Nem kockáztatunk!

Azt mondta a doki (meg a könyvem) (meg a barátnőim), hogy a toxoplazmózist úgy lehet elkerülni, hogy az ember jól megmossa a gyümölcsöt-zöldséget. Na, én kétszer mosok meg minden esetlegesen fertőzött élelmiszert, egy mosás nem mosás! A kettő között pedig ecetben áztatom őket. De még így is úgy érzem, veszélyesen élek, mert Z. szerint egyszerűen inkább ne is egyek nyers cuccokat...

A mosogatógépem nem mos túl jól, sokszor benne maradnak a trutyik az edényekben, amelyeket persze eddig is utólagosan elmostunk. De hirtelen belénk villant a felismerés: lehet, hogy a gép nem öblíti le a mosószert sem, amiről pedig tudható, hogy halálos kemikália, főleg egy kis embrióra nézve?? A biztonság kedvéért most minden mosás után újra leöblítem az edényeket, kézzel. Időm mondjuk van...

Z. szerint a legjobb, ha fel sem kelek az ágyból, akkor nem lehet semmi gond. A doki is azt mondta: pihennem kell. Hát, már nagyon unom a pihenést, ezért a hétvégén elhatároztam, ha már szobafogságra vagyok ítélve, legalább hasznosan fogom eltölteni az időmet és megvarrom a húgom szülinapi ajándékát (egy takarót). Éppen, hogy odaültem a géphez és feltekertem a cérnát, amikor Z. meglátott, odajött, vizsgálódott egy darabig, majd aggódva megkérdezte: Nem remegtet téged ez a varrógép?! Be kellett látnom, hogy de, a varrás is veszélyes tevékenység, úgyhogy szépen elcsomagoltam a gépet és visszafeküdtem az ágyba.

Tudom, én is irigylem a saját problémáimat!