Nagyon el fogjuk kényeztetni ezt a gyereket. Nem is tudom, hogyan
nem lehet nem elkényeztetni egy gyereket. Hogyan utasítsunk neki vissza bármit is? Néha elhatározzuk, hogy kicsit próbáljuk nevelgetni, végülis elmúlt már 3 hónapos, szóval hogy nem vesszük fel az első nyikkra. Meg a másodikra sem. Tanuljon meg várni egy picit, ne türelmetlenkedjen.
Általában egyikünk sem tudja a gyakorlatba átültetni ezt az elvet. Ha az egyikünknek mégiscsak sikerül, akkor a másik persze nem bírja ki, és odarohan felvenni a kis szerencsétlent (mert ilyenkor az ember úgy gondolja, hogy nyilván szerencsétlen és boldogtalan az a kisbaba, aki legörbülő szájjal hüppög, és persze
rögtön meg kell vigasztalni). Na most, kérdezem én, hogy lesz ez, amikor két éves lesz? Meg négy?
Ez a késői szülés
átka eredménye: az ember sokkal több mindent ráhgy szerintem a gyerekre, mint fiatalabb korában tette volna. Én eddig csak egyszer vesztettem el a türelmemet, Z. egyszer sem. Mert végülis mit számít, ha csak ölben szeretne elaludni? Meg ha nem akar egyedül feküdni a játszószőnyegén? És ha azt szeretné, hogy bohóckodjunk neki és hatvanadszor is elénekeljük az
Egyszer egy királyfit, az összes versszakkal együtt? Hát istenem, volt 38 kényelmes évem, most aztán mindez igazán semmiség...
Bonhomme két rabszolgája
Kényeztesd csak el. Az jó. :)
VálaszTörlés"Nem is tudom, hogyan nem lehet nem elkényeztetni egy gyereket."
VálaszTörlésszülj még hármat, úgy;)
Tökéletes rajz! Pontosan én is ennyire szerelmes vagyok a gyerekeimbe.
VálaszTörlésRégen nem értettem a barátnőimet, akik azt mondták, szerelmesek a gyerekeikbe. Ma már értem. ;)
Molly Boom, még úgyis el lehet.:-) Nálunk ott kezdődik, hogy a 3 nagyobb mindet megenged a kicsinek...Nem ketten kényeztetjük, hanem 5-en.:-)
VálaszTörléshú, az igaz:) nincs megoldás...
TörlésSzia! Olvaslak már egy ideje, nagyon jókat írsz! Csak azt szeretném neked mondani, hogy kényeztesd csak nyugodtan, mi is ezt tesszük a kisfiúnkkal, aki már 9 hónapos és nem érzem úgy, hogy ezt ő kihasználná, vagy bármelyikünk hátrányára vált volna. Mindig arra gondolok, amikor felkapom, hogy ezt pár év múlva már nem tehetem meg, egyrészt azért mert már nem fog elférni a karjaimban, másrészt pedig azért, mert már lázadó tiniként nem lesz rám szüksége. Szóval, én azt vallom, hogy addig kell kiélnünk anyai vágyainkat, amíg még ilyen picik. Szeretettel nem hiszem, hogy el lehet egy gyereket rontani :)
VálaszTörlésI feel ya'... again... :) Kissmajom eddig még soha sem tudta elsírni magát nem-kézben. Amint nyekken, vagy legörbül a pici szája, máris ugrik valamelyikünk, és kapja fel - elég trauma nekünk így is az, hogy ilyenkor néha valóban igazi baja van (pl. pocakfájás, és nem csak olyan egyszerű nyűglődés, amit mi "magánybánatnak" hívunk), és ölben sem tudjuk elég gyorsan megvigasztalni.
VálaszTörlésÉs igaza van Andinak, szeretettel nem lehet elrontani - ha megerősítést vársz ezügyben szakembertől is, nem csak elfogult anyáktól, javaslom elolvasásra, nagyon jó könyv, kötelező olvasmánnyá tenném minden szülőnek: www.unconditionalparenting.com
Szülnék én szívesen még hármat :)) szerintem egészségesebb is lenne neki, mint így, hogy két felnőtt ugrál körülötte. Persze, szeretettel nem lehet elrontani, de kapriciózus kisgyereket - tudjátok, akik huszadszorra is leejtik a kiskanalat és várják h valaki fölvegye nekik - gondolom igen.. mindegy, nincs más választásunk :))
VálaszTörlésjaja, szerintem is jót tesz a sok (de legalább egy) tesó. mindenkinek.
Törlésszóval most hármasikrekre fel! (Emlékszem, akkor kezdtem olvasni a blogod, mikor arról írtál, hogy hármasikreket szeretnél:))
Hát azt nem is, de ikrek jöhetnek! :)
TörlésKényeztetni jó :) én kb. úgy vagyok vele (nincs kimondott elv rá, csak úgy látom, hogy így van), hogy amíg nagyobb örömet jelent kényeztetni, mint amekkora terhet, amíg nem rossz nekem sem, addig kényeztetem őket, mert jó. Egy idő után erre-arra úgyis nemet kell mondani (konnektorpiszkálásra, ablakpárkányon táncolásra, stb) - megszokja ő is, ti is. Igyekszünk értelmetlen tiltásokat és szabályokat nem bevezetni, de mi is szeretnénk életben maradni :D
VálaszTörlésÚgy látom, hogy még nem kaptál felkérést az ismerkedős blogos játékra, így sok szeretettel kérlek most fel arra, hogy csatlakozz: kisviragszuletik.blogspot.hu/2014/02/ismerjuk-meg-egymast.html
VálaszTörlésMartine: ez az elv tetszik! :) Amúgy blogszünetet tartasz? :(
VálaszTörlésAndi, köszönöm, igyekszem!
nekem azért vannak aggályaim az elkényeztetéssel, szerelmes rabszolgasággal kapcsolatban.. mármint, ne higgyétek, hogy az én gyerekeim rideg tartásban nevelkedtek, de a józan ész azt mondatja velem, hogy ebben is (mint ahogy egyébként mindenben, ez az igazi alapelv a gyereknevelésben) optimumot kell találni.. és itt nem az a lényeg, hogy neked nem teher megtenni ezt vagy azt a gyerekedért, hanem az a lényeg, hogy a gyermeked jellemének mi az, ami használ.. én (akinek az egyik gyereke már 17 éves) úgy látom, hogy nem olyan jó a "mindigmindenúgyleszahogyakarodésannyiraszeretlekhogytemindigmindentmegkapszésmégafenekedetsemkellfelemelnisemmiért"..
VálaszTörlésmondom: optimum:)
Fruska
"mindigmindenúgyleszahogyakarodésannyiraszeretlekhogytemindigmindentmegkapszésmégafenekedetsemkellfelemelnisemmiért"..
Törlésés ez nem is neked rossz, hanem a gyereknek, bizony, teljesen igazad van - csak eddig hallgattam erről, mert nem akartam vitatkozni. (most sem akarok, félreértés ne essék)
Én is abszolút egyetértek Fruskával, vagy nem voltam világos a posztban? A kérdés csak az, HOGYAN mondjon az ember nemet, amikor olyan nehéz...
VálaszTörlésSzerintem a szülő egyszer csak érzi, a gyerek két éves kora körül. Előbb nem. Amikor a terrible two elkezdii feszegetni a határokat, akkor muszáj fogni a kezét, hogy ki ne szaladjon az autók elé a járdáról. A négy évesnek is simán megy azt mondani, hogy nem kap ötödik Barbiet, mert már van négy, amiből egynek hiányzik a feje, a többi meg pucér. Különben sem fér el több játék a 800 nm-es lakásban. Az evésnél is betelik a pohár a szülőnél és beveti az "addig nem állsz fel az asztaltól, míg meg nem eszed az ebédet, de legalább öt kanállal, de minimum kettővel, na jó, nem eszel? Nincs ebéd, nincs desszert, vacsoránál találkozunk."
VálaszTörlésEzek csak példák, kicsit túlszinezve, de szerintem az átlagszülő érzi az optimumot. Kérdés, mi, ki az átlag.
Valószínűleg mindannyian az optimumra törekszünk - ki így, ki úgy, ami kinél ennyi, kinél annyi, és valószínűleg a legtöbbünk tette már fel azt a kérdést magának, hogy vajon jól csinálom-e (és a nagyobb gyerekek esetében azt is, vajon hol rontottam el).
VálaszTörlésTamko: nincs konkrét blogszünet, csak mivel ismét egész jól tudok járni :) - inkább járok, mint írok. De köszönöm a felkérést, előbb-utóbb kitalálok valamiket (kitálalok valamiket) magamról.
Remélem, én is érezni fogom... a védőnő azt mondta, 3 hónapos kor után vigyázzunk h mire szoktatjuk rá. Akkor olyan logikusnak hangzott, de most, h elmúlt már 3 hónapos, hát izé.. nehéz nem felkapni amikor legörböl a kis szája.
VálaszTörlésMartine: nna, akkor örülök, és várom a kitálalást (kitalálást, haha)
Igen, szeresd amennyire csak lehet. A kép nagyon kifejező, akár mi is lehetnénk. Persze hogy felveszem a gyereket akár éjfélkor is is mikor alvás helyett ilyen okosan tud nézelődni : http://kepkezelo.com/images/ja1nqa47saaar6ly5c.jpg
TörlésEnnyi jár neki.
hát oké, persze, kisbaba, jaj, de cuki, jaj, ne sírjon, de mi most épp ott tartunk, hogy a három éveseink semmit nem csinálnak meg maguktól, ami kicsit is nemszeretem feladat, mert el vannak kényeztetve nagyon, mindent mindig mi csináltunk - szóval észnél kell lenni.
Törlésjó, nálunk tényleg olyan szempont is volt, hogy mindig mindent sokkal egyszerűbb volt nekem csinálni: gyorsabb, ha mindkettőt én öltöztetem, gyorsabb, ha összepakolok utánuk, gyorsabb, ha én etetme őket, stbstb...egy gyerekkel talán jobban lehet figyelni, hogy igenis, amit tud egyedül csinálni, azt csinálja, ne hagyatkozzon mindenben ránk, ne legyünk a rossz értelemben vett rabszogái.
az meg a másik, hogy a gyerek a korlátokat érzi kiszámíthatónak és biztonságosnak, a mindent megengedés az neki a bizonytalan káosz.
szóval igen, egy idő után már nem kell felkapni minden nyikkanásra, rá kell szólni, ki kell találni ésszerű büntetéseket...nekem is nehezen megy, egy csomószor megesik rajtuk a szívem, de az sem jó, mert a következetesség a másik nagyon fontos dolog.
de rájöttem egyébként, hogy ez az ikrezés annyira más műfaj igazából, hogy én nem is tudok senkinek tanácsot adni semmiben, hacsak nem ikrei vannak...
összességében szerintem elképzehető, hogy nem lehet túlszeretni egy gyereket, de rosszul szeretni bizony nagyon könnyű.
Molly: Két gyerek más helyzet. Nagyon más. Sokkal nehezebb. Kényszerhelyzetek vannak, Nincs idő pátyolgatni egyiket sem kedvedre mert annyi a munka velük. Én legalábbis így gondolom egy gyerekkel.
TörlésTurchi: ez a te kisfiad? Nagyon eeeeeedes!!!
TörlésTamko: Igen, saját tulajdon! DD Gondoltam 12 évvel utána már lehet róla képet felrakni, úgyse ismeri fel már senki. Ilyen okosan nézelődött alvás helyett éjfélkor, megszemlélte a függönyöket, lámpákat, a képen éppen az apját nézte de őt levágtam. Hmm
TörlésSzerintem a Franciakulcs által írott kétéves kor reálisabb - de ki tudja, kinek mi a kényeztetés meg a szoktatás egyáltalán? Elkényeztettem, ha együtt alszunk, vagy csak lusta vagyok éjjel felkelni? Elkényeztetem, ha felveszem, mikor sír, vagy úgy érzem, a szükségletét elégítem ki? Elkényeztetem, ha reggel kakaóval ébresztem, holott én még alhatnék, vagy normálisan ellátom és biztosítom, hogy beérjen a suliba? Elkényeztetem, amikor megcsinálom a lusta gyerekem háziját (igen, már kétszer előfordult), vagy védem a jótanuló gyerek anyukája státuszomat?
VálaszTörlésigen.. bár megtaláltuk a kulcsszót: "jól szeretni", azt kivitelezni nagyon nehéz.. következetesnek lenni/maradni szintén nem könnyű..
VálaszTörléskét fiam van és köztük közel 7 év különbség van.. a nagyobbal, pusztán jó szándékból (gyorsabb, ha én adom rá, gyorsabb, ha én etetem, miért is ne állnék fel, ha szomjas, miért is ne pakolnám el a szobájában a játékokat, stb., amiket Molly is mond, vagy amiket Martine.. hogy esetleg még a leckéjét is megírjuk..) elhibázott dolgok addigra pontosan látszottak, mire a kisebbik megszületett.. vért izzadva sikerült a nagyobbal is rendbe hozni a dolgokat, a kisebbel így eleve könnyebb volt minden.. mert azt tisztán láttam, hogy a nagyobb "rosszul" volt szeretve.. kiszolgáltatta magát, akkor is, ha az nem volt indokolt.. a dolgok következmények nélkül történtek meg a világában.. stb. ez, tudjátok hová vezet?! szóval, tudjátok, mit csináltam? 2 hetes "turnusaim" voltak.. a megfigyelt hibákat (az én hibáimat, helló!) leosztottam és 2 hetente egy kitűzött, javítani való dolgon munkálkodtam.. és sikerült.. a kicsivel pedig, mondom, már egyszerű volt..
és rájöttem, hogy az a lényeg mindössze, hogy sok nő (ahogy a nagynál én is) abba a hibába esik, amikor megszületik a gyereke, hogy a többi szerepe teljesen megszűnik, vagy legalábbis nagyon háttérbe kerül.. én azt gondolom, hogy bűntudat nélkül meg kell maradni nőnek! feleségnek! társnak! barátnak! munkatársnak! stb. és akkor nem áll elő az a helyzet, hogy őrült anyatempóban elrontjuk a gyerekünket..
na, ilyesmi..
és hát igen, még annyi, hogy mikor minek van itt az ideje.. a másodikkal én már csecsemőként igyekeztem jól szeretni.. megtanítottam aludni, rászoktattam a mindenki által követhető napirendre, megtanítottam az evést és az ételeket szeretni, megtanítottam, hogy minden dologgal, amit egyedül meg tud csinálni több és több lesz.. és erre alapozva aztán egyre több önállósággal és egyre mélyebb bizalommal szeretjük egymást.. a mai napig is.. meglepő (még nekem is, hihi), de a 17 éves fiam még mindig napi szinten beavat a dolgaiba és ha úgy adódik, szívesen beszélget velem, mindenféléről.. és tudom, hogy én vagyok az első, akihez fordul, ha bármi van..
(nem, nehogy azt higgyétek, hogy itt fényezem magam, mert én szuper vagyok.. frászkarikát.. nagyon sokszor vontam kétségbe magam és a döntéseimet, nagyon sokszor voltam frusztrált és nagyon sok munkámba került, hogy ilyen nyugalomra tegyek szert.. így)
fruska: Én 1 éves kora után kezdtem jobban odafigyelni a hogyanra és miértre, a következetességre, a szabályokra. Addig csak a babázás, szeretgetés. Nem nőtt a fejemre, megtanulta a szabályokat, nem szolgáltatja ki magát. 12 éves. Nagyon jó gyerek. Semmiben nem látom hogy elrontottam volna. Na most én is jól kifényeztem mindkettőnket. Ha két gyerekem lenne, lehet másképpen nyilatkoznék de nincs, marad ez a verzió.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés