Otthon volt még az is, hogy a teherbeesési görcsölésemet, illetve a bútoros okozta bosszúságomat (erről majd még mesélek) egy csapásra a helyére tette az, hogy szemtanúi voltunk egy közlekedési balesetnek, amelyben egy férfi súlyosan megsérült. Még most is kísért a kép, ahogy az utcán a porban és az üvegszilánkok között fekszik eszméletlenül. Utólag kiderült, egy vétlen járókelő volt, éppen arra járt szegény, semmi köze nem volt a két autóhoz, amely egymásnak ütközött (és amely közül az egyik úgy beleszaladt a sarki üzletbe, mint vaj a késbe).
A reakciónk ég és föld volt: Z. lefékezett, majd kipattant a kocsiból, és Segítséget kell nyújtanunk! kiáltással már rohant is. Én nem tértem magamhoz, és (másod?)percekig teljesen használhatatlan voltam, megbénított a rémület és a látvány. Végül sikerült megtalálnom a táskámat, a táskámban a telefonomat, és valahogy a 112-t is tudtam tárcsázni, de csak mert Z. rámkiabált. Aztán hirtelen (a Föld alól?) mindenféle emberek kerültek oda, nagy lett a tömeg, jöttek a rendőrök is, és kihallottam valahonnan, hogy az üzletben nem volt senki. Akkor visszanyertem a teljes cselekvőképességemet, de azóta is sokat gondolok arra, hogy két sarokra van onnan egy kiülős kávézó meg egy Coop.
Z. mindent látott (én nem, szerencsére), de semmire nem emlékezett. Este még visszamentünk, akkor kiderült, hogy ő azt hitte, az üzlet a jobb oldalon volt, közben pedig a balon volt, az Indexen fehér színű kocsit mutattak, Z. megesküdött viszont volna arra, hogy fekete autó ütközött.
Napokig hatása alatt voltunk a történteknek. És olyan fura, hogy egyre kevesebbet gondolok rá, és egyre kevésbé borsódzik tőle a hátam – felejtődik, vagy hozzászoktam. Ezen felül egyébként még láttam egy motorbalesetet is és két helyszínelést. De nem csoda, szerintem életveszélyesen és udvariatlanul vezetnek odahaza az emberek. Brüsszelnek rossz a reputációja, pedig Budapeshez képest itt békés nyúllegeltetés folyik.
Napokig hatása alatt voltunk a történteknek. És olyan fura, hogy egyre kevesebbet gondolok rá, és egyre kevésbé borsódzik tőle a hátam – felejtődik, vagy hozzászoktam. Ezen felül egyébként még láttam egy motorbalesetet is és két helyszínelést. De nem csoda, szerintem életveszélyesen és udvariatlanul vezetnek odahaza az emberek. Brüsszelnek rossz a reputációja, pedig Budapeshez képest itt békés nyúllegeltetés folyik.
Olyan furcsa hogy hogyan reagálunk, még okos, intelligens emberek is tökéletesen lefagynak ilyenkor. Mi a sógornőmmel pár éve a forró olajjal (fedőt rakott rá hogy ne pattogjon ki az olaj, nem pattogott, ellenben kigyulladt) véletlenül felgyújtottuk az akkori paneljuk konyháját. Mindkettőnk reakciója az volt, hogy sikoltozva ébresztgetjük a bátyám, aki aludt, oltani valahogy eszünkbe sem jutott. Ő már rég oltotta mikor mi is elkezdtük nagy nehezen, de csak azért mert üvöltött velünk hogy ott a lavór, hozzatok még vizet! Az meg főleg egyikünknek sem jutott eszébe, hogy kint a folyosón a mi bejárati ajtónk mellett van egy porral oltó. Végül nem lett nagyobb baj, de azóta sem értem mi értelme van a jogsihoz letett elsősegély vizsgának: ha baj van, kinek jut eszébe az ott tanultakból bármi?
VálaszTörlésÉs igen: itt Genfben is sokkal elővigyázatosabban, udvariasabban vezet mindenki, még bringán, csúcsforgalomban is biztonságban érzem magam.
Az viszont nagyon furcsa hogy Z-nek mennyire elhomályosodtak az emlékei, milyen fura az agy!
VálaszTörlésMi Z.-vel együtt kiteszünk két embert: egy normálisat, aki jól reagál vészhelyzetekben és használhatóan tanúskodik, meg egy teljesen ütődöttet, aki bepánikol és össze-vissza keveri a látottakat az agyszüleiményeivel. :)
VálaszTörlésDe az olajat vízzel oltottátok? Vagy csak a konyhát?
Én az ízelt lábúaktól kerülök ilyen állapotba.
VálaszTörlésMindent vízzel, de működött. Az edényből magasra felcsapott a láng, felette volt egy szekrény, azt nyaldosta, és a tetején papírdobozok, azok gyulladtak meg, nagyon ijesztő volt, és NAGY tűz iszonyat gyorsan. Végül úgy 10 lavór víz hálistennek mindent eloltott, de a konyhának annyi volt.
VálaszTörlés