Azelőtt nem hittem volna soha, hogy az ember tényleg tudja
szeretni a magzatát, akit még nem is látott, nem is fogott kézbe soha. Pedig
egyre jobban ragaszkodom (ragaszkodunk) ehhez a kis lényhez, aki bennem
fejlődik. Valószínűleg azért van így, mert sokat gondolok rá és rengeteget
beszélünk róla. Esténkét kis jelzéseket ad, egyre erősebben: rúg vagy
csiklandoz belülről. Van már neve, kis ruhái, bölcsikérelme, az egész életünket
éppen e köré a meg nem született gyerek köré szervezzük.
Hétfőn voltunk azon az UH-on, amit itt nemes egyszerűséggel
csak a nagy ultrahangnak neveznek. Nem is a saját dokim csinálta, egy kórházba
kellett mennünk egy Atyaúristenhez. Annyira most nem izgultam, mint az első három hónapban, amikor
a vetélés veszélye Damoklész kardjaként lebegett fölöttem, de
azért messze vagyok még attól, hogy jól aludjak az ultrahang előtti éjjel. Még az is megfordult a fejemben (a sok lehetséges
komplikáció és betegség mellet), hogy az is lehet, most azt mondják nekünk:
lányt várunk.
Megint minden rendben volt! (és még mindig fiú) Néha alig
akarom elhinni, hogy ilyen jól halad a terhesség. Láttuk mosolyogni is,
elképesztően aranyos volt! A feje egészen a köldökömnél van, ott, ahol azt
hittem, nincs is semmi., legfeljebb egy kis háj A kis lábacskái is a fejénél vannak, micsoda ötlet így
elhelyezkedni... és vajon mivel rugdos lejjebb?
A doki egy teljesen elképesztő viccet engedett meg magának.
Annyira meglepett, hogy még most sem tudom eldönteni: ízléstelen volt vagy
polgárpukkasztóan liberális. A vizsgálat elején ugyanis a feje mellett a lábujjait látta meg
először, megszámolta mind a 10-et és azt mondta (látván rajtunk ugyanakkor, hogy minden szavát lessük és aggódunk): - Minden rendben, a lábujjai
megvannak, az már biztos, hogy lábbal fog tudni festeni! Előzékenyen nevettünk, ami az udvariasság és a meglepődés számlájára írható, na meg a kiszolgáltatott helyzet tette.
De akkor még hátravolt a kezeinek, a szívének meg a köldökzsinórnak a
vizsgálata, lehetett volna probléma akármelyikkel, akkor mit mond?
(21+2 hét)
Hát lehet hogy én vagyok túl hülye, de én ezen a megjegyzésen 100000000000% h kiakadtam volna, ha nekem mondanak ilyet...
VálaszTörlésÖrülök hogy ennyire minden simán, flottul megy minden!!! Nagyon szorítok nektek, IGAZÁN SZÍVBŐL MEGÉRDEMLITEK AZT A KIS CSODÁT, AKI BENNED ÉL, RUGDOS, FEJLŐDIK!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésez borzalmas rossz vicc, jézusom
VálaszTörlésKijavitom a remek eluteseimet.
VálaszTörlésEz kicseszett rossz vicc! Ilyen morbid orvos menjen bakker patologusnak, nekik poenkodhat nyugodtan!!! Foleg, akinek ilyen eloelete van marmint kismamakent, de egy konnyen teherbeesovel se vicceljen!!!
Orulok, hogy jol van a kiskrapek! :)))
Jó, hát néha kicsúszik az ember száján ilyesmi... Igazán nem azért védem, mert orvos, de gondoljatok bele, hogy mondjuk tíz éve minden nap megnézel húsz ilyen ultrahangot, látsz egy csomó olyan dolgot, ami az ingerküszöbödet az átlagemberének a negyvenhatszorosára emeli és nagyjából már átfutotta és kb. látta, hogy nagy baja nincs, hát valamivel kell magadat szórakoztatni. Persze, tudom, akkor se lehet ilyet, de egy csomó esetben az ilyenek sokkal jobb orvosok, mint akik kedvesen mosolyognak és költőien beszélnek a kis lábujjacskákról.
VálaszTörlésén kifejezetten szeretem a morbid humort, dehát egyszerűen vannak helyzetek, amikor tudni kell nem kimondani a "poént".
TörlésIgen, pont azt éreztem, hogy futószalagon vagyok (fekszem), és hogy a nőnek édesmindegy. Amúgy meg alapból is biztos fura nő lehet. És azon gondolkodtam, járnék-e hozzá terhesgondozásra, tudván hogy viszont szaktekintély és érti a dolgát.. de nem tudom eldönteni. Mindenesetre örülök, h a saját dokim nem ilyen, noha ő sem gőgicsél a baba lábujjacskáiról (arra itt vagyunk mi!).
VálaszTörlésAnita, köszi :)
Ez olyan rettenet durva, hogy én szerintem elbőgtem volna magam. De minimum megkérdezem, hogy ha történetesen a majdani unokáját nézegetné, vajon akkor ezt a viccet mondaná-e?
VálaszTörlésA morbid humor mindig is zavart, de ilyenben nem ismerek tréfát. Szerintem nem mondhat ilyet orvos, és ha mégis mond, legalább exkuzálja magát, ugyanilyen frappánsan.
Nem jóhír, de úgy látszik, paraszt orvosok mindenhol vannak :(
Szerintem vicces, bar valoszinuleg en is eloszor meghokkentem volna, elszorulo szivvel, aztan meg nevetnek. Dehat nekem nincsenek is gyerekeim, valoszinuleg azert ;)
VálaszTörlésMasodszor meg, jo kikepzesem van, Angliaban elek ;). Mar annyi hasonlo poent hallottam, es pont azt birom bennuk, a legkeptelenebb helyzetekben is a humort keresik, a humor menti meg oket mindentol, fajdalomtol, problematol, halaltol, esotol.
pl. A fonokom felesege leesik a lorol es a lo arcon rugja. A korhazban az egesz arcat meg kell muteni. A fonokom bejon, a fajdalomtol es a ketsegbeesestol eltorzult arccal, de nekunk csak ennyit nyog ki: Ha nem olyanna mutik, mint Catherine Zeta-Jones, vissza fogom kuldeni.
(B. Angliabol)
Igen, ez a jelenség megvan. Sőt még tetszik is, bár nem biztos, hogy képes lennék ilyet mondani adott helyeztebn, mint a főnök.
TörlésDe azt elképzelhetőnek tartod, hogy orvos mondjon hasonlót? Mert ez őszintén meglep. Az szerintem nagyon más, hogy ismerősök, kollégák, hogyan viccelődnek egymással... (manner)
"pl. A fonokom felesege leesik a lorol es a lo arcon rugja. A korhazban az egesz arcat meg kell muteni. A fonokom bejon, a fajdalomtol es a ketsegbeesestol eltorzult arccal, de nekunk csak ennyit nyog ki: Ha nem olyanna mutik, mint Catherine Zeta-Jones, vissza fogom kuldeni."
Törlésde ez nem egy orvos-beteg helyzet. morbidnak morbid, de teljesen másfajta kiszolgáltatottságban mond ilyet valaki.
Nekem is az angol humor meg a Besenyő család ugrott be :)) és talán tudtam is volna nevetni, ha nem az elején mondja. De nem hiszem, h már akkor tudta volna, h minden rendben a babával, és ÚGY tényleg morbidnak hangzott. De elbőgni sem éreztem kedvet magamban... inkább a kiszolgáltatottság érzése volt erős - azt éreztem, ki vagyok szolgáltatva a nő kénye-kedvének és az a legjobb, ha azt teszem, amit a helyzet szerinte megkíván (azaz nevetek). Ugyanakkor B. főnökének poénját nem érzem morbidnak, sőt, inkább tényleg viccesnek. (szegény nő amúgy..)
VálaszTörlésSzerintem ezt egy kicsit túlreagálják ezt néhányan. Oké, értem én, nem a legszerencsésebb beszólás egy ilyen helyzetben, de a humor egy érett énvédő mechanizmus és ebben nem volt semmi rosszindulatúság, csak hát sajátos...
VálaszTörlésEz meg, hogy ha a saját unokáját vizsgálná, akkor is viccelődne-e ilyemivel, ez olyan rossz duma. 1.) Szerintem igen. 2.) Nem a saját unokáját vizsgálja.
IKL
Lehet, hogy rossz duma, vállalom. de azért meglep a reakció, kicsit több empátiára számítottam volna. Azt is vállalom, hogy túlreagálom, nyilván érzékenyebb vagyok az átlagnál alapból is, és ebben a témában meg aztán hatványozottan. Megkockáztatom, hogy azok közül, akinek van gyerekük /épp terhesek / terveznek még gyereket, többségben vannak azok, akik szerint durva volt a megnyilvánulás. Nem rosszindulatú, durva. De hát nem kell egyetértenünk.
TörlésIgen, a humor egy énvédő mechanizmus, és képes vagyok kínomban is röhögni, de mondjuk egész addigi életemben nem rettegtem annyit, mint a terhességem alatt, ezúton is köszönöm az orvosoknak (tisztelet a kivételnek, egyébként a saját dokim az nagyon normális volt, szinte az egyetlen, aki nyugtatni próbált, pedig effektíve nem nagyon volt mivel.)
Még annyit, h Angliában nem hiszem, h mondhat ilyet orvos, legalábbis következmények nélkül biztos nem. Elég sokat mesélt itteni orvos ismerős, hogy az orvosképzés milyen nagy hangsúlyt fektet a kommunikációra, hogyan kell bánni a páciensekkel, kinek, mikor mit lehet mondani, stb. De ez egy tök más rendszer. (manner)
Én nagyon sok rosszat hallottam az angol EÜ-ről. Szakmailag is meg emberileg is. A magyar orvosképzés során is nagy hangsúlyt fektetnek a kommunikációra, egészen addig el is hittem, amit mondanak, amíg nem rohamozott meg a negyvenhetedik koszos, büdös, fogatlan tapló, majd utána inkább leültem egy sarokba gondolkodni és rájöttem, hogy ezt viszonylag nehéz iskolapadban tanítani. Egy erősebb poén meg aztán főleg nem ezen múlik.
TörlésEgyébként az Anyukám elég finnyás a suttyóságra, szült két gyereket és elég aggodalmaskodó típus, de amikor elmeséltem neki ezt a sztorit, tök jót röhögött és nem is volt kiadva még annyira sem, mint én.
Az angol _EÜ-ről_ elég sok rosszat hallottam én is. Az imént viszont a _kommunikációról_ volt szó, és én is a kommunikácót emlegettem, amit ezek szerint máshol is, pl Magyarországon is oktatnak az orvosképzés részeként. Valamiért mégis van olyan orvos, aki ilyeneket mond, mint a fenti, és olyan orvos is van, aki szerint ez rendben van. oké.
TörlésÉdesanyád feltehetőleg nem az általam fentebb "többségnek" aposztrofáltak közé tartozik, oké. Nem vagyunk egyformák. És nagyon jó, ha őt nem idegesítették a halálba a terhességei alatt, vélt vagy valós aggodalmakkal, mert ha netán az aggódására még három lapáttal tettek volna, valószínűleg nem röhögött volna jót. de az is lehet, hogy igen, így szép ez a világ, hogy sokan, sokfélék vagyunk.
ettól még, amit írtam, azt fenntartom, és Angliában sajnos vagy szerencsére tényleg az van, hogy elvileg nem lehet elküldeni valakit azért, mert büdös, és gondolom, nem lehet beszólni se neki, és egy főorvosnak is ugyanazt a várólistát kell kivárnia, mint az utolsó bevándorlónak, pl egy MRI-re, hiába van házon, sőt, akár osztályon belül, hiába ismerőse az egész kórház, stb. Nyilván mindentől függetlenül még lehet véleménye az orvosnak a fogatlan és büdös betegekről, gondolom, van is. Nekem is van,pedig nem vagyok orvos.
"Ez meg, hogy ha a saját unokáját vizsgálná, akkor is viccelődne-e ilyemivel, ez olyan rossz duma."
Törlésez nem rossz duma, ez maga az empátia, tömören megfogalmazva.
amikor elképzeled, hogy veled történik olyasmi, ami a másikkal és hogy neki milyen lehet, hogy ő mit érezhet.
én értem, hogy az orvosok elfásulnak, meg büdös, gyökér beteganyag, de naivan mindig azt képzeltem, hogy abból lesz orvos, aki az átlagnál jobban szereti az embereket, ergo az átlagnál remélhetőleg empatikusabb.
és szerintem ha empatikus vagy, akkor élet-halál uraként nem eresztesz meg a remegő lábú betegnek morbid poénokat (főleg akkor nem, amikor még nem vagy biztos benne, hogy tényleg minden rendben lesz).
az meg, hogy mi, a kommentelők, vagy az anyukád távolról, a helyzeten teljesen kívül viccesnek találjuk a dolgot, még nem bizonyítja, hogy ez valóban olyan vicces is és hogy az orvos nem egy baromi nagy tapló.
meg még az jutott eszembe - és ezt éppen egy rémes orvosi élményem kapcsán mondom -, hogy az a baj, hogy a legtöbb orvoson rettenetesen látszik a csalódottság amiatt, hogy nekik büdös, gyökér betegekkel kell foglalkozniuk és unalmas, nevetséges dolgokat kell gyógyítaniuk.
Törlésmintha mindegyiknek a homlokára lenne írva, hogy "nem így képzeltem" - és ez nagyon rossz betegnek, orvosnak egyaránt.
Hát sajnálom, de tényleg nem így képzeltük. :)
TörlésNa de visszatérve a viccre, ja, hát ez a vicc nem volt empatikus, ilyet én sem állítottam soha.
Mondjuk szerintem az empátia egyáltalán nem azt jelenti, hogy úgy nézek a betegre, mintha a rokonom volna. Nem, az empátia szerintem ennél sokkal árnyaltabb és összetettebb dolog, de semmiképpen sem ez. Van itthon egy Buda Béla könyvem az empátiáról, majd egyszer lehet, hogy megnézem, mit ír róla. :)
Na mondjuk nekem tök mindegy, ki mit gondol ezekről, én nem szoktam ilyenekkel viccelődni, bár nekem is csúszott már ki olyan a számon, amit később megbántam, de mondjuk az messze nem volt ennyire "kemény". De például volt olyan nő, akit ügyeletben láttam el és vele tök jókat röhögtünk mindenféle idétlen poénokon, tök jó fej volt.
Egyébként meg utálom, hogy állandóan elő kell adnom Teréz anyát. Én ellátom szakmailag korrektül, aki tetszik, arra mosolygok, de hát igen, az igénytelen ótvar, büdös szutyok agyhalottakhoz hadd ne vágjak már kötelező jelleggel jó képet. Miért kéne jó képet vágnom hozzá? Miért? Mi ennek az erkölcsi vagy a szakmai vagy bármilyen alapja? Pont a napokban gondolkoztam azon, hogy ha legközelebb valaki odajön ótvar koszosan a három hetes folyásával és nincs akut baja, akkor le fogom írni az ambuláns lapjára, hogy "tekintettel arra, hogy panaszai hetek óta tartanak és nem igényel azonnali ellátást, felkérjük, hogy megfelelő tisztálkodást követően a mai vagy a holnapi napon ismételten keresse fel ambulanciánkat". Szerintem ez teljesen rendben van, én ezt vállalom akár a bíróságon is, komolyan mondom. Ígérem, hogy mosolyogva és empatikusan fogom elmondani a betegnek, hogy menjen haza, fürödjön meg szappannal és tiszta ruhában jöjjön vissza.
Egyébként meg ezt a vicc kérdést szerintem túltárgyaltuk. Nyilván tökre belefásult már ez a szerencsétlen nő ebbe a szűrögetésbe és nem elégíti ki ez a kihívás, biztos teljesen másra vágyna és ilyen szarságokkal kénytelen magát elszórakoztatni, elég baj az neki.
hádde most az, hogy koszos, az lehet a betegsége alapja is ebben az esetben (mármint a folyásos esetben), tehát ezt mondhatod simán.
Törlésés nem, szerintem nem terézanyaságot vár az ember, dehogy, nem kell mosolyogni, én simán megelégszem azzal, ha nem hány le az orvos és mondjuk korrekt és ha felteszek egy tök normális kérdést - én azért nem vagyok agyhalott -, akkor nem forgatja a szemét vagy kezd el utálkozva kioktatni;)
és az empátia nyilván nem konkrétan azt jelenti, hogy a rokonodat képzeled el x helyzetben, hanem, hogy beleéled magad x helyzetébe és ez pl úgy könnyebb, ha elképzeled, hogy veled vagy a rokonoddal történik ilyen, az előbb hülyén fogalmaztam, na. szóval nem, dehogy kell úgy bánnod egy beteggel, mintha a rokonod volna.
és igen, én abszolút megértek mindenkit, aki máshogy képzelte, tök empatikus vagyok, komolyan, csak hát amikor orvoshoz mész, akkor nem elsősorban a téged vizsgáló orvos frusztrációjával foglalkozol.
amúgy én tíz évet végigtanítottam, pontosan tudom, hogy mennyire rémisztően elmebetegek és agyhalottak és idegesítőek az emberek, bár szerencsére nekem nem kellett soha koszos és pucér embereket vizsgálnom, fúúúj;)
menj el kutatónak, mondtam már a múltkor is.
De, hogy a lényeghez is hozzászóljak, remek, hogy jól van a kiskrapek, csak így tovább! és elnézést a sok kommentért. (manner)
VálaszTörlésManner: köszi! :)
VálaszTörlésSztem azért volt kegyetlen ez a mondat, mert én addig a pillanatig nem voltam nyugodt, amíg elbúcsúztunk tőle és kimentem az ajtón, kezemben a lelettel és a CD-vel. Szóval gondolhatta volna, hogy egy olyan vizsgálat elején, aminek bármilyen lehet a végkimenetele, nem fogok értékelni egy ilyen viccet.
De amúgy hogy milyen a nő stílusa: amikor kérdeztem, hogy mivel rugdos lent, ha a feje és a lábai is fent vannak, a karjai meg oldalt, azt válaszolta, hogy hát "mert biztos pukizik" - persze nem ilyen szalonképesen megfogalmazva.
Na jo, ezzel a pukizissal igy egyutt mar tenyleg izlestelen. En csak annyit gondoltam az elejen, hogy altalaban pont azok tudjak a legdurvabb poenokat mondani magukrol/betegsegekrol, akik szemelyesen erintettek.
VálaszTörlés(B. Angliabol)