Az eddig tisztességesnek hitt Sorstársnőnek ma volt egy olyan húzása, hogy kezdem azt gondolni, valójában ugyanúgy gázol át másokon, ahogy az emberek többsége. Ez egyrészt azért zavar, mert emiatt a karácsonyi szabimat lehet, hogy át kell szerveznem. A szabadságok kérdése mindig ingoványos terület: én inkább elviselek bármilyen munkahelyi egyenlőtlenséget, konfliktust, minhogy a szent szabadságos napjaimat megkurtítsam, szóval a dolog szíven talált. Másodszor pedig még mindig meglepődöm és felháborodok (pedig ennyi idősen már nem kellene), ha az önző mesterkedéssel és a kisszerű manipulációval találkozom.
Na de miért írom le mindezt? Hát hogy érzékeltessem, milyen tökéletes lelkiállapotban mentem ma a Csodadoktorhoz. Zakatolt bennem a bosszúság: igazságtalanság ért! Forrongtak a gondolataim. Hát most majd kérdezgetheti, hogy nyugodtabb vagyok-e! Egykettőre ki fog derülni. Idegbajom akkor tetőzött, miután Z-vel is beszéltem, aki hozta a szokásos józanságát. Elmondta, hogy soha nincs igaza annak, aki fölemeli a hangját, hogy mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen
Most nem faggatott a nyugalmi állapotomról, viszont volt légzőgyakorlat közben.
Hát... nem tudom. Igen, valamennyire lehiggadtam, de ez nem a közben eltelt pár órának köszönhető? És mintha odafelé a villamosan is már el-elkalandoztak volna a gondolataim, vagy nem? Klasszikus: lehet, hogy akupunktúra nélkül is ugyanitt tartanék, csak azt nem lehet tudni. A tanulság pedig: egyáltalán nem olyan könnyű meghatározni, hogy milyen feszült valaki.
Egy hét múlva vissza kell mennem. Hm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése