Miért szeretem a francia egészségügyet?
Még a terhesség alatt felfedeztem egy csomót a bal mellemben. Annyira nem izgatott a dolog, hogy el is felejtettem megmutatni a brüsszeli nőgyógyászomnak. Itt látta először doki (a háziorvosom) (1), aki megnyugtatott, hogy nem rák, de azért nézessem meg a nőgyógyásszal. Meg is mutattam az első konzultáción a fiatal nőgyógyásznak (2), aki szintén megnyugtatott, hogy valószínűleg a hormonoknak köszönhetem, de azért felírt egy UH-vizsgálatot, biztos, ami biztos alapon.
A vizsgálat napján éppen szültem, úgyhogy már csak pornószínésznőhöz méltó mellekkel tudtam elmenni rá, amikor Bonhomme már egy hetes volt, én pedig javában tanultam a szoptatást. Az ultrahangos doki (3) meg is nyugtatott, meg nem is: szerinte sincs komoly baj, de azért lehet, hogy abba kellene hagynom a szoptatást, hogy egy rendes mammográfiát lehessen csinálni.
Képzelhetitek, hogy össze voltam törve. Nem a ráktól féltem, hanem attól, hogy Bonhomme nem kapja meg a lehető legjobb táplálékot az első időkben, ha már sokáig úgysem fogok tudni szoptatni*. Az UH-doki azt javasolta, hogy menjek vissza a kórházba a nőgyógyászhoz, és egy újabb vizsgálat után majd közösen döntenek. Szerzett is nekem időpontot a fiatal lányhoz, mert különben február előtt esélytelen lett volna bekerülni.
A konzultáció napján felvonultunk Bonhomme-al (micsoda szervezés egy kisbabával útra kelni!), de nem a fiatal lány fogadott, hanem egy idősebb nő (4), akinek nagyobb tapasztalata volt (szerintem tök rendes a lánytól, hogy olyan esetekben, amikor nincs kellő tapasztalata, kikéri a kollégái véleményét).
Nem tudom, lehet-e követni a történetet. (Főleg, hogy időközben újra voltunk a háziorvosomnál - Bonhomme 8. napi vizsgálata miatt - aki megint elmondta, hogy szerinte nincs baj.) Az idősebb nő is megvizsgált, de ő sem mondott semmi konkrétat azon kívül, hogy valószínűleg semmi komoly, de azért jó lenne mégiscsak újra megultrahangozni. Ő is kért nekem egy UH-időpontot, ekkor már egy mellrák-specialistához. Én pedig elkezdtem aggódni.
Elmentünk a specialistához (5) is, a saját különbejáratú fejőgépünkkel (=Bonhomme), még jó, hogy jól viseli ezeket a medikális kirándulásokat. A doki szoptatás előtt és után is megvizsgált és végül kategorikusan kijelentette: nincs itt semmi baj, folytathatom a szoptatást, nem kell ráktól tartani.
Mindez három hét alatt történt. Nem lehet azt mondani, hogy itt nem veszik komolyan az embert!
* Bár a reumám egész jól viselte a szülést, szóval ezt a döntést még felülvizsgálom. Meg már kezdek tényleg belejönni, kevésbé fáj, mint az elején, és egyáltalán nem találom furának, ahogy a terhesség alatt gondoltam. Bonhomme-ot meg imádom nézegetni, amíg szopik. És a szoptatás praktikus oldala minden egyes alkalommal lenyűgöz.
És a mindenféle nyugodtságoknál semmi sem tesz jobbat az ember jókedvének :) Úgyhogy csakis a legjobbakat, legszebbeket továbbra is :)
VálaszTörlésÖrülök, h nincs semmi :) és persze irigylem azt a rendszert, ahol ezt ilyen flottul és alaposan körüljárták :)
VálaszTörlésbocs, hogy belekotyogok, régóta olvaslak, nemrég visszaolvastam az egész blogot, gratulálok a kisfiadhoz, a kitartásodhoz és különösen ahhoz, hogy ennyire jól viseled ezt az első, összeszokós időszakot, és még a humorodat is megőrizted… Le a kalappal előtted!
VálaszTörlés…a reumáddal kapcsolatban akartam már írni, mert ha jól olvastam bechterew kórod van neked is mint az anyukámnak. Anyukám nagyon erős fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket szedett rá hosszú évekig, míg a gyomra kikészült tőlük, aztán elkezdett tai chira, később jógára járni és mára szinte megszűntek a fájdalmai, hajlékonyabb mint én, pedig az orvosok azt jósolták, hogy öreg korára kerekesszékre fog szorulni. Biztos ennek a kórnak is vannak különféle változatai, lehet, hogy nálad teljesen más a helyzet, ami miatt írok, hogy most pont aktuális lenne, hogy kipróbáld a babás jógát, kimozdulós programnak se utolsó, de ha nincs rá lehetőség, gondolom netről is letölthető. Nem kell nagy hókusz-pókuszra gondolni, a mozgás a lényeg. (úszni úgysem lehet még egy darabig, és én úgy tudom a hideg víz miatt nem is használ a reumás jellegű panaszoknak)
Szoptatásnál meg arra figyelj, hogy ne tartsd egyik testrészedet se mereven, mindig kényelmesen helyezkedj el. Sajnos ezzel kapcsolatban is van rossz tapasztalatom, a vállamban ízületi gyulladást okozott a rossz testtartás, pedig reumám sincs, nagyon megszenvedtem vele, ráadásul épp szoptatás alatt nem is szedhettem rá semmit.
még egyszer, bocs, hogy így kéretlenül…
Szia Nelly! Köszönöm a gratulációt meg mindent :)) Jógával már próbálkoztam, legutóbb terhesség alatt, de nekem valahogy nem vált be, jobban fájtak utána az izületeim, mint előtte. És igen, Bechterew-em van, szerencsére enyhe verzió, de azért meg tudja keseríteni a mindennapokat. Próbáltam már sok mindent, még olyasmiket is, amikben nem hiszek, de egyetlen dolog vált be: a gyulladáscsökkentők. A szoptatással meg az a helyzet, hogy igyekszem nem görnyedni a baba fölött, de nagyon nehéz! Mostanában talán a jó pozíció megtalálása a legnehezebb, fekve még oké, de ülve... de persze igyekszem, és köszi a tanácsot!!
TörlésHuhh Tamko, örülök, hogy minden rendben!
VálaszTörlés