Szombat este egy szülinapra voltunk hivatalosak, amit mellesleg egy olyan pár tartott, akik két 2 év alatti kisgyerekkel több bulit szerveznek, mint mi (ezt azért is könnyen megtehetik, mert mondjuk mi nem szoktunk bulit szervezni). Ezeken a bulikon mindig összeakadok a lány magyar tanárnőjével is, akivel mindig szuperul el lehet beszélgetni, többek között irodalomról, mert nemcsak magyar nyelvet tanít külföldieknek, hanem magyar irodalmat is magyar szülők kozmopolita gyerekeinek.
Tökre örültem, hogy megint ott volt, elmesélte, hogy most Móriczot olvastat a diákokkal (nagyon ajánlotta a Pillangót), majd kiderült, hogy Ady következik a tananyagban. Erre én nagyon okosan (most is bánom) a következő fontoskodó kijelentést tettem:
– Jaj, de Ady olyan szomorú.
Erre ő, tök jogosan: – Nem hiszem, hogy egy ilyen összetett szerzőt, mint Ady, le lehet redukálni erre a jelzőre...
Tanulság: az ember ne próbáljon meg egy pohár borral a kezében és harsogó zene közepette irodalomról csevegni egy magyartanárnővel, mert még a végén kultúrsznobnak nézik (lesz nézve). Bár szerencsére az ilyen civilizált, művelt, európai emberek (világpolgárok) nem olyan fölényesek, hogy elhamarkodottan bárminek is nézzenek, szóval csak fegyelmezetten bosszankodhatok magamban, hogy leszomorúztam Adyt.
De hát Ady tényleg szomorú... :)
VálaszTörlésnekem Adyról csak a 'hamis' kifejezés ugrik be;) - ez szerintem még felháborítóbban hangzik bizonyos füleknek
VálaszTörlésNekem valamiért ez cseng a fülemben: "a beteg Ady" Borzasztó.
VálaszTörlésSzerintem meg egy nagyképű köcsög volt.
VálaszTörlésTehát legközelebb ha találkozol ezzel az irodalomtudóssal, akkor mondd meg neki, hogy magyar barátaid üzenik: Ady egy hamis, beteg, nagyképű köcsög.
VálaszTörlésSzerintem csak jót teszel vele, megnyugszik majd, hogy jó döntés volt elhagynia az országot. :)