Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon ritkán gondolok
arra, hogy a kisfiam volt az, aki 9 hónapig lakott a méhemben. Hogy tőle
származtak a dudorok és a hullámzások a hasamon. Az elején sokszor
belegondoltam, főleg azalatt a három hét alatt, amíg még bent kellett volna
lennie, de már kint volt – hihetetlennek tűnt, hogy egy ekkora baba ott
elférjen -, de mióta megnőtt, nem nagyon szokott ez az eszemben járni. Pedig a
szülésre gyakran gondolok. Mondjuk a szülés még mindig annyira szürreális az
emlékeimben, mintha meg sem történt volna, hanem filmen látom.
Ezért is érzem úgy, hogy egy örökbefogadott kisbabát is
simán tudnék ugyanígy szeretni. Nem tudom, honnan származik ez a nagy szerelem,
de szerintem nem onnan, hogy én hordtam ki és én szültem meg Bonhomme-ot.
Lehet, hogy onnan, hogy cuki? Mióta megszületett, egyébként minden csecsemőt
szépnek látok, mert felismerem bennük, a mozdulataikban vagy az arcjátékukban
Bonhomme egy-egy vonását.
Két dolog zavarna talán az örökbefogadásnál. Az egyik,
ismeretlen emberek vonásait kellene felfedeznem a gyerekem arcán. Bár lehet,
hogy ezt azért érzem így, mert Bonhomme mindkettőnkre nagyon hasonlít
(elsősorban rám - vicces mostanában a gyerekkori képeimet újra nézni-, és ahogy
változik, egyre jobban emlékeztet Z-re is). A másik pedig, ha idősebb, 2-3 éves
gyereket fogad örökbe az ember, és akivel kimarad ez a közösen eltöltött pici
babakor, akit nem lát az ember szuszogó csomagból értő kisbabává változni.
Más: gyakran gondolok arra is, hogy mennyire megértem azokat
a nőket, akik pasi híján spermadonortól esnek teherbe egy bizonyos életkoron
felül. Ha Z. kiszállt volna a lombikos tortúrából, úgy gondoltam, én is ezt az
utat választottam volna, mert minden áron szerettem volna kisbabát. Pasi
mindig, minden életkorban akadhat, gyereket szülni meg ugye… na, de tudjátok.
Mostanában ez is annyiszor megfordul a fejemben. Hogy
mennyire nehéz lehet egyedülálló anyukaként. Nem a fizikai oldal tűnik annak,
inkább a lelki. Mert segítséget szerezni gondolom pénz és szervezés kérdése. De
én annyira örülök annak, és akkora hatalmas megkönnyebbülést jelent, hogy nem csak
én imádom a gyerekemet, hanem van még egy másik ember is a világon, aki
ugyanígy szereti és ugyanúgy megtenne bármit érte, mint én. Akivel néha
összenézünk és megállapítjuk olvadozva, hogy annyira gyönyörű ez a baba, hogy az már fáj.
Ezt ismeritek?
Ez a természet cselszövevénye
Szeretni kell…
Meghalni érte,
De inkább élni, szolgálni őt,
A tündérbájú csecsemőt.
Hát mosolyogj, kis földi angyal,
Mosolyod gyógyít és vigasztal
Mint a tavaszi napsugár,
Mint a gyümölcsérlelő nyár
(Várnai Zseni)
Nem ismertem -de ez az tündérbájú csecsemő nagyon szép :)
VálaszTörlésÉn is azt gondoltam, mielőtt A.-val találkoztam volna, hogy ha harmincéves koromig (igen, akkoriban ez egy iszonyú éles, vastag és ijesztő határvonalnak látszott, amit minden valószínűség szerint felvésnek bicskával az ember homlokára) - szóval, azt gondoltam, hogy ha nincs is pasim, gyerek az kell. Mondjuk a spermabank meg sem fordult a fejemben, csak ennél... khm... természetesebb megoldások. Az eszembe sem jutott, hogy nem feltétlenül megy egy találkozásból az ügy. Az meg pláne nem, hogy tényleg milyen iszonyú nehéz lehet egyedül felelősséget vállalni minden döntésért egy gyerekkel kapcsolatban. Sem az, hogy fizikailag is milyen megterhelő tud lenni egy gyerek, mondjuk ha beteg vagy, vagy dolgozol, stb. Azt hiszem, rettentő szerencsés vagyok :)
Nem mondom megint, hogy mintha én írtam volna, mert már tiszta nevetséges, hogy ezt ismételgetjük egymásnak... de tényleg olyan nah. :) Érdekes, hogy ennyire egyformán éljük meg ezt az anyaság dolgot... biztos ezért, mert a miénk is ANNYIRA gyönyörű... :)
VálaszTörlésSzia! az örökbefogadós részhez szeretnék reagálni, a nagyobb gyerek örökbefogadását pont azért zártam ki mert , én is így voltam vele mint te, ezért ragaszkodtam a csecsemőhöz.
VálaszTörlésMeg sem fordult a fejemben, hogy azon agyaljak, hogy milyen vonásokat kapott a vér szerinti szülőktől, de.....az én kis csöppségen újszülött korában az kissé túlméretezett bőrét ugyan úgy ráncolta a homlokán mint a keresztapám , - aki sajnos már 6 éve nincs velünk :-( és a szüleim után Ő a következő akit mindennél jobban szerettem - kérdeztem is néha Lillától Köri te vagy??? Valakinek ez hülyeség, de én hiszek a lélekvándorlásban :-))), most hogy eltelt 1,5 év az örökbefogadás óta, már látom, hogy pont annyi zsiványsággal van megáldva a lányom, mint Ő volt :-)))
Zaklatás: (in medias res :) )
VálaszTörlésugye neked volt Prenatested? kérlek irj róla pár sort... röviden, közepes kockázat az integrált teszten, hasbaböködés felajánlása...most találtam a Prenatestet,megbizható? Pár napom van dönteni... Évi
MI! En ugy tudom, hogy ha a Prenatestnel sem stimmel valami akkor a hasbaszuras jon. Ha anyagilag nem gond a Prena akkor erdemes lehet megcsinalni, baaar en nem tudom pontosan hogy ugyanazokat a dolgokat nezi-e mint az invaziv vizsgalat...
VálaszTörlésA 30 éves kor engem is úgy megriasztott, aztán elmőlt és nm történt semmi, sőt tök jó volt.. azt olvastam, az emberek 33 éves korukban a legboldogabbak. De a negyven! Hát AZ nagyon durva lesz. :) És igen, a felelősség, egyedül vállalni a felelősséget egy gyerekért, az nagyon nehéz lehet.
VálaszTörlésEsti :)) egyébként én azt hiszem, hogy azért is éljük meg ilyen pozitívan ezt a kezdeti időszakot, mert nehezen jött össze a baba, szerinted nem?
Edina, én nem hiszek a lélekvándorlásban, de hallottam, hogy az örökbefogadott gyerekek hasonlítanak a szüleikre (átveszik a szokásaikat, hansúlyt stb.)
MI: hááromféle kromoszóma-rendellenességet vizsgál 98% megbízhatósággal, tehát az amino sokkal precízebb, de én mégis ezt választottam, mert nincs kockázat, csak vérvétel van. 15 hét körül lehet megcsinálni és eredmény három hét múlva aszsem, de már nem emlékszem pontosan a részletekre. Remélem, segítettem!
Tamko: Na én pont abba a durva 40-be szültem bele 3 nappal a saját 40. születésnapom után D. Nekem a 35 volt rémisztő mert akkor már azt hittem nekem sosem lesz gyerekem. Nagyon nehéz egyedül, pedig általában egyedül csinálok mindent de van egy háttér ami nélkül nem is tudom mi lenne. Sokszor voltam hónapokat kettesben a gyerekkel de még a skype is megnyugtatott ha a férjemmel beszéltem.
Törlés35 evesen en is ezt hittem, akkor mar fel eve probalkoztunk es ereztem, h nem fog konnyen menni.
TörlésKöszi,nálunk a Down merült fel,de tudom h nem az csak rosszkor vették le és semmit se érnek ezek a kombinált számítások.
VálaszTörlésMjuk szerintem tutira nem lesz pozitiv, ha mégis akkor ugye baj van.De mivel 17. vagyok és 3 hét az eredmény amnio meg csak 20.hétig van,hát érdekes.
VálaszTörlésRemelem, h minden rendben lesz!
VálaszTörlés