Történelmi pillanatok

Ha Mimi/Réka olvassa ezt a bejegyzést, teljesen hülyének fog nézni, és joggal. Tegnap este többek között azt írtam neki e-mailben, hogy szerintem még évezredek választanak el attól, hogy felvegyem a terhesfarmeremet (1. Fontos Probléma), és hogy el nem tudom képzelni, hogy valaha is dűlőre jutunk névügyben (2. Fontos Probléma).

Erre ma! Na jó, már napok óta érzem, hogy ez a baba helyet szeretne magának ott lent csinálni. Nem látszik semmi, de régóta (két hete?) nem tudom behúzni a hasamat, és mostanában evés után eléggé kényelmetlen a nadrág. Szóval nem úgy történt, ahogy mindig is elképzeltem, azaz nem reggel szembesültem azzal, hogy nem tudom begombolni a farmeromat – hanem felkelés után egyszerűen bevillant a tegnapi ebéd utáni szenvedés és kigombolkozás (hm. hm..). Úgyhogy arra gondoltam, miért is ne venném fel már most a terhesnacit, ha kényelmesebb? Semmiségnek tűnik, de én erre a pillanatra vártam 16 hete (és három napja)! A volt főnököm meg is jegyezte (soha nem szokott személyeskedni), hogy látja, valami történt velem (itt jól végigmérte a terhesnacimat), lefogytam-e?

Az utónév pedig... valahogy úgy esett, hogy mára barátkoztam meg azzal a két névvel, ami napok óta kavarog a fejemben. Névügyben nehéz eset vagyok. Nem szeretnék úgy járni, mint az unokatesóm, aki megbánta a gyerekei keresztnevét. Ezekkel a kritériumokkal indultam neki:

- Legyen név-szerű. Azaz rögtön lehessen tudni róla, hogy ez egy keresztnév, és azt is, hogy női vagy férfi név-e, és visszakérdezés nélkül helyesen le tudják írni az emberek.
- Legyen ritka, de ne érződjön rajta az, hogy órákig keresgéltünk a neten, mire rátaláltunk. Olyasmit szerettem volna, amiből lehetőleg csak egy lesz az osztályában és a baráti körében (ellentétben velem).
- Legyen generáció-független.
- Legyen francia vagy magyar, nem akarjuk bonyolítani a gyerek identitását azaz, hogy olasz vagy más neveket választunk.
- Ki lehessen ejteni mindkét nyelven, esetleg még angolul is.
- Természetesen legyen szép, ideális esetben hosszú és magas hangfekvésű (Z. vezetékneve egyetlen szótag, egy mély magánhangzóval)
(- Opcionális: legyen egy kedvenc regényem/filmem szimpi főszereplőjének a neve, azaz legyen hozzá valami kötődésem.)

Egyszóval: lehetetlen vállalkozásra indultam. Azért írok egyes számban, mert Z. babonából még abszolút nem hajlandó ezen a kérdésen gondolkodni, hiába jelentettem be neki ma délután nagy örömmel a két kiválasztott utónevet. Mert végülis van kettő (fiú-lány), noha persze kompromisszumokat kellett kötni. A fiúnév francia, de lehet magyarul becézni (viszont eléggé gyakori), a lánynév pedig teljesen nemzetközi, és ráadásul alliterál Z. vezetéknevével (viszont rövid). Mondtam is Z-nek, hogy oké, hogy nem mond véleményt most, de ezeknél jobbat úgysem fogunk találni...

És ti? Hogyan (mi alapján) választottatok/fogtok választani keresztnevet gyerekeiteknek?

(16+3 hét)