A torokfájás orrfújássá, majd köhögőrohammá fajult, nem is részletezem. Még jó, hogy a doki azt mondta, csak köhögni ne köhögjek... péntek óta itthon vagyok, ma pedig a reggeli terhesgondozáson János kiírt a szülésig. Így végül is egy héttel előbb kezdem a szülési szabit, mint terveztem. Nem így akartam, de most mit lehet tenni. Be szerettem volna még fejezni a munkáimat, összepakolni az irodát, elköszönni stb. de főleg begyakorolni az új IT-programokat, mert az évtized nagy váltása történik épp bent: fokozatosan újakra cserélik a régi programokat, amelyekkel dolgozunk, és kellett volna még egy kis idő, amíg megszokom őket. Na mindegy!
A babával szerencsére minden oké, és a köhögés ellenére a méhszáj még szinte teljesen zárt (így mondta). Bár iszonyú lelkiismeretfurdalásom van, hogy állandóan fel kell ébrednie a gyereknek, mert az anyja nem képes abbahagyni a köhögést. Már majdnem 3 kiló - csak tudnám, hogyan fér el odabent, mert kívülről még mindig nem óriási a hasam. A feje továbbra is lent van, de portrét most nem kaptam, mert a keze eltakarta a kis arcát. A doki úgy tippelte, 3,5 kilósan születik majd meg. És olyan fura, tegnap jöttem rá, hogy hetek óta elszámolom magam, és egy héttel kevesebbnek hiszem a terhesség korát. Ki gondolta volna az elején (amikor még napokban is számoltuk), hogy ilyen könnyedén fogom venni a végére! Az orvos kinyomtatta a dossziémat, majd sok sikert (+kellemes szülést?) kívánt és szélnek eresztett: ez volt az utolsó konzultációm vele (kár, mert nagyon bírtam).
Pénteken költözöm, ez pedig egy másik történet. Annyi a tennivaló hetek óta, hogy minden reggel készítek egy listát az elintézendő dolgokról, majd este felülvizsgálom és újat írok. Van, hogy napközben részlistákat gyártok, csak kerüljön elém egy post-it meg egy toll. De valahogy minden kihúzott tétel után keletkezik két másik új feladat, nem is értem.
(35+3)
Jaj, ez nagyon izgi.. remélem hamar rendbejössz, és pár hétig még egyben maradsz! 36.hét.. nagyon komoly! :)
VálaszTörlésKöszi! Ugye, hogy 36 már milyen komoly? Én is hirtelen más szemmel néztem magamra, amikor rájöttem, h már MAJDNEM 37!
VálaszTörlésCsak azt sajnalom, hogy utana nem surun fogsz blogot irni... Tudom, nem szep magamra gondolni, de a hosszura nyult szopik alatt ez volt a szorakozasom. Keszen allsz egy uj szerelemre egyebkent, mint fius anyuka? :-))) mi egesz sok idot el tudunk utni azzal, hogy simogatom a fejet es szeretlek-ezek, o meg vigyorog
VálaszTörlésÓó, Gigi! :)) Valaki meg nem sűrűn kommentel:)) Hogy vagy, rendben ment a szülés? Nagymamád megszokta a kisfiú nevét?
VálaszTörlésJó a kérdés, szerintem abszolút készen állok. Már most szerelmes vagyok a kis lábaiba, amelyeket néha a hasam bal oldalán kidugdos... Z szokta néha mondani, hogy neki még viszont olyan elképzelhetetlen, hogy a kis minizoknikba pár hét múlva lábacskák kerülnek!
Azért majd próbálok írni hetente legalább kétszer... kicsit kevésbé összeszedetten és rövidebben talán.
Hát igen, elég sűrűek a napok, bár most hogy elérte a 3. Hónapot kezd kicsit könnyebb lenni. A szülés nekem szívás volt, 12 óra vajudás után császár, mert nem tágultam. De nem bánom, mert volt egy valódi köldökzsinór csomó...... Még most sem merek belegondolni, hogy mi minden lehetett volna még a terhesség alatt is.
VálaszTörlésA névvel már csak olyan gondok vannak, hogy nem becézhető, de nem értem minek, hiszen rövid és jó hangzású - a nagyszülők valamiért feltétlen becenevet akarnak mondani...
Drukkolok a végéhez, és inkább pihenj blog helyett! Majd pár hónap múlva pótlod!
Hát én tök udvariatlan vagyok, most jöttem rá, hogy a kommentedre csak fejben fogalmaztam meg a választ, de nem írtam le. Szóval gratulálok a kisfiúhoz!! Remélem, a nagyszülők kreatívan kitalálnak majd valami becenevet, amelyen hívhatják.
VálaszTörlés