszem le, hogy nem alszik el, csak majdnem. En azt a pillanatot probaltam elkapni, amikor meg nem alszik, de majdnem, vagyis mar nincs "erejuk tiltakozni". Ha meg sir, hat kiveszem es ujra ringatas.... Egyebkent a franciaknal is divik a "hagyjuk sirni" nezet, de hevesen ellenallok - igyis-ugyis sirnak egy csomot, ha tehetek erte valamit, akkor miert ne? (A legnehezebb az (volt), amikor a kezemben is sirtak, akkor mar elgondolkodtam en is, h minek vegyem ki az agybol; de persze azert kivettem....) Vagy ha a ketto egyszerre.... na jo, nem reszletezem :) Es toredelmesen bevallom, nalunk a seta nagyon keson kezdodott, es most sincs mindennap... igy ahhoz nem szoktak hozza - persze azert vigan alszanak a babakocsiban) Ja, es ha nem akarnak aludni, akkor nem eroltetem most mar annyira.... mondjuk meg sokat alszanak az enyeim (reggel, du, es este is kicsit, igy van mibol "engedni")
Ja- es megbanasrol: tokre banom am, hogy nem hagytam tobbet magamon oket aludni anno.....
Az esti horror nalunk eltartott par honapig, na jo, egyaltalan nem veszes, hiszen most 5 honaposak, de azt nem reszletezem, ha M jol alszik.
Jo ossze-vissza lett, de szerintem majd kialakul, es a 6 honap eleg jonak tunik am.
Meg annyi, h nalunk eleg hamar a sajat agyukban aludtak, mert kinottek a berelt bolcsot (mozesban nem voltak) :)
Szep napot, ugye milyen jo ido van??? :)
NS
Ikrekkel nagyon nehéz az elején sétálni, de később rá fogsz jönni, hogy a séta-játszóterezés mindenre gyógyír. Persze a játszótér eleinte elképzelhetetlenül nehéz két gyerekkel, aztán megszokod és rutinná válik.
TörlésEz az "amikor még nem alszik, de majdnem" pillanat is benne van a könyvben, hogy így kell ezt - mert ha már elaludva teszed le, és éjjel esetleg felébredget kicsit, akkor megijed attól, hogy nem ott van, amire legutóbb emlékszik, és felébreszti magát teljesen. Ugyanez vonatkozik a cicin elalvásra is (bár nálunk szerencsére nem lett igaz): az elalvás előtti pillanatban ki kell lopni a szájából, hogy ne szopizva aludjon el.
VálaszTörlésA "Van, hogy bazsevál és rúgkapál ehy kicsit, de aztán magától elalszik - ki érti ezt?" dolgot szintén a könyv magyarázta meg nekem is, számomra reveláció volt, mert ugye én amint egyet nyikkant rögtön felkaptam, egyrészt hogy ne ébressze fel M.-et, másrészt hogy ő maga ne ébredjen fel egészen, mert akkor nehezebb visszaaltatni. És kiderült, hogy butaság, mert az ilyen éjszakai cselekvések (nyekereg, mocorog, gügyög, sóhajt, stb.) teljesen szokványosak nála is, pont mint válunk felnőtteknél: mi is tevékenykedünk éjjel (be- meg kitakarózunk, forgolódunk, párnát igazítunk, stb.), mégsem ébredünk fel rá. Ki kell tanulmányozni tehát, hogy nála mi az, ami igazi sírás lesz, és mi az, ami csak ilyen "night noise", és az utóbbinál nem szabad beavatkozni, mert azzal pont hogy felébresztődik, míg ha hagyod elintézni a dolgát, visszaalszik, illetve fel sem ébred teljesen.
Vicces, h mennyire hasonlóak a tapasztalataink :) NS, elképzelni nem tudom, hogyan lehet mindezt ikrekkel megoldani... Ha a karomban túl sokat sír, én bizony visszateszem az ágyba, mert a hátam teljesen tropa (épp tegnap mérte a doki: 6 és fél kiló)
VálaszTörlésESti, úgy értettem, hogy nap közben esélyem sincs betenni a mózeskosárba, azonnal sír, rúgkapál. ki akar jönni. Éjjel más a helyzet, simán elfogadja a helyzetet. Köszi a linket!
Sensitive, bevallom mi is csak ürügyet keresünk (nincs még bébiőr, nem szereti az ágyát stb), hogy NE tegyük át külön szobába, nem is tudom, hogyan fogom majd viselni, ha nem lesz ott velem :(((
Hat a 6.5 az nem rossz... ;) nalunk a kissszony elerte a 8 kg-t.... :D nemsoka kikerul a gorbebol....mar mindennap izomlaz van a karomban, a hatamrol meg ne is beszeljunk, raadasul az egyik kisagy matraca alul van (erdekes megoldas, nem a matracnak van kulonbozo magassaga, hanem a racsot lehet leengedni).....
TörlésNalunk egyebkent az atmenet nagyon siman ment, nem is ertem.... tehat mi attettuk oket, de en ekkor meg veluk mentem (tettunk egy agyat az o szobajukba is), h papa tudjon aludni ejszaka, aztan mivel nem egy volt a ritmusunk, egyik ejjel attol felve, felebresztem oket, nem mentem be.... valahogy igy tortent.... de bevallom igazabol nagyon szeretnek egy kameras bebiort.... de persze azert visszatartom magam....
Ja, es "night noise": na itt van az, h varok kb 1-2 percet ha mondjuk felsir (az elejen azonnal kikaptam az agybol, ha felsirt, de azt nem is banom :)), es csak azutan megyek be....de most mar nagyjabol azert meg tudom allapitani, h milyen zajok/siras - visszaalvos vagy nem.
NS
8 kiló, te jó ég!! Ráadásul koraszülött, ugye?
TörlésAha, 1.8 kg-val szuletett.... ;) (amikor szuletett, akkor meg alul logott ki a gorbebol) jol behozta a lemaradasat :D
TörlésGondolom meg lehetsz könnyebbülve! És sikerölt szoptatnod őket végülis?
TörlésIgen, meg most is, csak epp nem annyit, mint szerettem volna, dehat ez van.... :S (vegyesen vannak, vagy hogy mondjak ezt...) meg ez az allando fejes.... szoval nalunk a kajalas is kesz kalvaria - szoptatom az egyiket, cumisuveg a masiknak - utana kiegesziteni.... majd a kovetkezo etetesnel forditva, aztan fejek... napi 3-szor min kell.... szoval szep az elet! :)
Törléste jó ég! Akkor zajlik az élet nálatok :)
Törlés(ja, és tényleg isteni az idő, NS! Olyan érzésem van, hogy nyaralunk: nem dolgozom, együtt ebédelünk a nyitott ablak mellett... (Bonhomme a kertben alszik) tök szuper!)
VálaszTörlés4 honapos volt kb. Meg nem fogzott, az tuti.
VálaszTörlésköszi!
TörlésTamko, próbáld kézben úgy, hogy befelé fordítod, ne nézelődjön, nálunk általában becsukja ekkor a szemét hamar. Este nekem a szopizásba belealszik, vagy van olyan zenélőnk, ami erősíti-halványítja a fényét, ezt a sötétben nézve hamar becsukja a szemét akkor is, ha a szopinál ébren maradt még. Cumit használtok?
VálaszTörlésAz anyukáink tényleg kincsek! Gondolom fogzás is van már nálatok, nehezíti szegény babák életét nagyon, ilyenkor még inkább kézbe kívánkoznak a fájdalom miatt.
Szia. Ha megengeded, belekotyogok és adok egy tanácsot.Ha 45 percet rászántok a sétálva altatásra, akkor esetleg azt a 45 percet szánd arra, hogy berakod az ágyába. (Én hason altattam a kisfiam, és olyankor mindig nyugodtabbak volt, nem ijedt meg annyira a zajtól stb. de nem ez a lényege a mondanivalómnak)
VálaszTörlésMiután beraktad az ágyba elkezded simizni a hátát vagy énekelni vagy az is lehet, hogy csak csendben ott kell állnod mellette, ha sír felveszed, megnyugtatod, aztán vissza az ágyba. Lehet, hogy ezt a 45 perc alatt 100-szor meg kell csinálnod, de kitartás 2-3 nap és tuti, hogy az ágyában fog aludni. Én sem hittem, de bevált. Fárasztó, de egy idő után kifizetődőbb. Lesz az a gyerek egyszer 15kg is, nem fogod bírni cipelni állandóan.
Nekem a lányom 5 éves (ő az első szülött) még a mai napig velünk alszik 1 ágyban, mert így szoktattam, első gyerek, ezt elcsesztem, de mikor terhes lettem a fiammal, (most 2 éves) megfogadtam, hogy külön ágyban fogom altatni, főleg mert a mi ágyunkba már nem is fért volna. Újszülöttként még egy szobában aludtunk, csak ö a kiságyban, mostmár külön szobában is alszik. Nem mondom, hogy Levi először nem aludt az ölemben, vagy nem volt olyan napközben, hogy összebújtunk, mikor nagyon fáradt voltam, de legtöbbször külön és a fentebb leírt módszer alapján szoktattam. Teljesen humánus megoldás, hiszen, ott állsz mellette, nem kell sétálnod, ha sír megvigasztalod, de még éber állapotban lefekteted, megtanulja, hogy ott vagy mellette ha kell, de neki ott a helye. Egy próbát megér, szerintem.
Sok sikert és kitartást!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésna szóval: úristen, most jutott eszembe, hogy megígértem még régen, hogy leírom neked a mi kálváriánkat-rendbejövésünket az alvással kapcsolatban. teljesen elfelejtettem, bocsánat. ígérem, a hétvégén tényleg leírom.
VálaszTörlésLurci, úgy veszem észre, nem szereti, ha nem lát ki és nem tudja szemmel tartani, h mi történik a lakásban :) ezért nem szereti a hordozókendőt sem szerintem. Cumit továbbra sem kér, néha beletalál a hüvelykujjával a szájába.
VálaszTörlésRena: sajna ez a módszer azért nem válik be, mert egyszerűen nem tudom betenni a mózeskosárba. Üvölt, és egy idő után olyan vörös lesz, h már attól félek, agyvérzést kap vagy megfullad. Mondóka, ének, simogatás, ágy ringatása... eddig semmi nem használt. Talán ha kicsit nagyobb lesz és már ért a szóból...
Molly: semmi gond, tudom, h sok a dolgod!
Tamko. Nem akarlak elkeseríteni, de ha most nem csinálsz vmit, akkor ha már nagyobb lesz, akkor tuti, hogy sokkal nehezebb lesz. Tapasztalat, 5 éve én is azt mondtam, hogy majd ekkor, majd akkor.... még mindig velünk alszik, és most olyanokat mond ha a szobájába akarom vinni, hogy ő fél attól, hogy rosszat álmodik és akkor nagyon megijed stb. ilyenkor meg ezért sajnálom meg. Bár tudom, hogy 18 évesen nem fog velem aludni, és néha nagyon is jó odabújni hozzá éjjel, de most meg már igazságtalan vagyok a kicsivel szemben és ezért van lelkiismeret furdalásom. Szóval tudom, hogy nehéz, de jobb most elkezdeni.
VálaszTörlésNe érezd úgy, hogy ki akarlak oktatni, csak segíteni akarok :)
8 hónapos a fiú, és keresem az indokokat, hogy miért ne legyen még külön szobában. Hogy fogok elaludni anélkül, hogy hallanám a szuszogását?????? Ha ki tudjátok rakni, írd meg milyen volt, mert erőt gyűjtök (nyáron már tényleg meg kell lépni, mert örökre ott marad - bár azt hiszem én nem bánnám :-))
VálaszTörlésRena, hezitálok a között, amit írsz (tehát hogy ne rontsuk tovább a gyereket) és a között, hogy amíg jól bírjuk a dolgokat (mert összességében nem panaszkodhatunk), legyen minden változatlan, és akkor módosítsunk valamit, ha már nem bírjuk tovább. Az utóbbi felé húz a szívem :)) és köszi a segítséget! :))
VálaszTörlésGigi, jaj, de megértelek! Majd írok róla, ha sikerült "kirakni" :)
Szia!
VálaszTörlésAhogy ezt olvastam, láttam a két és fél évvel ezelőtti önmagunkat párommal, ahogy 30 percet riszáljuk a gyerek senekét nyomorult 20 perces alvásért ...és kezdődik minden elölről...meg a letevést is, hogy ne ébredjen fel (ebben párom volt profi, ő még a kiságy mellett görnyedve, hogy ne legyen szemkontaktus, rázta a fenekét egy-két percig, egyre finomabb mozdulatokkal). Így utólag vicces, akkor nem volt az, de hát Bonhomme még picike...nálunk úgy egy éves kora körül jött el az az idő, amikor vevő lett az egyedül elalvás megtanulására (meg már akkor nem nagyon bírtam el), addig bizony ringatás volt, meg sokszor kézben/rajtam aludt. Addig ő is sírt, és mivel anélkül is eleget bömbizett, inkább a ringatást választottam...
Ja, és az én lányom is nagyon szerette valamihez hozzádörzsölni a feje búbját, én olyankor a szoptatós párnát, vagy egy anya-szagú pólót tettem neki oda.
Nem is tudom mit írjak. Az eddig felsoroltakat és azok ellentéteit mind végigcsináltam és még gitároztam és énekeltem is hozzá DD. 5 évig. A végén már azt hittem örökre elmegy a hangom. Olvastam a múltkor hogy gitározni akarsz. Csak ne az altatáshoz, mert ahhoz is hozzászokik!
VálaszTörlésTurchi: mindenhez mindig éneklünk. A gyerek később azt fogja hinni, hogy az élet egy musical: beszéd közben az ember csak úgy dalra fakad, hogy elénekelje, hogyan teszi tisztába, milyen ruhát ad rá... :)
TörlésTamkó: Akkor elkéstem a figyelmeztetéssel :-) Az enyém 12 éves lesz és még mindig énekelünk, na nem alváshoz, csak úgy nappal szórakozásból. De ez jó.
Törlés:-))
Törlésén eddig nem voltam ilyen énekesmadár. Ez a gyerekezés egyik újdonsága számomra! Szerintem Z. eddig soha nem is hallott énekelni.
szerintem ez tök jó, az éneklés és a zene nagyon jól fejleszti az agyat, meg jót tesz a léleknek. valahol azt olvastam - valami neurobiológus mondta -, hogy amikor énekel az ember, akkor nem fél, mert kikapcsol vmi ilyen terület az agyban.
TörlésÚgy döntöttem, hogy ide írom le a sztorinkat, hátha másnak is hasznos lehet: szóval nálunk nagyon tragikus volt a helyzet, mert mindkét gyerek nagyon refluxos volt, így kábé képtelenek voltak feküdni négy hónapig (Léna hasfájós is volt hozzá) és vagy hintában aludtak el, vagy az autósüléseikben (egyébként a gyerekorvos azt mondta,hogy az első három hónapban ott aludjanak, ahol tudnak, ilyenkor még a napirendet sem javasolják, mert minek).
VálaszTörlésnekem is az volt a taktikám, hogy átpakolom őket elalvás után a bölcsőikbe, de ahogy mindenki tapasztalja, ez nem jó, mert ha felébrednek, megijednek, nem tudják hol vannak, sírás, égszakadás, földindulás, altatás kezdődhet előlről, stbstb.
Nappal az enyémek sem aludtak egyáltalán és rosszul is néztek ki, karikás volt a szemük, tehát látszott, hogy alvásdeficitjük van, meg persze sírtak vég nélkül.
Három hónapos korukban megelégeltem a dolgot és elhatároztam, hogy beszoktatom őket a rendes ágyukba. A nappali alvás rendbetételével kezdtem: minden nap ugyanabban az időben - naponta kétszer - betettem őket az ágyba és tréningszerűen otthagytam, ha sírtak, ha nem (általában nem sírtak, mert akkor még együtt voltak bent, eljátszottak egymással meg a saját kezükkel).
Felszereltem az ágyra ilyen zenélő forgót is, mert valakitől hallottam, hogy az ő gyereke rendszeresen beájul, amikor azt nézi. Oké, ment a forgó (ezerszer kellett újrahúzni), később cd-n betettünk nekik nagyon halk klasszikus zenét is, hogy ne legyen olyan síri csend a szobában (a mai napig klasszikus zenére alszanak el), aztán Marcus cumizni kezdett (és lett neki alvósállata), Léna meg a fejére nyomkodta az egyik textilpelenkát - eleinte én is rettegtem, hogy megfullad, de olyan öt hónaposan már odaadtam neki) és később kapott egy rongyit (a mai napig ezzel alszik) és egyre jobban ment az ágyban alvás nappal.
Ezt a tréninget pár hétig csináltam és folyamatosan növeltem az ágyban töltött idejüket. Aztán következett az éjjeli alvás rendbetétele - ekkorra ugye már jól ismerték az ágyukat -, illetve szét is kellett választani őket, mert már zavarták egymást.
Erre a Ferber-módszert akartuk alkalmazni (ez az x időnként bemegyek és nyugtatgatom a szegény síró gyereket), de pocsékul ment, az első öt percben bementem és náluk maradtam egész éjjelre (nálunk a nagy gyerekmennyiség miatt a felnőttek mennek a gyerekekhez és nem fordjtva:)), kábé folyamatosan talpon voltam és simogattam azt, aki éppen zokogásban tört ki. Ez ment olyan három napig, azóta alszanak éjjel. Nyilván mázlink is van, de azért ez a szoktatás eltartott egy ideig és muszáj volt nagyon következetesnek lenni.
Szerintem segítenek a mindenféle szertartások (nálunk délutáni alvásnál is van mese jó ideje, meg a zene ugye), illetve az azonos időpontok és a következetesség (amivel, ha jól értem, ti nagyon hadilábon álltok:)).
Köszi! Valami ilyesmit szeretnénk mi is. Három gondom van vele: 1) Akkor már soha nem altathatjuk el ölben? Mert azért az is annyira jó... mármint nekünk... 2) HOgyan viseli el az ember, amikor kétségbeesetten sír? 3) Nálunk nincsenek fix időpontok. Pont most gondolkodtam azon, hogy este hány órakor tegyem ágyba úgy, hogy még tudjunk vacsorázni is előtte vagy utána? Ja, meg van egy negyedik is, ami az, h tényleg nem vagyunk következetesek egymás között sem - talán ez a legnehezebb. Ma pl. Z. határozta el, hogy nem vesszük föl rögtön, ha sír, és a mamám szaladt oda felvenni (pedig ő nagyon hangsúlyozza mindig, h agyonkényeztetjük a gyereket).
TörlésAsszem mi az éjszakai lefektetés rendbetételvel fogjuk kezdeni, ez a legproblémásabb. Most h jó az idő, délelőtt is kiteszem a kertbe, és tök jól elalszik pár tologatás után.
Köszi h leírtad! (ja, és három hónap elég korai a F-éódszerhez, nem? Tudom, h ikrekkel nagyon más az ügy..)
Hát, szerintem érdemes esetleg megtartani egy ölben altatásos ceremóniát, mondjuk a koradélutánit (szerintem nálatok még kéne hogy legyen egy délelőtti, koradélutáni és késődélutáni alvás is) és akkor nem mondotok le arról sem teljesen - és vmi spéci rituálét kapcsolni ahhoz, hogy tudja, hogy na, akkor ez az altatás ilyen, a többi nem ilyen. A kétségbeesett sírást nekem sokszor viselnem kellett, mert nem tudtam egyszerre két gyereket vigasztalni (most már megy az is:)), de mondom, igazából nem volt nálunk Ferber-módszer (a kifejezetten ikres Ferberben három hónapos kortól ajánlották, de egyébként valójában négy hónaposan kezdtük el, most rájöttem, meg valójában nem is csináltuk, mert amíg szoktattam őket, végig a szobában voltam velük, annyi volt csak, hogy nem vettem ki őket az ágyból, szóval ilyen szempontból nincs igazán tapasztalatom, valószínűleg elkezdtek volna aludni maguktól is - mondjuk a sírni hagyás rémes, az világos).
TörlésSzerintem a napirend nagyon fontos (ikreknél életbevágó, muszáj, különben egy perc szüneted sincs soha) egyszem gyereknél is, neked is, neki is, jót tesz mindenkinek. egyszerűen ki kell jelölni időpontokat, nálunk fix etetések voltak már a kezdetektől, így mindig ezekhez igazodtunk - persze ez így könnyebb.
Szerintem érdemes azt mondani, hogy mondjuk nyolckor bezár a bazár és kialakítani egy lefekvési rítust fürdéssel, babalovagoltatással (régen azt mindig csináltuk lefekvés előtt), valamilyen zenével, esetleg mindig ugyanazzal a mondókával, ezt ti tudjátok.
Ha meg a következetesség mindenkinek gyenge pontja, akkor meg kell beszélni, hogy ki mit képes betartani, kitől mi elvárható és aszerint cselekedni. Ezek azért fejleszthető dolgok szerintem, csak muszáj kitartani bennük, mert máshogy nagyon szétzilálódik majd minden napotok és később, mikor a gyerkőc már nagyobb lesz, zavarni fog, hogy teljesen kiszámíthatatlan az élet és este nincs időtök egymásra. (mi egyébként azt nagyon elszúrtuk, hogy mikor Houstonból Pisába költöztünk, akkor nem keménykedtünk kicsit, mert azóta is bent kell lenni velük este is meg délután is, míg el nem alszanak, ami nem jó, mert rengeteg időt elvesz - mondjuk mostanában néha már kiküldenek, mondván, hogy ők nagyok már, hát reménykedem, hogy elmúlik majd ez is. (persze azért nagyon szeretem hallgatni a szuszogásukat, nagyon jó velük aludni, szóval ambivalens ez a dolog is:))
(végülis részletkérdés és nem fontos, csak hülyén írtam le és nem érthető, hogy hogy jön ide a költözés: a költözésre adott egyértelmű reakciójuk az volt, hogy elromlott az egyedül alvásuk és az azóta sem javult meg sajnos)
Törlésja, meg amúgy ez az ágyra szerelt forgó talán nem hülyeség. tényleg hipnotizáltanbámulták, plusz, nálunk volt (van, még mindig, mert imádják) macska ellen védő sátor az ágyon, amitől kis kuckójuk lett, szerintem talán ezek is sokat segítettek.
VálaszTörlésegyszer volt nálunk egy ikres ismerős és csak nézett, hogy nemár, hogy nálunk annyi az altatás, hogy betesszük őket, aztán kijövünk...pedig akkor bizony így volt, hát most már rosszabb a helyzet.
Én is úgy gondoltam, míg meg nem született, h fix etetések lesznek, nem tetszett ez a kötődőnek nevezett módszer, vagymiamanó. Aztán rájöttem, h nekem sokkal könnyebb, ha nincsenek kőbe vésve az időpontok. Kábéra megvan minden: 10, 14 és 18 óra körül szokott enni, meg lefekvés előtt, ami olyan 20-21-22 óra. (éjszaka mostanában gyakran eszik, de ki tudja mikor...) De a lefekvési rituálé, igen, az hiányzik, meg kell beszélnünk hogyan legyen.
VálaszTörlésÁgyra szerelhető forgómorgója neki is van, nem is bagózik rá :)) szerintem azért, mert nem tudja megfogni.
Ja, és csak kétszer alszik napközben, már ennek is nagyon örülök :) ikrekkel nyilván sokkal szervezettebnek kell lenni, ez tény. És igaz, h neked nagyobb gyakorlaod van a sírás elviselésében is, mivel ketten is sírhattak egyszerre gondolom...
VálaszTörlés